Barry Glazer, egy nyolcvanas éveiben járó ügyvéd, nem mindennapi történettel lépett a nyilvánosság elé: saját weboldalán árul önreklámozó termékeket, melyeken az általa kedvelt szlogen olvasható: „Ne piszkálj a lábamra, és ne mond azt, hogy esik.” Ez az egyedi megközelítés már önmagában is figyelemre méltó, de Glazer története ennél is érdekesebb, hiszen ő az egyik ritka jogász, aki nyíltan bevallotta, hogy áldozatul esett a Facebookon megjelenő csaló hirdetéseknek.
Az ügy háttere: Hamis érmék és megtévesztő reklámok
Glazer szenvedélyes érmegyűjtőként vásárolt néhány érmét a Facebookon megjelent hirdetések alapján. Bár az árak számára „hihetetlenül alacsonynak” tűntek, mégis megvásárolta azokat. Nem meglepő módon később kiderült, hogy ezek az érmék hamisítványok voltak. Glazer tehát tudatosan vállalta a kockázatot, mégis úgy döntött, hogy beperli a Facebookot (Meta Platforms, Inc.) az ügy kapcsán.
Ez az eset különösen érdekes abból a szempontból is, hogy bár általában az ilyen perek Kalifornia északi kerületében zajlanak le, ezúttal Marylandben maradt az ügy. A bíróság ugyanakkor kaliforniai jogot alkalmazott, így a döntés során mind a negyedik (Fourth Circuit), mind pedig a kilencedik (Ninth Circuit) körzeti bíróságok precedenseit idézték.
A 230. szakasz és annak jelentősége
Glazer egyik fő érve az volt, hogy a Facebook engedélyezte harmadik fél csaló hirdetéseinek megjelenését, és nem tett meg elegendő lépést azok kiszűrésére. A bíróság azonban rámutatott, hogy ezek az érvek a Facebook szerkesztői tevékenységére vonatkoznak, amelyet a 230. szakasz védi.
A szerződés megszegésére alapított keresetet (miszerint a Facebook nem tartotta be tartalmi szabályait) elutasították az úgynevezett Barnes-ügy precedense alapján. Érdekességként megjegyzendő, hogy más hasonló esetekben (Calise vagy YOLO) eltérő döntések születtek, de ebben az ügyben ezek nem kerültek elő.
„A Meta Általános Szerződési Feltételeiben (ÁSZF) csupán általános figyelési politikát fogalmaz meg, amely nem elegendő szerződéses felelősséghez.”
Glazer nem tudott olyan konkrét ígéretet felmutatni, amely kötelezte volna a Meta-t arra, hogy eltávolítsa vagy kezelje a csaló tartalmakat. Sőt, maga a Meta ÁSZF-je világosan kijelenti, hogy nem vállal felelősséget felhasználói tartalmakért.
Az algoritmusokra vonatkozó érvelés sikertelensége
Glazer megpróbálta azt is bizonyítani, hogy a Facebook algoritmusai hozzájárultak a csaló hirdetések terjesztéséhez. Ezt azonban nem sikerült kellően alátámasztania: nem mutatott be olyan tényeket vagy bizonyítékokat, amelyek szerint az algoritmusok diszkriminatív módon vagy tudatosan segítették volna elő a megtévesztő reklámokat.
A bíróság döntése: Elutasítás minden vádpontban
- Csalás és gondatlanság: Glazer nem tudta bizonyítani, hogy a Meta tudott volna a csaló hirdetésekről vagy szándékosan megtévesztette volna őt.
- Gondatlanság: A Meta ÁSZF-je világosan kimondja, hogy nincs kötelessége ellenőrizni vagy jóváhagyni a hirdetéseket.
- Szerződésszegés: Az ÁSZF-ben szereplő általános rendelkezések nem jelentenek kötelezettséget káros tartalmak eltávolítására.
- A jóhiszeműségbe vetett bizalom megsértése: Ez sem nyújtott védelmet Glazer számára, mivel nincs kifejezett kötelezettség arra vonatkozóan.
A döntés következményei és tanulságai
A bírósági ítélet lényegében felmentette a Facebookot minden felelősség alól hamis vagy csaló hirdetések miatt. Ez ellentmondhat annak a kilencedik körzeti bírósági joggyakorlatnak (például Calise-ügy), amely korábban részben felelősségre vonta volna a platformot. Úgy tűnik azonban, hogy ebben az esetben inkább a negyedik körzet precedenseit vették alapul – amelyek szigorúbb védelmet biztosítanak a platformoknak.
Különösen érdekes ez az eset abból a szempontból is, hogy maga az ügyfél egy tapasztalt jogász volt. Amennyiben egy ilyen szakember sem tudja érvényesíteni igényeit egy ilyen perben, az kérdéseket vet fel szakmai ítélőképességével kapcsolatban is.
Zárszó
Glazer kontra Meta esete jól példázza azt a kihívást, amellyel sok felhasználó és fogyasztó szembesül napjaink digitális világában: hogyan lehet felelősségre vonni óriásplatformokat olyan esetekben, amikor azok harmadik fél által feltöltött káros vagy megtévesztő tartalmakért felelősséget nem vállalnak? Bár jelenleg jogilag nehéz áttörni ezt a védelmi falat – különösen az Egyesült Államokban –, ez az ügy rávilágít arra is, milyen fontos lenne átgondolni és esetleg reformálni az internetes platformok felelősségét szabályozó törvényeket.
Esethivatkozás: Glazer v. Meta Platforms, Inc., 2025 WL 2958810 (D. Md. Oct. 17, 2025). Érdekességként megemlítendő, hogy Glazer egy másik perben is érintett Google és Facebook ellen ingatlanügyek kapcsán – ennek kimenetele azonban jelen ítélet fényében kevésbé bíztató számára.