Scott Cooper, a Deliver Me From Nowhere című Bruce Springsteen életéről szóló film író-rendezője, egy különleges tanácsot kapott magától az ikonikus zenésztől, amely alapvetően meghatározta a film megközelítését. A Rolling Stone Music Now podcast legújabb epizódjában Cooper részletesen mesél a forgatásról, a karakterekről és arról, hogyan sikerült egy olyan alkotást létrehozni, amely nem a legendát, hanem az embert mutatja be.
A valóság és az őszinteség fontossága
Amikor Cooper az első forgatókönyv-vázlatokon dolgozott, Bruce Springsteen világossá tette számára, hogy milyen irányba szeretné látni a filmet. „Bruce adott nekem egy tanácsot, amit nagyon fontosnak éreztem,” mondja Cooper. „Ez pedig az volt, hogy ‘Az igazság önmagadról nem mindig szép.’ Ez a film nem Bruce Springsteen mítoszáról vagy ikonográfiájáról szól, hanem egy emberről, aki éppen Bruce, és aki ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint sokan mások.”
A film készítésének kulisszatitkai
A Rolling Stone Music Now podcast legújabb epizódjában Cooper mellett Stephen Graham is megszólal, aki Springsteen apját alakítja a filmben. A beszélgetés során számos érdekesség derül ki a forgatásról és a karakterek megformálásáról.
A forgatókönyv új megközelítése
Cooper elmondása szerint a film megírása során el kellett vetnie a hagyományos forgatókönyvírás szabályait. „A legtöbb forgatókönyv előrehaladásról, cselekményről és mozgásról szól,” magyarázza. „Ez viszont egy olyan film, ami bezártságról és elszigeteltségről szól. Alapvetően nem is kifejezetten filmes műfaj. Bruce nem turnézik, nincs az E Street Banddel. Inkább önmagára figyel, és bátorsága van belenézni önmagába, hogy mennyire lehet őszinte a munkájában – még ha ez fájdalmas is.”
Valós eseményeken alapuló jelenetek
Egy sötét jelenetben Jeremy Allen White által alakított Springsteen éjszaka egy üres úton önpusztító módon nyomja padlóig a gázpedált – ez egy eddig soha el nem mesélt valós pillanatból származik. Cooper szerint Springsteen megosztotta vele: „Nagyon könnyen belecsapodhattam volna az autóval egy fába, de nem tettem.” Az adott jelenetben hallható Suicide zenekar „Frankie Teardrops” című száma pedig valóban az az album volt, amit Springsteen ilyen mélypontjain hallgatott.
Egy másik megrázó jelenet Bruce fiatal korából származik: amikor apja fizikailag bántalmazza őt. Ez az esemény is megtörtént az életben – Cooper szerint nagy bátorság kellett ahhoz, hogy Springsteen engedje ezt megjeleníteni a filmben. „Nem volt könnyű számára, ahogy nekem sem lenne,” mondja Cooper. „De hálás vagyok érte, mert így az egymásra találás pillanatai még erőteljesebbek lettek.”
A múlt emlékei fekete-fehérben
Cooper elmeséli, hogy amikor Bruce-t kérdezte apjáról szóló emlékeiről, Springsteen azt mondta neki: „Fekete-fehéren látom őket.” Ez adta meg a film érzelmi gerincét. Nem csupán 1982-ben játszódó történet ez – hanem arról is szól, honnan jött Bruce, milyen terheket hordoz magában még mindig: Freehold városa, a munkásosztály küzdelmei és apja hideg, közömbös természete.
Jeremy Allen White szerepválasztása: nem hasonlóságra épült
White-ot nem azért választották Bruce hasonmásának, hanem mert „úgy érzi magát”, mint ő – mondja Cooper. „Ez a csendes feszültség; a sebezhetőség és kontroll közti ellentét. Nem utánzás volt a cél, hanem megszállottság – hogy átjárja őt [a Nebraska album] szelleme.”
Egy apró biográfiai titokra utaló részlet
A filmben Faye (Odessa Young), Bruce fiktív barátnője – aki több valós kapcsolatból összeállított karakter –, ajándékba ad neki egy Szent Kristóf medált. Ez az ékszer ma is Bruce nyakában van. Cooper nem árulja el biztosan, hogy valóban egy régi barátnő adta-e neki ezt a nyakláncot: „Talán jobb is így hagyni ezt majd egy következő interjúra Bruce-szal… Nem vagyok biztos benne, hogy van merszem erre válaszolni.” Springsteen azonban jóváhagyta ezt a karakterbevezetést: „Nem voltam szerzetes,” mondta Cooper szerint. „Azt mondta: ‘Scott, amit csinálsz helyes. Az érzelmi igazságot mutatod meg arról, hogy képtelen voltam kapcsolódni azokhoz a nőkhez, akikkel kellett volna.’”
A film eredeti és végleges befejezése
Az eredeti befejezés középpontjában egy kevéssé ismert dal állt: a „County Fair”, amelyet Springsteen írt egy érzelmi összeomlás után egy valódi megyei vásáron tett országjáró út során.
Az új befejezés viszont Asbury Parkban játszódik New Jersey-ben: Springsteen kilép a Convention Hallból miközben az E Street Band élő verzióban játssza az „Atlantic City”-t. Cooper szerint ez azért fontos változtatás volt: „Az eredeti történet Los Angelesben ért volna véget; én viszont úgy éreztem szükséges visszahozni New Jersey-be. Így hát miért ne zárhatna úgy a film, hogy ‘Atlantic City’-vel záruljon le – ahol végre összeállt minden –, miközben ő eltávolodik a kamerától és előre lép jövője felé?”
Hol hallgatható meg az interjú?
A teljes beszélgetés meghallgatható a Rolling Stone heti podcastjában, a Rolling Stone Music Now-ban Brian Hiatt műsorvezetésével. Elérhető Apple Podcasts-en vagy Spotify-on keresztül is.
További érdekességek és archívum
A podcast archívuma több mint kilenc évnyi epizódot tartalmaz mélyinterjúkkal olyan művészekkel mint Mariah Carey, Questlove vagy Alicia Keys. Emellett számos műfajokat átfogó beszélgetést és elemzést kínál Rolling Stone kritikusaitól és újságíróitól.
Ez az írás betekintést nyújt abba, hogyan készült el egy igazán személyes és mély emberi történet Bruce Springsteen életéből – messze túlmutatva az ikonikus zenész mítoszán.