Ha azt hitted, hogy a munkahelyek biztonsága egyre nő, akkor készülj fel: 2025-ben az amerikai munkaerőpiac olyan hullámvölgybe került, amilyet ritkán látni. Több mint 1,17 millió bejelentett leépítés történt az év első 11 hónapjában – ez 54%-kal több, mint tavaly ugyanebben az időszakban. És ha azt gondolod, hogy ez csak egy átmeneti hullám, akkor érdemes mélyebbre ásni a számok mögé.
A technológiai szektor a legnagyobb vesztes
A leginkább sújtott ágazat továbbra is a technológia: több mint 150 ezer álláshely szűnt meg idén. Ez nem véletlen – a cégek a korábbi fellendülés után most visszavesznek, miközben egyre inkább az automatizációra támaszkodnak. Nem csak itt zajlanak elbocsátások: a távközlési szolgáltatók, élelmiszeripari vállalatok, szolgáltatócégek, kiskereskedők, nonprofit szervezetek és médiaorgánumok is jelentős létszámcsökkentéseket hajtanak végre. Sok helyen ráadásul az elbocsátások mértéke duplája vagy triplája az előző évinek.
Miért ilyen drasztikus a helyzet?
Daniel Zhao, a Glassdoor vezető közgazdásza szerint a hivatalos adatok alulbecsülik a valóságot. A JOLTS felmérés alapján ugyanis körülbelül 1,7 millió ember vesztette el állását ugyanebben az időszakban. A legérdekesebb azonban nem csak a mennyiség, hanem a forma: nem hatalmas egyszeri leépítések jellemzik az idei évet, hanem folyamatos, kisebb létszámú „örökös leépítések”. Ez azt jelenti, hogy a cégek nem egyszerre rúgnak ki tömegeket, hanem folyamatosan csökkentik létszámukat apránként.
Az „örökös leépítés” – új normává válik?
Ezt a modellt azért találták ki a vállalatvezetők, mert így rugalmasabban tudják igazítani a létszámot a piaci igényekhez és az AI térnyeréséhez anélkül, hogy egyetlen nagy leépítés miatt összedőlne a cég morálja vagy hírneve. A tanácsadók szerint ez csökkenti az elbocsátási költségeket és fenntartja az üzletmenetet úgy, hogy nem kell egyik napról a másikra teljes csapatokat eltávolítani.
De vajon tényleg működik ez így? Zhao szerint ez inkább egy lassú méreg: munkatársak tűnnek el csendben, akik maradnak pedig egyre nagyobb terheket cipelnek magukon. Senki sem érzi magát biztonságban – folyamatosan ott lebeg fejük felett az elbocsátás réme. Ez pedig nemcsak morálromboló hatású, de hosszú távon rontja a termelékenységet is.
Munkavállalói bizonytalanság és bizalmi válság
A Glassdoor adatai szerint az alkalmazottak körében most nagyobb az aggodalom az állásbiztonság miatt, mint amikor 2020-ban kitört a világjárvány. Az emberek egyre gyakrabban említik értékeléseikben a „leépítést” és „munkahelyi bizonytalanságot”. A vezetők iránti bizalom is megrendült: egyre többen írják róluk, hogy „össze nem illő” vagy „képmutató” személyiségek.
Ez pedig nem véletlen: míg korábban sokan követelték rugalmas munkavégzést vagy magasabb fizetést, ma már sokan inkább csak megpróbálnak megtartani bármilyen állást. A Glassdoor elemzője szerint ez magyarázza azt is, hogy csökken azok aránya, akik visszautasítanak egy-egy ajánlatot – egyszerűen nincs meg bennük az önbizalom vagy tárgyalási erő ahhoz, hogy válogassanak.
A gazdasági kettészakadás és a „K-alakú” válság
Az idei év egyik legérdekesebb jelensége az úgynevezett „K-alakú” gazdaság: míg a leggazdagabb 10% szabadon költ és még emeli is fogyasztását (még akkor is, ha ezt vámok vagy infláció nehezíti), addig az alacsonyabb jövedelmű rétegek egyre inkább megszorulnak.
Mike Wilson, Morgan Stanley elemzője szerint egyfajta „gördülő recesszió” zajlik különböző ágazatokban – de április óta már egy lassú „gördülő fellendülés” is megfigyelhető. Ez azonban főként pénzügyi mutatókban jelenik meg: emelkednek a részvényárfolyamok és nőnek a profitok – miközben kevesebb fehérgalléros munkavállalóra van szükség.
A munkahely nélküli növekedés korszaka
Egyre több cég él meg úgynevezett „jobless growth”-ot: növekszik ugyan az üzletük vagy profitjuk, de közben kevesebb embert foglalkoztatnak. Az automatizáció és mesterséges intelligencia térnyerése miatt sok rutinmunka eltűnik – ezt jól mutatja, hogy már több mint 70 ezer állás megszűnését hozták összefüggésbe AI-alapú átszervezésekkel.
Kisvállalkozások vs. nagyvállalatok – kettős nyomás alatt
Az ADP novemberi jelentése szerint novemberben összesen 32 ezer munkahely szűnt meg az USA-ban – ebből viszont majdnem mind kisvállalkozásoknál történt (120 ezer pozíciótól váltak meg), míg nagyvállalatok valójában bővítettek (90 ezer új állás). Ez jól mutatja azt is, hogy míg nagy cégek képesek kivárni és átszervezni magukat anélkül, hogy tömegesen rúgnának ki embereket egyszerre, addig a kisvállalkozásoknak nincs ekkora mozgásterük.
A magas működési költségek (vámok, rezsiárak) és óvatos fogyasztói magatartás különösen sújtja őket. Ez pedig tovább mélyíti azt a társadalmi-gazdasági szakadékot, amit már említettünk.
Mi várható még?
Bár néhány szakértő szerint ezek csak átmeneti jelenségek („Demokraták shutdown-ja”, rövid távú visszaesés), Daniel Zhao szerint ez inkább egy tartós bizonytalanságot hozó korszak kezdete. Az örökös leépítések kultúrája miatt sok munkavállaló folyamatos stressz alatt él – sosem tudhatják biztosan, mikor kerülnek sorra.
Ez pedig nemcsak őket érinti rosszul; hosszú távon gyengíti az egész gazdaságot és társadalmat is. Egy olyan világban élünk tehát mostanában, ahol bár technológiailag fejlődünk és profitunk nőhet – emberileg és társadalmilag komoly kihívásokkal kell szembenéznünk.
Te hogyan látod ezt?
Szerinted van kiút ebből az örökös bizonytalanságból? Vagy hozzászoktunk már ahhoz, hogy soha ne érezzük magunkat biztonságban munkahelyünkön? Írd meg kommentben!
