Körülbelül 66 millió évvel ezelőtt a Föld történetének egyik legikonikusabb tömeges kihalása zajlott le. Ez az esemény drámai környezeti pusztuláshoz vezetett, amely során az élőlények mintegy 75%-a eltűnt – köztük a legismertebb csoport, a nem madár dinoszauruszok. Ez a katasztrófa alapjaiban rendezte át a szárazföldi ökoszisztémákat, és megnyitotta az utat az emlősök gyors fejlődése előtt.
Vita a dinoszauruszok kihalásának természetéről
A tudományos közösségben régóta vita folyik arról, hogy a dinoszauruszok hirtelen, virágzó állapotban tűntek-e el, vagy hosszú távú hanyatlás előzte meg az időszak végén bekövetkezett tömeges kihalást. Egy új kutatás azonban új megvilágításba helyezi ezt a kérdést.
Új felfedezések Északnyugat-New Mexicóból
Baylor Egyetem paleontológusa, Daniel Peppe és munkatársai az Északnyugat-New Mexicóban található Kirtland Formáció Naashoibito tagjában olyan fosszíliákat tártak fel, amelyek egy eddig rejtett fejezetet őriznek bolygónk történetéből. Ezek a rétegek olyan dinamikus dinoszaurusz-ökoszisztémák bizonyítékait tartalmazzák, amelyek még az aszteroida becsapódás előtt is virágoztak.
Magas pontosságú kormeghatározási technikák segítségével megállapították, hogy ezek a fosszíliák 66,4 és 66 millió év közötti korúak. „A Naashoibito dinoszauruszai ugyanabban az időben éltek, mint a híres Hell Creek formáció fajai Montanában és a Dakotákban” – mondta Dr. Peppe. „Nem voltak hanyatló állapotban – ezek élénk és változatos közösségek voltak.”
Regionális különbségek és diverzitás Észak-Amerikában
Ezek az új leletek jelentősen eltérnek attól a korábbi elképzeléstől, miszerint a dinoszaurusz-közösségek egységesek és gyengülőben voltak. Ehelyett kiderült, hogy Észak-Amerika dinoszauruszai régiónként eltérő bioprovincikban éltek, amelyeket nem hegyek vagy folyók választottak el egymástól, hanem inkább hőmérsékleti különbségek jellemezték őket.
Andrew Flynn, a New Mexico Állami Egyetem kutatója így foglalta össze: „Az új kutatásunk azt mutatja, hogy a dinoszauruszok nem voltak kihalófélben a tömeges kihalás előtt. Kiválóan teljesítettek és virágoztak, majd az aszteroida becsapódása hirtelen véget vetett nekik.”
Az aszteroida becsapódás hatása és az ökoszisztéma átalakulása
A tanulmány cáfolja azt az elterjedt nézetet, miszerint hosszú távú diverzitáscsökkenés tette volna sebezhetővé a dinoszauruszokat. Ehelyett úgy tűnik, hogy az aszteroida becsapódása egyetlen pillanat alatt vetett véget az uralmuknak.
„Az aszteroida becsapódása azonnal lezárta a dinoszauruszok korszakát – de az általuk hátrahagyott ökoszisztémák megalapozták azt, ami ezután következett” – magyarázta Flynn. Mindössze 300 ezer évvel később az emlősök gyorsan elkezdtek diverzifikálódni: új táplálkozási módokat, testméreteket és ökológiai szerepeket fedeztek fel.
A klíma szerepe az élet újjáéledésében
A kutatók rámutattak arra is, hogy azok a hőmérséklet-alapú mintázatok, amelyek elkülönítették a dinoszaurusz közösségeket, továbbra is érvényesültek a paleocén korban. Ez azt mutatja, hogy az éghajlat kulcsszerepet játszott abban, hogyan állt helyre az élet egy ilyen katasztrofális esemény után.
„Az emlősök túlélő populációi még mindig megtartják ugyanazokat az észak-déli bioprovincikat” – mondta Flynn. „Az északi és déli emlősök nagyon különböznek egymástól, ami eltér más tömeges kihalásoktól, ahol általában egységesebb képet látunk.”
Összegzés
Az Andrew G. Flynn vezette kutatócsoport eredményei jelentős új információkkal gazdagítják ismereteinket a kréta időszak végének ökológiájáról és a tömeges kihalás természetéről. A Science folyóiratban megjelent tanulmány (Late-surviving New Mexican dinosaurs illuminate high end-Cretaceous diversity and provinciality) szerint a dinoszauruszok nem hanyatló populációk voltak, hanem virágzó közösségekben éltek egészen addig, amíg egy hirtelen bekövetkezett aszteroida becsapódás véget nem vetett uralmuknak.
- A Naashoibito tag fosszíliái bizonyítják a változatos és élénk dinoszauruszközösségeket Északnyugat-New Mexicóban.
- A dinoszauruszok biogeográfiai eloszlása régiónként eltért hőmérsékleti különbségek alapján.
- Az aszteroida becsapódás volt az elsődleges oka a tömeges kihalásnak, nem pedig hosszú távú hanyatlás.
- Az emlősök gyorsan diverzifikálódtak és alkalmazkodtak az új környezethez.
- A klíma továbbra is meghatározó tényező maradt az élet újjáéledésében és eloszlásában.
Ezek az eredmények nemcsak megváltoztatják korábbi elképzeléseinket arról, hogyan zajlott le ez a drámai esemény bolygónkon, hanem segítenek jobban megérteni az élet alkalmazkodóképességét egy globális katasztrófa után.
Forrás: https://www.sci.news/paleontology/latest-cretaceous-dinosaurs-14304.html