A 2025-ös Rock and Roll Hall of Fame beiktatási ceremónia Los Angelesben, a Peacock Színházban került megrendezésre, ahol a zenei világ legnagyobbjai gyűltek össze, hogy tisztelegjenek az idei beiktatottak előtt. Bár egy alternatív univerzumban olyan történelmi pillanatok is születtek volna, mint a White Stripes 16 év után első közös fellépése Jack és Meg White révén, vagy az OutKast első élő előadása 2014 óta, a valóságban ezek a várakozások nem teljesültek. Meg White nem jelent meg, az OutKast csak beszédet mondott, de nem lépett fel, és Paul Rodgers egyedül képviselte a Bad Company-t.
A ceremónia fénypontjai és megható pillanatai
Ennek ellenére a rendezvény nem szenvedett hiányt látványosságban és érzelmekben. A Hall of Fame ismételten lenyűgöző műsort állított össze olyan neves előadókkal, mint Olivia Rodrigo, Chappell Roan, Doja Cat, Missy Elliott, The Killers, Stevie Wonder, Flea, Donald Glover, David Letterman, Jennifer Hudson, Elton John és Janelle Monáe. Ők mind együtt léptek fel vagy beszéltek az idei beiktatottakkal: Salt-N-Pepa-val, Jack White-dal, OutKast-kal, Soundgarden-nel és Cyndi Lauper-rel.
Cyndi Lauper szavai: A rock & roll ereje
A ceremónia végén Cyndi Lauper fogalmazta meg az est érzelmi üzenetét: „Tudom, hogy azoknak a nőknek a vállán állok az iparágban, akik előttem jártak. A vállam elég széles ahhoz, hogy azok a nők is álljanak rajta, akik utánam jönnek. És a bennem élő kisgyerek még mindig hisz abban, hogy a rock & roll megmentheti a világot. A rock & roll egy nagy és csodálatos takarója sokféle zenei stílusnak – hála az égnek.”
Stevie Wonder tisztelgése Sly Stone előtt
Az estet Stevie Wonder nyitotta meg egy energikus medley-vel Sly Stone tiszteletére. A „Dance to the Music”, „Everyday People”, „Thank You (Falettinme Be Mice Elf Agin)” és „Higher” című dalokat Flea (Red Hot Chili Peppers), Beck, Maxwell, Questlove és Jennifer Hudson közreműködésével adta elő. Sly Stone ritka nyilvános megjelenése 1993-ban volt az első beiktatási ceremónián – így méltó volt az est nyitányához az ő zenei zseniális munkásságának ünneplése.
Bad Company – nehézségek és tiszteletadás
A Bad Company 1973-ban robbant be a zenei életbe éppen akkor, amikor Sly and the Family Stone visszaesett. Az elmúlt évek nehézségekkel teltek számukra: Mick Ralphs gitáros márciusban hunyt el egy súlyos stroke után; Paul Rodgers frontember pedig több stroke-ból lábadozik még mindig. Boz Burrell basszusgitáros 2006-ban halt meg. Rodgers eredetileg tervei szerint néhány dalt adott volna elő személyesen is, de végül visszalépett az egészségügyi okok miatt.
Simon Kirke dobos vette át helyette az elismerést Mick Fleetwood-tól. Kirke így fogalmazott: „Azt mondják jobb utazni, mint megérkezni. De ma este úgy érzem, megérkeztünk a zenekarral együtt.” Paul Rodgers rövid videóüzenetben üzent: „Legyetek békében Istennel… Válasszuk a szeretetet.”
A ceremónia során Kirke dobolt Chris Robinsonnal (The Black Crowes), Bryan Adamsszel, Joe Perry-vel (Aerosmith) és Nancy Wilsonnal (Heart) olyan klasszikusokon mint a „Feel Like Makin’ Love” és „Can’t Get Enough”.
Salt-N-Pepa: Az első női hip-hop csapat a Hall of Fame-ben
Az est egyik legfontosabb pillanata volt Missy Elliott köszöntője Salt-N-Pepa előtt – akik az első női hip-hop formációként kerültek be a Hall of Fame-be. Missy így méltatta őket: „Ez történelmi pillanat. Ezeknek a hölgyeknek köszönhetem én is az MC pályafutásomat… Ők voltak azok, akik áttörték a korlátokat és hangot adtak nekünk.”
Bár Salt-N-Pepa csak nemrég rendezte viszonyát Spinderellával egy hosszú jogi huzavona után, egységesen léptek színpadra az elismerésért. Cheryl „Salt” James kiemelte: „Ez minden nőnek szól, aki mikrofont ragadott akkor is, amikor azt mondták neki: nem lehet.” Sandra „Pepa” Denton édesanyját is megköszönte – aki néhány héttel korábban hunyt el –, míg Spinderella arról beszélt milyen ritka volt nőként DJ-ként érvényesülni egy fiúklubban.
A fellépésük során visszautaztak 1985-be „My Mic Sounds Nice” című dalukkal kezdve majd olyan slágereket adtak elő mint a „Shoop”, „Let’s Talk About Sex”, „Whatta Man” (En Vogue közreműködésével) és végül a legendás „Push It” zárta őket Kid ‘n Play rövid vendégszereplésével.
