Az autizmus spektrumzavar (ASD) és a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) diagnózisainak száma az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt a nyugati országokban, különösen a serdülők és fiatal felnőttek körében. Egy új svédországi kutatás azonban azt mutatja, hogy ez a növekedés nem jár együtt az autizmushoz kapcsolódó tünetek gyakoribbá válásával a lakosságban.
A kutatás háttere és célja
A Psychiatry Research folyóiratban megjelent tanulmány kilenc egymást követő születési év (1993–2001) adatait elemezte Svédországban, hogy feltárja, vajon az ASD és ADHD tünetei valóban gyakoribbá váltak-e a fiatalok körében. A kutatók különösen arra voltak kíváncsiak, hogy a klinikai diagnózisok növekedése mögött áll-e a populációs szintű tünetek emelkedése.
Az ASD és ADHD alapvető jellemzői
Az autizmus spektrumzavar (ASD) egy neurofejlődési rendellenesség, amely elsősorban a társas kommunikáció és interakció terén mutat eltéréseket, valamint korlátozott vagy ismétlődő viselkedési mintázatokkal és érdeklődési körökkel jár. Ezzel szemben a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) olyan állapot, amely tartós figyelemzavarral, hiperaktivitással és impulzivitással jellemezhető, és jelentős mértékben befolyásolhatja az egyén működését vagy fejlődését.
A kutatás módszertana
A vizsgálat alapját a Child and Adolescent Twin Study in Sweden (CATSS) adatai képezték, amely egy nagyszabású, folyamatosan zajló kutatás svéd ikrek mentális és fizikai egészségének feltérképezésére. A tanulmány során közel 10 000 ikerpár szüleit kérdezték meg, akik 1993 és 2001 között születtek. Amikor az ikrek betöltötték a 18. életévüket, szüleik online kérdőívet töltöttek ki gyermekeik viselkedéséről és jellemzőiről.
Tünetmérés
- ASD esetén: 12 kérdésből álló skála mérte az autizmus spektrumzavarra jellemző tüneteket, amelyek megfelelnek az ASD diagnosztikai kritériumainak.
- ADHD esetén: 17 tételes lista vizsgálta a figyelemzavarral és végrehajtó funkciókkal kapcsolatos problémákat – ezek az ADHD kulcsfontosságú összetevői.
Eredmények: ASD tünetek stabilitása
A statisztikai elemzés nem mutatott növekedést az átlagos autizmus-tünetértékekben sem fiúknál, sem lányoknál a kilenc vizsgált év során. Azok aránya sem változott jelentősen, akik a legmagasabb tünetértékeket produkálták (a felső 5 százalékban). Ez arra utal, hogy az autizmus spektrumzavarra jellemző tulajdonságok előfordulási gyakorisága nem nőtt a fiatal felnőtt populációban ebben az időszakban.
Eredmények: ADHD tünetek alakulása
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar esetében árnyaltabb kép bontakozott ki:
- Fiúk: Az ADHD tünetei stabilnak bizonyultak; sem az átlagos tünetértékekben, sem a legmagasabb értékeket elérők arányában nem történt jelentős változás.
- Lányok: Kismértékű, de statisztikailag jelentős növekedést tapasztaltak az ADHD tüneteiben mind az átlagos értékekben, mind pedig azok arányában, akik a legmagasabb 10 százalékba tartoztak.
Bár ez az emelkedés statisztikailag kimutatható volt, annak mértéke kicsi volt, és nem magyarázza meg teljes egészében a klinikai diagnózisok számának drámai növekedését lányok körében.
A diagnózisok növekedésének lehetséges okai
A kutatók több alternatív magyarázatot is felvetnek arra vonatkozóan, miért nőhetett meg jelentősen az ASD és ADHD diagnózisok száma anélkül, hogy maguk a tünetek is emelkedtek volna:
- Növekvő tudatosság: Mind a szakemberek, mind a társadalom körében nőtt az ismeret ezekről a rendellenességekről, ami több értékelést és diagnózist eredményezhet.
- Kritériumok bővülése: Az elmúlt években szélesebbé váltak a diagnosztikai kritériumok, így olyan személyeket is bevonnak a diagnózis alá, akik korábban nem feleltek meg ezeknek.
- Percepció változása: Egyes viselkedések ma már súlyosabb problémának számítanak, mint korábban; például egy adott tünethez kapcsolódó működési zavarokat ma nagyobb mértékben érzékelik.
- Társadalmi elvárások változása: Az oktatási rendszerek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek végrehajtó funkciókra és komplex társas készségekre. Diagnózis nélkül nehezebb lehet hozzáférni támogatásokhoz.
- Lányok esetében: Az ADHD felismerése javult nőknél; továbbá előfordulhat átfedés más pszichés problémákkal (például szorongás vagy depresszió), amelyek szintén növekvő tendenciát mutatnak ebben a csoportban.
Kutatói összegzés és további irányok
„A klinikai diagnózisok számának növekedése valószínűleg nem magyarázható pusztán a populációs szintű tünetek emelkedésével,” mondta Olof Arvidsson PhD-hallgató, a Gothenburgi Egyetem Gillberg Neuropszichiátriai Központjának munkatársa. Hozzátette: „Az eredmények remélhetőleg enyhítik az aggodalmakat egy valódi ASD vagy ADHD járvány kialakulásával kapcsolatban.”
A tanulmány korlátai közé tartozik például a viszonylag alacsony (41%) válaszadási arány a szülői kérdőíveknél. Bár ezt figyelembe véve is megbízhatónak tartják az eredményeket, magasabb részvételi arány tovább erősítené a következtetéseket. Emellett az ADHD-t mérő kérdőív főként figyelemzavarra fókuszált, így kevésbé reprezentálja a hiperaktivitás aspektusait.
Kitekintés: Mi várható tovább?
A kutatócsoport tervezi további vizsgálatok elvégzését különböző mérési eszközökkel és populációkban annak érdekében, hogy jobban megértsék az ASD és ADHD klinikai diagnózisainak trendjeit. Kiemelten fontosnak tartják ezen adatok alapján motiválni az egészségügyi rendszer erőforrásainak bővítését annak érdekében, hogy megfelelő támogatást nyújthassanak érintett fiataloknak.
Zárszó
A svédországi ikerkutatás eredményei azt mutatják, hogy bár az ASD-vel kapcsolatos tünetek stabilak maradtak 18 éves korban 1993 és 2001 között születettek körében, addig az ADHD tüneteiben enyhe emelkedés figyelhető meg lányoknál. Ez arra utal, hogy a klinikai diagnózisok növekedése mögött komplexebb tényezők állnak – többek között társadalmi változások és diagnosztikai gyakorlatbeli módosulások –, nem pusztán maguknak a neurofejlődési zavarokra jellemző tulajdonságok gyakoriságának emelkedése.
Forrás: https://www.psypost.org/rising-autism-and-adhd-diagnoses-not-matched-by-an-increase-in-symptoms/