Az alábbi cikk elsőként mutatja be magyar nyelven Alfredo Lescano 2023-ban megjelent könyvének, a Prolégomènes à une sémantique des conflits sociaux központi gondolatait. A szerző célja egy olyan elméleti keret felvázolása, amely segít megérteni, hogyan épül fel a jelentés a társadalmi konfliktusokban. Az elméletet egy aktuális franciaországi konfliktus – a farkasok visszatérése a francia területekre – példáján keresztül alkalmazzuk, amely elsősorban az agrárszektor és környezetvédő civil szervezetek között zajlik. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a konfliktusok jelentésének vizsgálata során mindig változó lehetőségeket figyelhetünk meg arra vonatkozóan, hogy mit lehet mondani.
1. Bevezetés
A cikk célja bemutatni egy új, multidiszciplináris elméleti keretet, amely a társadalmi konfliktusok szemantikai dimenzióját elemzi. Ez az elmélet ötvözi a diskurzuselemzés, politikai filozófia és szociológia fogalmait, ugyanakkor elsősorban szemantikai megközelítésű. A tanulmány bemutatja az elemzéshez használt korpusz összeállításának módszertanát és az elemzett konfliktust – a farkasok visszatérését Franciaországban –, majd kritikus áttekintést ad az előzményekről és részletezi az új elmélet kulcsfogalmait.
2. A kutatás eredete
A projekt egy elméleti szükségletből indult ki: a hagyományos „érvelő szemantika” (semântica argumentativa) keretei nem voltak elegendőek arra, hogy leírják és megkülönböztessék azokat az eseteket, amikor egy adott szemantikai elem megosztott vagy éppen vitatott egy csoporton belül. Az érvelő szemantika szerint a jelentés mindig diskurzusprodukciós sémákból áll, amelyek lehetővé teszik bizonyos beszédek létrejöttét és kizárnak másokat. Ez azonban nem adott eszközöket arra, hogy kezelje a társadalmi csoportok közötti antagonizmusokat vagy a jelentések dinamikus változásait.
Ezért szükségessé vált egy olyan elméleti keret kidolgozása, amely képes kezelni a társadalmi terek szemantikai dimenzióját és annak folyamatos változásait – különösen olyan helyzetekben, ahol csoportok egymással szemben álló jelentéssémákat mozgatnak: vagyis társadalmi konfliktusokban.
3. A korpusz összeállítása
A kutatás során egyetlen, komplex és intenzív társadalmi konfliktust vizsgáltak részletesen: 2014-ben követték nyomon teljes egészében a farkasok visszatérésével kapcsolatos vitát Franciaországban. Ez a módszertan Marc Angenot „társadalmi diskurzus” kategóriáján alapul, amely minden nyilvánosan elhangzott vagy publikált szöveget magába foglal adott időszakban.
A korpusz így mintegy 500 sajtócikkből, civil szervezetek és szakszervezetek honlapjain megjelent írásból, több mint 5000 internetes hozzászólásból, valamint hivatalos állami dokumentumokból és parlamenti felszólalásokból állt össze. Az internetes forrásokra való fókuszálás lehetővé tette a konfliktus szemantikai mikro- és makrováltozásainak folyamatos követését.
4. A farkasvisszatérés konfliktusa Franciaországban
A farkas mindig is problémát jelentett Franciaországban: már Nagy Károly korától kezdve irtották őket. Az 1930-as évekre teljesen kipusztították őket az ország területéről. Az 1990-es évek elején azonban az olaszországi Alpokon keresztül természetes úton visszatértek Franciaországba.
A természetvédelmi parkokban bőven akad táplálékuk (őzek, vaddisznók), de nyáron sok szabadon legeltetett juhcsorda is van, amelyek könnyű prédának számítanak. A pásztorok számára ez súlyos gondot jelentett: 2014-ben például 9033 juhot öltek meg farkastámadások.
A helyzetet súlyosbította az Európai Unió által védett faj státusz miatt bevezetett vadászati tilalom: farkast ölni akár három év börtönt vagy 150 ezer eurós bírságot is vonhat maga után. Emiatt az agrárium képviselői tiltakozni kezdtek az államnál és az EU-nál a védelem enyhítéséért.
A tiltakozások között voltak békés demonstrációk (például juhászok elfoglalták az Eiffel-tornyot), de előfordultak erőszakos cselekmények is (egy természetvédelmi park igazgatójának túszul ejtése). A konfliktus résztvevői között szerepelnek környezetvédő civil szervezetek, politikai személyiségek és szélesebb társadalmi rétegek is.