Warren Zevon emlékezete David Letterman tolmácsolásában
A késő esti program egyik megható momentuma volt David Letterman beszéde Warren Zevon tiszteletére. Letterman felidézte Zevon 2002-es Late Show-s fellépését – egy évvel halála előtt –, amikor Zevon már tudta közelgő végzetét. Letterman elmondta: „Ez volt az utolsó alkalom amikor találkoztunk… Warren átadta nekem kedvenc gitárját azzal a kéréssel: vigyázzak rá.” A gitárt Letterman átadta Dave Keuningnek (The Killers), akik már színpadon voltak egy vidám Zevon-feldolgozásra.
A White Stripes hiányzó láncszeme: Meg White
A White Stripes beiktatásakor sok rajongó remélte Meg White részvételét is – ám ő nem jelent meg. Jack White elárulta, hogy még pár nappal korábban beszélt vele telefonon. Meg sajnálatát fejezte ki távolmaradása miatt és hálás volt mindenkinek aki támogatta őt az évek során.
Jack White jelenléte nélkül azonban furcsa lett volna élőben képviselniük magukat; így ő inkább csak nézőként élvezte Olivia Rodrigo és Feist közös előadását („We’re Going to Be Friends”), majd Twenty One Pilots robbantotta fel a hangulatot „Seven Nation Army”-val.
OutKast: Barátság és zenei örökség Atlanta szívéből
Az OutKast reunion esélye nagyobb volt mivel Big Boi és Andre 3000 jó barátok maradtak és aktívak ma is. Donald Glover tolmácsolta beszédüket: „Köszönöm nektek hogy megmutattátok milyen testvéri kapcsolatokat lehet ápolni különböző nézetek mellett.” Big Boi hosszú köszönetnyilvánítást tartott családjuknak és kollégáiknak; Andre pedig spontán érzelmes beszédet mondott Jack White szavaira reflektálva.
Bár Andre inkább csak nézőként vett részt a produkcióban – amelyben Doja Cat („Ms. Jackson”), Tyler the Creator („B.O.B.”), Janelle Monáe („Hey Ya!”) és mások is közreműködtek –, így is felejthetetlen tribute született Atlanta ikonikus duójának tiszteletére.
Soundgarden emlékezete Chris Cornellre
Noha teljes reunion nem valósult meg Soundgarden részéről Chris Cornell halála miatt, Matt Cameron dobos, Kim Thayil gitáros valamint Ben Shepherd és Hiro Yamamoto basszusgitárosok jelen voltak. Jim Carrey tolmácsolta beiktatásukat egy humoros és megható beszéddel Seattle grunge színteréről.
Taylor Momsen vállalta Cornell helyettesítését vokálisan; előadva többek között a „Rusty Cage”-et majd Brandi Carlile csatlakozott hozzájuk egy gyönyörű „Black Hole Sun” feldolgozásra Mike McCready (Pearl Jam) és Jerry Cantrell (Alice in Chains) társaságában – létrehozva ezzel egy egyszeri grunge szupercsapatot.
Cornell idősebb lánya Lily meghatóan beszélt apja zenei örökségéről; míg fiatalabb lánya Toni Nancy Wilson kíséretében elénekelte a „Fell on Black Days”-t.
Különleges pillanatok és további beiktatások
- Cyndi Lauper vintage stílusú ruhában lépett fel saját dalainak újragondolt verzióival – többek között Avril Lavigne-nel és Salt-N-Pepa-val közösen.
- Lenny Waronker, Carol Kaye, Thom Bell és Nicky Hopkins videó montázsokon keresztül kerültek beiktatásra.
- Chubby Checker műsorral készült távkapcsolaton keresztül; előadva részletet híres „The Twist” dalából.
- Joe Cocker-t Bryan Adams mutatta be; kiemelve Cocker egyedi képességét dalok sajátjává tételében.
- Tedeschi Trucks Band zárta az estet Woodstock hangulatú dalokkal; majd közösen adták elő a legendás „With a Little Help From My Friends”-t számos vendégelőadóval.
A jövő zenéi: új generációk várakozása
A Woodstock korszak immár közel hatvan éve történt; miközben újabb generációk zenekarai kerülnek sorra. A White Stripes után várhatóan olyan formációk következhetnek majd mint The Strokes, The Killers vagy Yeah Yeah Yeahs – sőt Taylor Swift is hamarosan jogosult lesz jelölésre.
Eközben olyan legendás bandák várnak még sorukra mint Joy Division/New Order, The Smiths vagy Sonic Youth – remélve hogy legalább egy tagjuk még láthatja ezt az elismerést életében.
Zárszó: Az élő legendák ünneplése
Bár ezek az emlékműsorok mindig nagy örömöt okoznak rajongóknak és zenészeknek egyaránt, talán még nagyobb élmény látni olyan túlélőket mint Salt-N-Pepa, Cyndi Lauper vagy Jack White ahogy átadják magukat ennek az ünnepi pillanatnak – valódi példaképként inspirálva mindannyiunkat.
