Új kutatás jelent meg az Archives of Sexual Behavior folyóiratban, amely azt vizsgálja, hogy az emberek miként reagálnak a szexuális és érzelmi hűtlenségre, és hogy ezek a reakciók nem csupán a biológiai nemtől függenek. Bár a heteroszexuális férfiak általában jobban megviselik a szexuális árulást, míg a nők inkább az érzelmi hűtlenséget érzik fájdalmasabbnak, az eredmények azt mutatják, hogy olyan tulajdonságok is befolyásolják ezeket a válaszokat, mint a maszkulinitás, feminitás és a szexuális vonzalom – ráadásul rugalmas módon.
A hagyományos nézet: biológiai nem és féltékenység
Évtizedeken át pszichológusok figyelték meg, hogy a férfiak és nők eltérően reagálnak a hűtlenségre. A férfiakat általában jobban zavarja a szexuális hűtlenség, míg a nőket inkább az érzelmi árulás. Az evolúciós pszichológia ezt úgy magyarázza, hogy a reprodukciós nyomások alakították ki ezt a különbséget. Egy férfi számára nagyobb kockázatot jelenthet egy másik férfi gyerekének felnevelése, ezért erősebb reakciókat fejlesztett ki a szexuális árulásra. Egy nő számára viszont az érzelmi elköteleződés elvesztése kevesebb erőforrást és támogatást jelenthet az utódok számára, így az érzelmi hűtlenség fenyegetőbbnek tűnik.
A különbségek nem univerzálisak: szerepet játszik a szexuális orientáció
Azonban ez a különbség nem minden esetben érvényesül. Kutatások kimutatták, hogy szexuális kisebbségek körében ez az eltérés jóval kevésbé hangsúlyos. Meleg férfiak és leszbikus nők gyakran hasonló mértékben érzik fájdalmasabbnak az érzelmi és szexuális hűtlenséget, nem pedig egyértelműen biológiai nemük alapján különböznek. Ez felvetette azt a kérdést, hogy vajon valóban csak a férfi vagy női lét határozza meg ezeket a reakciókat, vagy más pszichológiai jellemzők is szerepet játszanak.
A kutatás célja és módszertana
A jelenlegi tanulmány szerzői részletesebben szerették volna feltárni ezt a kérdést. Kíváncsiak voltak arra, hogy a maszkulinitással vagy feminitással gyakran társított tulajdonságok miként befolyásolják az emberek reakcióit hűtlenség esetén. Emellett azt is vizsgálták, hogy a szexuális orientáció – nem csupán címkézésként, hanem mint vonzalom kontinuum – milyen mértékben magyarázza meg a féltékenységi válaszok eltéréseit.
A kutatás során 4 465 norvég felnőtt vett részt (16–80 éves kor között), akik között heteroszexuálisok, melegek, leszbikusok, biszexuálisok és pánszexuálisok is voltak. A résztvevőket közösségi média hirdetéseken és LGBTQ+ oldalakon keresztül toborozták. Mindenki kitöltött egy kérdőívet, amely hipotetikus hűtlenségi helyzetekre adott válaszokat tartalmazott, valamint kérdéseket gyermekkori viselkedésről, személyiségjegyekről, szexuális vonzalomról és önmaguk maszkulin vagy feminin megítéléséről.
A féltékenység mérésének módja
A féltékenységet úgy mérték, hogy elképzelték: mi lenne zavaróbb egy partner esetében – ha szexuálisan hűtlen lenne valaki máshoz vagy ha mély érzelmi kapcsolatot alakítana ki egy másik személlyel. A válaszokat egy féltékenységi pontszámmá alakították át, amely megmutatta, mennyivel zavaróbbnak találták az adott személyek a szexuális vagy érzelmi árulást.
Eredmények: megerősített hagyományos minták és új felismerések
A kutatás megerősítette néhány korábbi eredményt:
- Heteroszexuális férfiak: közel 59%-uk szerint a szexuális hűtlenség sokkal fájdalmasabb volt.
- Heteroszexuális nők: csak 31%-uk érezte így.
Ez összhangban áll korábbi kutatásokkal.
Ugyanakkor szexuális kisebbségek esetében ez az eltérés nagyrészt eltűnt:
- Meleg férfiak és leszbikus nők: hasonló módon reagáltak; mindkét csoport inkább az érzelmi hűtlenséget találta fájdalmasabbnak.
- Biszexuális férfiak és nők: hasonló válaszokat adtak mindkét típusú hűtlenségre.
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a szexuális orientáció kulcsszerepet játszik abban, hogyan élik meg az emberek a féltékenységet.