5. Diskurzuselemzés előzményei
A francia diskurzuselemzés alapvetően arra törekszik, hogy leírja a társadalmi helyzetekben kialakuló jelentés- és beszédkonfigurációkat „diskurzusképződés” (formation discursive) fogalmán keresztül. Michel Foucault munkássága inspirálta ezt az elképzelést: minden társadalmi helyzetben adottak bizonyos diskurzuslehetőségek, amelyek nem egyéni gondolatokon alapulnak, hanem társadalmilag meghatározottak.
Michel Pêcheux továbbfejlesztette ezt az elképzelést úgy, hogy kiemelte ezeknek a képződményeknek a szemantikai jellegét és inherent konfliktualitását: nincs olyan társadalmi jelentéskonfiguráció, amely ne lenne átszőve társadalmi ellentétekkel.
Dominique Maingueneau pedig bevezette a „viták szemantikája” fogalmát (pl. XVII. századi teológiai viták kapcsán), amely elkülöníti egymástól a szemantikai síkot (jelentéselemek) és a diskurzusfelületet (a konkrét beszédprodukciókat).
Ezek az elméletek azonban nehezen kezelik azt a folyamatos változást és belső átalakulást, ami jellemző a modern társadalmi konfliktusokra – például amikor egyetlen narratívából több versengő verzió lesz.
6. Laclau és Mouffe hozzájárulása
Ernesto Laclau és Chantal Mouffe politikai filozófiája szerint minden társadalmi tér antagonizmusokra épül, amelyek instabillá teszik azt. Diskurzusokat tekintenek olyan beavatkozásoknak, amelyek folyamatosan alakítják ezt az instabil konfigurációt.
Ezzel szemben Foucault inkább stabilabb diskurzusképződésekről beszélt; Laclau-Mouffe viszont hangsúlyozza ezek folyamatos változását és törékenységét. Ez fontos perspektívát ad arra nézve, hogy miként alakulnak át folyamatosan azok a jelentések, amelyek körül egy társadalmi konfliktus zajlik.
7. Érvelő szemantika mint előzmény
A projekt egyik fontos előzménye az érvelő szemantika paradigmája (semântica argumentativa), különösen Marion Carel Teória dos Blocos Semânticos (2011) nevű munkája. Ez szerint minden szemantikai egység potenciálisan konfliktuális: egy adott jelentési séma mindig tartalmaz alternatívákat vagy ellenérveket is.
Például:
- [A farkas Olaszországban volt → most Franciaországban van]: ez egy ok-okozati jellegű séma;
- [A farkast kiirtották Franciaországból ⇸ most visszatért]: ez pedig egy ellentmondásos vagy kontrasztív séma.
Ezek alapján érthetővé válik, hogy egy adott szó vagy kifejezés nem pusztán leíró jelentéssel bír, hanem bizonyos diskurzusokat engedélyez vagy tilt meg.
8. A „program” fogalma – új egység a konfliktusok szemantikájában
A hagyományos érvelő szemantikában ezek a sémák lexikális jelentések részei; azonban ez nem elegendő ahhoz, hogy leírjuk azt a dinamikát és antagonizmust, ami egy társadalmi konfliktusban zajlik.
Ezért Lescano és Camus bevezetik a „program” fogalmát: ez egy olyan egység az adott konfliktus szemantikai terében, amely egyszerre potenciálisan képes diskurzusokat létrehozni (potência de agir discursivamente) és nem-diskurzív cselekvéseket generálni (potência de agir não discursivamente). Mindez mindig adott helyzethez kötött (sitiuada) és törékeny (precária), mert állandóan változhat attól függően, milyen hatással vannak rá más diskurzusok.
Egy program tehát nem csupán jelentési séma; hanem aktív erőként jelenik meg egy társadalmi térben – például összekapcsolódik gyakorlati intézkedésekkel vagy politikai döntésekkel (pl. kártérítések kifizetése pásztoroknak).
9. Példa: A természetes farkasvisszatérés programjának ideiglenes destabilizációja
Kezdetben csak egy narratíva létezett arról, hogy hogyan tértek vissza természetesen a farkasok Olaszországból Franciaországba (1990-es évek elején). Ez magas stabilitású programként működött – mint tényként kezelték ezt minden fórumon.
(1A–1D) Több forrás is megerősíti ezt: „1992-ben két farkast láttak Mercantour Nemzeti Parkban…”, „A farkas visszatért Olaszországból…” stb.
Később azonban megjelent egy alternatív narratíva arról, hogy valójában mesterségesen reintrodukálták őket:
(2D) Christian Estrosi politikus kijelentette: „1992-ben állami alkalmazottak mesterségesen telepítették vissza Mercantour parkba…”
Ezzel párhuzamosan megjelentek olyan diskurzusok is (2A–2B), amelyek tagadták ezt az alternatív verziót és ragaszkodtak a természetes visszatéréshez.
Ezzel két egymással ellentétes program került feszültségbe (tensão): stabilizálni egyikük destabilizálja automatikusan a másikat.
