Bruce Springsteen neve hallatán a legtöbb embernek az 1984-85-ös időszak képe ugrik be, amikor a „Born in the USA” album óriási sikert aratott. Egy kék farmeres, fehér pólós, fején bandannával fellépő előadó jelenik meg lelki szemeink előtt, aki hatalmas stadionok előtt adja elő megállás nélkül slágereit. Azonban ez a legendás alak nem létezhetett volna anélkül, hogy ne ismernénk meg azt a Bruce Springsteent, akit Scott Cooper rendező új életrajzi filmjében, a 2023. október 24-én bemutatott „Springsteen: Deliver Me from Nowhere” című alkotásban láthatunk.
A film és a valóság kapcsolata
A filmben Bruce Springsteent Jeremy Allen White alakítja, aki leginkább a „The Bear” című sorozatból lehet ismerős. A történet nagyjából hűen követi azt az időszakot, amikor Springsteen küzdött a hírnévvel, amelyért oly keményen dolgozott, és azon dilemmázott, hogy követi-e majd azt az utat, amit később „a nagy útnak” nevezett.
A hitelességre való törekvés dicséretes ugyan, de nem jelenti automatikusan azt, hogy a „Deliver Me from Nowhere” egy kiemelkedő film lenne. Egy korrekt életrajzi alkotásról van szó, amelyben érdekes pillanatok és erős alakítások is találhatók, ám mégis csalódottsággal távozik a néző – ez pedig ritkán jellemző Bruce Springsteen műveire.
A „Nebraska” album keletkezése – egy kevésbé ismert történet
Sokan még akkor sem ismerik részletesen a „Nebraska” album keletkezésének történetét, ha rajonganak Springsteenért. Ez az album „The River” után és „Born in the USA” előtt jelent meg, és különlegessége abban rejlik, hogy egy Maxell XL II 90-es kazettára rögzített demók alapján készült el.
Springsteen eredetileg nem akarta ezt a kazettát kiadni lemezként; csupán időt és pénzt akart spórolni azzal, hogy nem stúdióban írta meg dalait, hanem előre elkészített vázlatokat vitt magával az E Street Band számára. Ez azonban csak az egyik oldala a történetnek.
Az alkotói folyamat és Springsteen magánélete
A film betekintést nyújt Springsteen életébe abban az időszakban, amikor „The River” turnéjáról tért vissza. Egy ’70-es évekbeli midcentury modern házban él Colts Neck-ben, New Jersey-ben, egy víztározó szélén. Bár csendes és békés környezetben van, nehezen tud leszokni az állandó turnézás izgalmáról.
Ebben az időszakban olvassa Flannery O’Connort és néz olyan filmeket, mint Terence Malik „Badlands”-je. Emellett vendégként fellép helyi Jersey Shore-i klubokban működő zenekarokkal – leginkább a Cats On a Smooth Surface-szel –, bár furcsa módon ez a zenekar inkább hasonlít egy ’70-es évekbeli Marshall Tucker Bandre.
A dalszerzés magányos útja
A dalszerzés egy magányos tevékenység; így nem meglepő, hogy sok jelenetben Jeremy Allen White gitározik vagy jegyzetel egy spirálfüzetbe. A filmben láthatjuk Springsteent tiszta kézírással dolgozni – hibák vagy áthúzott szavak nélkül –, ami hűen tükrözi az ő valós munkamódszerét is. Egy apró filmes trükk például az volt, hogy finom filctollal írta jegyzeteit a kamera kedvéért – míg valójában golyóstollat használ.
Egy apró kedvességként említhető, hogy Springsteen bekapcsolja rádióját új Z28-as autójában, ahol hallható egy reklám az Action Park nevű helyi víziparkról – amely annyira veszélyes volt annak idején, hogy később dokumentumfilm is készült róla.
Gyermekkori emlékek és családi háttér
A film fekete-fehér visszaemlékezésekkel mutatja be Springsteen gyerekkorát is. Megismerjük édesanyját, Adele-t és édesapját, Doug-ot. Azonban ezek a karakterek sajnos meglehetősen egydimenziósak: Doug negatív szereplőként jelenik meg, míg Adele alakját jelentősen leegyszerűsítik – miközben valójában ő volt a család kenyérkeresője és jogi titkárnőként dolgozott. Ő vásárolta meg Bruce első gitárját is.
Ezek az eltérések különösen szembetűnőek azok számára, akik olvasták Springsteen New York Times bestseller önéletrajzát vagy látták Netflixen futó egyéni Broadway-show-ját. Az ilyen eltérések feszültséget keltenek a nézőkben és csökkentik a film hitelességét.
