A csukabálna (Balaena mysticetus) – az egyik legnagyobb és leghosszabb életű emlős – akár több mint 200 évet is élhet. Ez a rendkívüli élettartam részben egy különleges, hideg aktiválódó DNS-javító fehérjének köszönhető, amely segít megőrizni sejtjeinek stabilitását és egészségét.
A csukabálna: egy különleges óriás az Északi-sarkvidéken
A csukabálna testét egy közel fél méter vastag zsírréteg, azaz blubber borítja, amely kiváló hőszigetelőként szolgál a jeges Északi-sarkvidéki vizekben. Ez az akár 80 000 kilogrammos cetfaj híres arról, hogy fejjel tör át a vastag jégtakarón, ami elsőre nem tűnik ideálisnak az egészség és hosszú élet szimbólumának.
Ennek ellenére a csukabálna egyik leglenyűgözőbb tulajdonsága éppen az élettartama: egyes példányok több mint két évszázadon át élnek, messze felülmúlva az emberi centenáriusokat. Ez a tény már régóta foglalkoztatja a tudósokat, akik most egy új kutatásnak köszönhetően közelebb kerültek a válaszhoz.
A DNS-javító fehérje szerepe a hosszú életben
Az Nature folyóiratban 2023. október 29-én megjelent tanulmány szerint a csukabálnák sejtjeiben egy hideg aktiválódó fehérje található, amely hatékonyan javítja a sérült DNS-t. Ez a mechanizmus kulcsfontosságú lehet abban, hogy az állat elkerüli a rákot és más öregedéssel összefüggő betegségeket, amelyek általában korlátozzák az élettartamot.
Zhiyong Mao, molekuláris biológus a kínai Tongji Egyetemről, aki nem vett részt a kutatásban, így nyilatkozott: „Mindenki tudja, hogy a csukabálna rendkívül hosszú életű, de senki sem értette pontosan ennek okát. Ez az eredmény azt mutatja, hogy a DNS-javítás fejlesztése és a genom stabilitásának fenntartása nagyon hatékony stratégia lehet az extrém hosszú élet eléréséhez.”
A kutatók továbbá kimutatták, hogy amikor ezt a bálnafehérjét emberi sejtekbe juttatták, azok DNS-javító képessége jelentősen javult. Ez ígéretes irányt jelenthet az emberi öregedés lassítására és az egészségesebb hosszabb élet elősegítésére.
Hosszú életű állatok kutatása: más példák és kihívások
A tudósok régóta vizsgálnak különféle hosszú életű állatokat – denevérektől hódokon át elefántokig –, hogy megértsék az élettartam titkait. Például Mao és munkatársai október elején publikáltak egy tanulmányt2 arról is, hogy a meztelen vakond patkány (Heterocephalus glaber), amely akár több mint 30 évig él – ami rendkívüli egy rágcsáló esetében –, szintén rendelkezik egy megerősített DNS-javító fehérjével.
Ugyanakkor a csukabálna kutatása különösen nehéz feladat. Az állat mérete miatt laboratóriumi tartásra alkalmatlan, ráadásul veszélyeztetett fajként vadon élő példányainak vizsgálata is komoly kihívást jelent.
A csukabálna szövetmintáinak begyűjtése: hagyomány és tudomány találkozása
Évente ősszel az alaszkai északi Iñupiaq inuit falvakban engedélyezett csukabálna vadászat során néhány szövetmintát gyűjtenek be. Ezeket aztán Vera Gorbunova biológus és kollégái viszik el kutatásra. Gorbunova a New York-i Rochester Egyetem munkatársa, aki az öregedés biológiájával foglalkozik.
„Nincs futárszolgálat erre a területre,” mondja Gorbunova. „Nincsenek utak.” A minták begyűjtése ezért komoly logisztikai kihívást jelent, de nélkülük nem lenne lehetséges ez az áttörő kutatás.
Összegzés: Mit tanulhatunk a csukabálnától?
- A csukabálna extrém hosszú élettartama részben egy hideg aktiválódó DNS-javító fehérjének köszönhető.
- Egyedi biológiai mechanizmusai segítik elkerülni az öregedéssel járó betegségeket, például a rákot.
- A kutatás eredményei ígéretesek lehetnek az emberi egészséges öregedés támogatásában.
- A természetes környezetből származó szövetminták gyűjtése nélkülözhetetlen volt ehhez az áttöréshez.
- További vizsgálatok szükségesek, hogy teljes mértékben megértsük és alkalmazzuk ezeket a mechanizmusokat emberi egészségügyi célokra.
A csukabálna DNS-javító fehérjéje új reményeket adhat arra, hogy egyszer mi is megtapasztaljuk az egészségesebb és hosszabb életet – akár évszázadokon át.