Ez jól mutatja azt is, hogy milyen fontos szerepe van bizonyos kulcsszereplőknek (pl. Estrosi politikai súlya) abban, hogy milyen irányba mozdul el egy konfliktus szemantikai tere.
Két évvel később Estrosi jogi úton elmarasztalták rágalmazásért; ez hozzájárult ahhoz, hogy ez az alternatív program háttérbe szorult ismét.
Jelenleg ismét erős stabilitást élvez a természetes visszatérés programja.
10. Példa: A farkastámadások okozta szenvedés programjának sikertörténete
Egy másik fontos program szerint:
- (3A): [farkastámadás → pásztor/termelő szenvedése]
Kezdetben ennek alacsony volt a produktivitása (kevés diskurzust generált), például néhány sajtócikkben említették csak:
(3B–3C) „2012 nyara nehéz volt… sok támadás történt… szenvednek…” stb.
Ezt követően 2013-ban megszületett az Állami Nemzeti Farkasterv (2013–2017), amely hivatalosan is elismerte ezt a szenvedést:
(3E) „A farkastámadások pszichológiai és érzelmi hatásai komoly szenvedést okoznak…”
Ezzel párhuzamosan nőtt ennek programnak produktivitása – több nyilvános megszólalásban is előkerült –, majd 2014-ben nyilvános konzultációra bocsátották ezt az ügyet.
Az internetes hozzászólások között számos olyan volt, amely megerősítette ezt a programot (3G–3J).
Végül Ségolène Royal környezetvédelmi miniszter döntött úgy, hogy engedélyezi magánvadászok számára is bizonyos mértékű farkasvadászatot hivatkozva erre a szenvedési programra:
(3K) „Tudom, hogy sok civil szervezet elégedetlen… de elsődleges feladatom védeni kimerült pásztorokat…”
Míg ez a program nagy stabilitást ért el és széles körben elfogadottá vált mind támogatóinak mind ellenzőinek körében – nem találunk ellene közvetlen diskurzusokat –, produktivitása dinamikusan nőtt ebben az időszakban.
Ez jól illusztrálja azt is, hogyan kapcsolódhatnak össze szemantikai programok gyakorlati intézkedésekkel és politikai döntésekkel.
11. Összegzés
Lescano elméleti kerete új perspektívát kínál arra vonatkozóan, hogyan lehet elemezni egy társadalmi konfliktus dinamikusan változó jelentésvilágát.
A fő tézis szerint egy társadalmi konfliktus lényegében küzdelem arról, mely potenciális cselekvések stabilizálódnak vagy destabilizálódnak a közös értelmezési térben.
Ehhez új fogalmakat vezet be – mint például:
- sémantikai tér (espaço semântico), ahol különböző jelentési programok léteznek;
- program, mint aktív egység ebben a térben;
- (de)stabilizáció, ami azt mutatja meg mennyire elfogadott vagy vitatott egy program;
- produktivitás, ami azt jelzi mennyi diskurzust generál;
- feszültség/tensão, ami két vagy több egymással versengő program viszonyát írja le.
Ezekkel az eszközökkel lehetőség nyílik arra is, hogy ne csupán statikus képet kapjunk egy konfliktusról , hanem annak folyamatos változásait is nyomon kövessük.
Az alkalmazott módszer – teljes körű korpuszelemzés internetes forrásokon keresztül – pedig példaértékű lehet más kutatások számára is.
Végezetül ez az elmélet hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megértsük miként formálódnak közösen elfogadott vagy vitatott cselekvési lehetőségek a mai komplex társadalmakban.
Köszönetnyilvánítás
Szerző köszönetet mond Álvaro Magalhães Pereira da Silva-nak gondos lektori munkájáért és értékes javaslataiért.
További információk
- Érdekellentét: nincs bejelentve érdekütközés;
- Adathozzáférés: elemzett adatok megtalálhatók lábjegyzetekben;
- Mesterséges intelligencia használata: nem alkalmaztak AI-t semmilyen munkafázisban;
- Kulcsfontosságú hivatkozások:
- MARC ANGENOT: 1889: Un état du discours social (1989)
- PÊCHEUX Michel: Les vérités de la Palice (1975)
- LACLAU Ernesto & MOUFFE Chantal: Hegemony & Socialist Strategy (1985)
- Ducrot Oswald & Anscombre Jean-Claude munkái érvelő szemantikában stb.
Szerkesztői értékelések röviden
A cikk újszerű elméleti-metodológiai keretet mutat be,
amely túlmutat hagyományos nyelvi szemantikán,
és sikeresen alkalmazza azt komplex társadalmi konfliktus elemzésére.
A módszer integrális korpuszelemzésen alapul,
amely lefedi minden releváns nyilvános kommunikációt.
Ezáltal fontos hozzájárulást jelent mind tudományos mind gyakorlati szempontból.