A vonzalom kontinuuma és pszichológiai nemi jellemzők szerepe
A kutatók tovább vizsgálták a szexuális vonzalmat mint folytonos változót: nem csupán önmeghatározás alapján, hanem hogy milyen erősen vonzódnak valakihez (férfihoz vagy nőhöz). A férfiaknál azok mutatták a legmagasabb szintű szexuális féltékenységet, akik kizárólag nőkhöz vonzódtak. Azoknál viszont, akik még kis mértékben is vonzódtak más férfiakhoz (androphilia), csökkent ez az érzés.
Ezen túlmenően négy pszichológiai jellemzőt mértek fel maszkulinitás-feminitás tengelyen:
- Rendszerszemlélet vagy empátia preferenciája
- Gyermekkorban jellemző nemi érdeklődés
- Férfi- vagy női dominanciájú foglalkozások preferenciája
- Önmaguk maszkulin vagy feminin megítélése
Ezekből egy átfogó pszichológiai nemi mérőszámot hoztak létre.
Különbségek férfiaknál és nőknél
Férfiaknál:
- A magasabb pszichológiai maszkulinitás összefüggött erősebb nőkhöz való vonzalommal.
- Egyben nagyobb hajlandóságot mutatott arra is, hogy zavarja őket a szexuális hűtlenség.
- Azonban ez csak akkor volt igaz, ha erős gynephilia (nőkhöz való vonzalom) is jelen volt – tehát maga a maszkulinitás csak ebben az összefüggésben befolyásolta a féltékenységet.
Nőknél:
- A maszkulinitás összefüggött ugyan a szexuális orientációval (például nőiesebb vagy férfiasabb jegyekkel), de nem befolyásolta jelentősen a féltékenységi reakciókat.
- Ez arra utalhat, hogy maszkulinitás és feminitás eltérően hatnak férfiak és nők szexualitására és féltékenységi mintáira.
Kutatói értelmezések és további kérdések
A tanulmány vezető szerzője, Leif Edward Ottesen Kennair professzor szerint ezek az eredmények azt sugallják:
- A szexuális orientációt érdemes dimenzionálisan mérni (mind gynephilia mind androphilia tekintetében).
- A szexuális orientáció befolyásolja a nemek közötti különbségeket – például itt konkrétan a féltékenységi kiváltó okokat.
- A nemi különbségek inkább folytonos dimenziókon alapulnak, amelyek biológiai nemetől függenek ugyan részben, de nem kizárólagosan kategóriák szerint működnek. Inkább „kapcsolódó dimenzionális tekerőként” lehet őket elképzelni.
Különös eset: biszexuális férfiak női partnerrel
Egy meglepő eredmény egy kisebb csoportból érkezett: biszexuális férfiakból álló mintából azoknál, akik női partnerrel éltek együtt, inkább az érzelmi hűtlenség váltott ki nagyobb féltékenységet. Kennair elmondta:
„Evolúciós nézőpontból ezeknek a férfiaknak is aggódniuk kellene azon, ki lehet gyermekük apja. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy csak azoknál jelentkezik főként szexuális féltékenység kiváltó okként, akik erősen gynephilikusak (nőkhöz vonzódók). Ez további vizsgálatokat igényel.”
Korlátok és további kutatási irányok
Minden kutatásnak vannak korlátai. Ebben az esetben például online toborzás történt – ami miatt előfordulhat mintavételi torzulás –, illetve hipotetikus helyzeteket vizsgáltak; így elképzelhető, hogy valós életbeli reakciók eltérnek attól, amit elképzelnek magukról az emberek.
Továbbra is nyitott kérdés marad például:
- Miért csökken olyan meredeken férfiaknál a szexuális féltékenység már kis mértékű androphilia jelenlétével?
- Evolúciós szemmel nézve bármely férfinél kockázatos lenne egy gyermek nevelése más apától – mégis úgy tűnik, hogy ez inkább kapcsolódik ahhoz való vonzalomhoz (nők iránt), semmint pusztán biológiai nemhez vagy partnerhez.
- Milyen okból kevésbé befolyásolja nők féltékenységi reakcióit annyira sem a szexualitás orientációja sem pedig maszkulinitása?
- Milyen fejlődési vagy biológiai mechanizmusok állnak e pszichológiai jelenségek hátterében?
Záró gondolatok
Kennair reméli, hogy ez az első empirikus bizonyíték arra nézve, hogy érdemes dimenzionálisan gondolkodni ezekről a jelenségekről – „tekerőként” kezelve őket –, ami segíthet jobb kommunikációt kialakítani identitásról és nemi kérdésekről folytatott vitákban. A tanulmány szerzői között van Mons Bendixen és David P. Schmitt is; munkájuk címe: „Male Sex, Masculinization, Sexual Orientation, and Gynephilia Synergistically Predict Increased Sexual Jealousy.”