Ha azt mondom, hogy Kína és India 2025-ben egyszerre csökkentette a szénalapú áramtermelését, talán elsőre nem tűnik túl nagy dolognak. Pedig ez az első ilyen egyidejű visszaesés az elmúlt 50 évben – egészen pontosan 1973 óta nem volt példa rá. És ha belegondolsz, ezek az országok adják a világ szénalapú energiatermelésének hatalmas részét, így ez a változás nem csak statisztika, hanem egy valódi fordulópont lehet a globális klímaválság kezelésében.
A szén visszaszorulása: mi történt pontosan?
A Carbon Brief legfrissebb elemzése szerint Kínában 2025-ben 1,6%-kal (58 terawattórával), Indiában pedig még látványosabb, 3%-os (57 terawattóra) csökkenést mértek a szénalapú villamosenergia-termelésben az előző évhez képest. Ez azért is meglepő, mert mindkét országban nőtt az áramfogyasztás – Kínában például éves szinten 5%-kal –, vagyis nem arról van szó, hogy kevesebb energiára lett volna szükség.
Hogy lehetséges ez? A válasz egyszerű: mindkét ország rekordmennyiségű tiszta energiát telepített tavaly. Ez az új megújuló kapacitás bőven fedezte az energiaigény növekedését, így a szénalapú erőművek termelése visszaeshetett.
Miért olyan ritka ez az esemény?
Az utolsó alkalom, amikor Kína és India egyszerre csökkentette a szénalapú áramtermelést, az 1973-as olajválság éve volt. Akkoriban mindkét országban gyenge volt az energiaigény növekedése, és más energiaforrások – például India esetében a víz- és atomenergia, Kínánál pedig az olaj – erősödtek meg. Azóta folyamatosan nőtt a szén szerepe mindkét országban.
Ezért is különleges, hogy most, amikor az energiaigény ismét gyorsan nő (legalábbis Kínában), mégis sikerült visszafogni a szénhasználatot. Ez egyértelmű jele annak, hogy a tiszta energia térnyerése már nem csak ígéret vagy távoli cél, hanem kézzelfogható valóság.
Kína és India tisztaenergia-forradalma
Kína elképesztő tempóban növelte meg a megújuló kapacitásait: 2025-ben várhatóan több mint 300 gigawatt (GW) naperőművet és további 100 GW szélerőművet telepítettek – ezek önmagukban is világrekordok. Az év első tizenegy hónapjában a nap- és szélerőművek termelése összesen mintegy 450 terawattóra volt, amihez még hozzáadódott további 35 TWh atomenergia. Ez bőven meghaladta az energiafogyasztás növekedését.
India sem maradt le: ott is rekordokat döntöttek meg megújuló kapacitások telepítésében. Az év első tizenegy hónapjában hozzáadtak körülbelül 35 GW naperőművet, 6 GW szélerőművet és további 3,5 GW vízerőművet. Az új tiszta energiaforrások termelése így több mint kétszerese volt annak a növekménynek, amit az összes villamosenergia-termelésben mértek.
Milyen tényezők segítették ezt a változást?
- Tisztaenergia-bővülés: Mindkét országban jelentős mértékben nőtt a megújuló energiaforrások kapacitása és termelése.
- Időjárási hatások: Indiában enyhébb időjárás miatt csökkent az áramigény például légkondicionálókra.
- Lassuló keresletnövekedés: Indiában hosszabb távon is mérséklődött az energiafogyasztás növekedési üteme.
Ezek közül különösen érdekes számomra, hogy Indiában most először játszott igazán komoly szerepet a tisztaenergia-bővülés abban, hogy csökkenteni tudták a szénalapú termelést. Ez azt mutatja, hogy nem csak időjárási vagy gazdasági tényezők miatt esik vissza a szénhasználat, hanem valódi strukturális változás zajlik.
Milyen kihívások állnak még előttük?
Bár ez egy történelmi pillanatnak tűnik, azért ne gondoljuk azt, hogy már minden rendben van. A következő években több komoly akadályt kell leküzdeniük:
- Rugalmasabb hálózatok: A megújulók arányának növelése miatt sokkal dinamikusabbá kell tenniük az elektromos hálózatokat mindkét országban. Ez technológiai és szabályozási reformokat igényel.
- Új szénerőművek építése: Mindkét ország még mindig épít új szénerőműveket – ezek kihasználtsága viszont csökkenhet, ami gazdasági problémákat okozhat.
- Kibocsátás-csökkentési célok betartása: India például ambiciózus célokat tűzött ki: Narendra Modi miniszterelnök szerint 2030-ra el kell érniük az összes villamosenergia-kapacitásukban az 500 GW nem fosszilis forrásból származó részesedést. Ehhez fel kell gyorsítaniuk a tisztaenergia-bővülést.
- A meglévő szénerőművek kivezetése: Hosszabb távon le kell állítaniuk vagy korszerűsíteniük kell sok régi szénerőművet.
Milyen hatással lehet mindez globálisan?
Kína és India felelős volt a globális szén-dioxid-kibocsátás növekedésének több mint kilencven százalékáért az elmúlt évtizedben – ebből Kína önmagában közel hetvennyolc százalékot tett ki. Így ha ezekben az országokban sikerül tartósan csökkenteni a szénhasználatot és növelni a megújulók arányát, akkor ez hatalmas lökést adhat annak is, hogy globálisan elérjük a kibocsátási csúcsot.
Szerintem ez egy olyan pillanat, amit érdemes figyelemmel kísérni: ha Kína és India fenntartja ezt a lendületet – vagy akár tovább gyorsítja –, akkor valóban közelebb kerülünk ahhoz, hogy ne csak beszéljünk klímavédelmi célokról, hanem ténylegesen lássuk is azok eredményét.
Összegzés
A világ két legnépesebb országa történelmi lépést tett előre: először fél évszázad alatt egyszerre csökkentették szénalapú áramtermelésüket. Ennek hátterében rekord tisztaenergia-bővülés áll – Kína több száz gigawattnyi új nap- és szélerőművet telepített tavaly, India pedig hasonlóan ambiciózus tervekkel halad előre.
Bár még rengeteg kihívás vár rájuk – rugalmasabb hálózatokra van szükségük, új szénerőműveket építenek ugyanakkor –, ez az irányváltás reményt ad arra nézve, hogy akár már évtizedeken belül tetőzhetnek ezeknek az országoknak a kibocsátásai. És mivel globálisan is óriási súllyal bírnak ebben a kérdésben, ez mindenkit érint majd – minket is itt Magyarországon.