Jeremy Allen White alakítása Bruce Springsteenként
Jeremy Allen White kiválóan hozza Bruce karakterét: testtartása, mozgása és még éneklése is meggyőző. Különösen erős jelenetek azok az éttermi beszélgetések Jon Landau-val (akit Jeremy Strong játszik), ahol White természetesen viselkedik – semmi sem vonja el figyelmünket tőle.
Az egyik legjobb filmes részlet White korabeli hajviseletének tökéletes megformálása – ez akár Oscar-díjat is érne. Ugyanakkor színpadon kevésbé hiteles; itt hiányzik az az energia és természetesség, ami Bruce-t jellemezte ebben az időszakban.
A zenei közeg ábrázolása és az E Street Band tagjai
A filmben feltűnnek az E Street Band tagjai is: Steve Van Zandt pontosan hozza korabeli stílusát (beretjével együtt), Max Weinberg dobosként elfogadhatóan jelenik meg, Roy Bittan billentyűsként megfelelően szerepel. Ugyanakkor Garry Tallent basszusgitáros túl mosolygósnak tűnik; Clarence Clemons pedig sajnos nem kapja meg azt az eleganciát és karizmát, ami valójában jellemezte őt.
A stúdiómunka unalmas és ismétlődő folyamatát nehéz érdekesen bemutatni egy filmen keresztül. A zenekar egyszer hallható stúdióban „Born in the USA” című dalukat játszva – ez azonban már a kilencedik felvétel volt, amely jelentősen eltért attól a demótól, amit Colts Neck-ben rögzítettek.
Diner-beszélgetések és szerelmi szál
New Jersey-ben valóban sok időt töltenek éttermekben (dinerekben), különösen a ’70-es és ’80-as években. A film azonban túl sok jelenetet szentel Bruce Springsteen és Jon Landau dinerbeli beszélgetéseinek anélkül, hogy ezek előrébb vinnék volna a cselekményt.
Egy szerelmi szál is megjelenik Faye (Odessa Young) személyében: egy punk-rock rajongó pincérnőként mutatják be őt, aki ráadásul sakkozik is szabadidejében. Ez azonban túlságosan klisészerű karakternek hat és inkább zavaró elemként szolgál a történetben.
A „Nebraska ’82 – Expanded Edition” kiadás
A filmhez kapcsolódva október 24-én jelent meg a „Nebraska ’82 – Expanded Edition” című 4 CD-s box szett. Ez tartalmazza:
- a remaszterelt „Nebraska” albumot;
- a korábban kiadatlan outtake-eket;
- a régóta várt „Electric Nebraska” verziókat;
- egy Blu-ray lemezt egy új akusztikus előadással.
Ezek között olyan érdekességek találhatók mint korai változatok a „Born in the USA” vagy „Downbound Train” dalokról – amelyek radikálisan eltérnek végleges formájukban megszokott verzióiktól –, valamint olyan dalok mint az „A Gun in Every Home”, mely finoman szubverzív tartalommal bír.
A film vége és összegzés
A történet végén Springsteen elindul egy országos utazásra Kalifornia felé barátjával Matt Deliával. Ez fontos momentum önéletrajzi könyvében („Born to Run”, 2016) is. Az út során mentális válságba kerül – bár valóságosan mindketten küzdenek saját problémáikkal –, majd Los Angelesbe érkezve Landau segítségével terápiára jár.
A zárójelenet kissé erőltetett: Springsteen hazatér fellépése után szüleihez; apjával folytatott beszélgetése azonban nem igazán hiteles vagy megnyugtató lezárásként hat.
Kritikai szemlélet és rajongói várakozások
Bár maga Springsteen és menedzsere aktívan részt vettek a film promóciójában, ez nem garantálja automatikusan a rajongók támogatását vagy pozitív fogadtatását. A művészeti alkotások elismerését ki kell érdemelniük – ez pedig ebben az esetben csak részben sikerült.
A film hiányossága leginkább abban rejlik, hogy nem ad méltó ünneplést vagy diadalt két órányi játékidő után. Egy élő koncertfelvétel vagy több autentikus zenei jelenet hiányzik ahhoz képest, amit Bruce Springsteen pályafutása valóban jelentett – vagy jelent ma is.
Zárógondolatok
„Springsteen: Deliver Me from Nowhere” egy tisztességes biográfiai alkotás ugyanakkor nem képes teljes mértékben megragadni annak az ikonikus művésznek lényegét és energiáját, aki Bruce Springsteen volt ebben az időszakban. A rajongóknak mindenképpen ajánlott kiegészítőként meghallgatniuk vagy beszerezniük a „Nebraska ’82 – Expanded Edition” kiadványt annak érdekében, hogy mélyebb betekintést nyerjenek ebbe különleges korszakba.
Ezáltal jobban érthetjük meg azt az utat is, amely végül elvezetett ahhoz Bruce-hoz, akit ma mindenki ismer: egy igazi rockikonhoz.