Borravaló – egy olyan szokás, amelyet sokan természetesnek vesznek, mégis nehezen magyarázható meg klasszikus gazdasági elméletekkel. Dr. Ran Snitkovsky, a Tel Aviv Egyetem Coller Menedzsment Iskolájának kutatója és Prof. Laurens Debo, a Dartmouth College Tuck Üzleti Iskolájának professzora egy új tanulmányban vizsgálják a borravalózás mögötti motivációkat és annak társadalmi-gazdasági következményeit.
A borravalózás kettős motivációja: hálából vagy konformitásból?
A borravalózás alapvetően két fő indítékra vezethető vissza: az egyik a valódi megbecsülés a nyújtott szolgáltatás iránt, a másik pedig a társadalmi normáknak való megfelelés. Azok, akik ténylegesen értékelik a szolgáltatást, hajlamosak az átlagosnál magasabb borravalót adni, míg a konformisták inkább az átlaghoz igazodnak.
Ez a dinamika magyarázhatja, hogy olyan társadalmakban, ahol erős hagyománya van a borravalónak, az átlagos borravaló mértéke idővel növekszik. Például az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben az átlagos borravaló aránya 10%-ról közel 20%-ra emelkedett.
A klasszikus gazdasági elméletek korlátai
Dr. Snitkovsky rámutat: „A ‘homo economicus’ modell alapján, aki kizárólag saját anyagi érdekeit követi, nincs indok borravalót adni egy már teljesített szolgáltatás után.” Korábbi kutatások szerint a borravaló jobb jövőbeni kiszolgálást ösztönözhet, azonban ez nem magyarázza meg azt sem, hogy miért adunk például New York-i taxisofőrnek is borravalót, akivel valószínűleg soha többé nem találkozunk.
Egy másik gyakori érv szerint a borravaló ösztönzi a felszolgálókat jobb teljesítményre. Azonban egy önérdekű ügyfél inkább szeretné, ha mások adnának borravalót és fenntartanák a jó szolgáltatást anélkül, hogy ő maga fizetne érte.
Matematikai modell és viselkedési közgazdaságtan
A kutatók játékelméleti és viselkedési közgazdaságtani eszközökkel dolgoztak ki egy modellt, amelyben két fő motivációt építettek be:
- Hálából adók (appreciators): akik személyesen értékelik a szolgáltatást vagy empátiát éreznek a felszolgáló iránt.
- Konformisták (conformists): akik elsősorban azért adnak borravalót, mert így tesznek mások is, és ezzel megfelelnek a társadalmi normáknak.
A modell szerint az „appreciators” húzzák felfelé az átlagos borravaló mértékét, míg a konformisták követik ezt az emelkedést. Ez magyarázza az időbeli növekedést és azt is, hogy miért marad alacsonyabb ösztönző ereje a borravalónak bizonyos országokban.
Borravaló és gazdasági egyenlőtlenség
A tanulmány arra is rámutat, hogy az emelkedő borravaló mérték összefügghet a növekvő gazdasági egyenlőtlenséggel. Prof. Yoram Margalioth jogászprofesszor javasolta ezt az összefüggést, amelyet Dr. Snitkovsky modellje is alátámaszt.
Borravaló mint ösztönző – mennyire hatékony?
A kutatás szerint bár a borravaló valamennyire ösztönzi a felszolgálókat jobb teljesítményre, ez az ösztönzés viszonylag gyenge. Ennek oka, hogy sok ügyfél konformista módon csak az átlagos összeget adja.
Ha elképzelünk egy olyan világot, ahol minden ügyfél hálából adna borravalót és nem befolyásolná egymást, akkor ez erősebb ösztönző lenne. Ugyanakkor ebben az esetben az üzletek valószínűleg magasabb árakat szabnának meg előre, hiszen tudnák, hogy az ügyfelek hajlandók többet fizetni – ami végül csökkentheti a borravaló százalékos arányát.
A „tip credit” szabályozás hatása az Egyesült Államokban
Sok amerikai államban alkalmazzák azt a szabályozást, amely lehetővé teszi munkáltatóknak, hogy minimálbér alatt fizessék meg a felszolgálókat – feltéve, hogy a borravalók kiegészítik ezt az összeget legalább minimálbér szintjére.
Például ha az állami minimálbér 8 dollár óránként, de van egy 3 dolláros „sub-minimum wage”, akkor a munkáltató csak 3 dollárt fizet óránként és várja el, hogy a borravalók fedezzék a különbséget. Ha ez nem történik meg, akkor köteles kiegészíteni.
Dr. Snitkovsky szerint ez lehetővé teszi az üzletek számára az árak csökkentését és több ügyfél kiszolgálását – ami gazdasági hatékonyságot eredményezhet –, ám ez gyakran a felszolgálók jövedelmének rovására megy. Ez lényegében azt jelenti, hogy munkáltatók „borravalóból” finanszírozzák béreiket.
Személyes vélemény és társadalmi problémák
Dr. Snitkovsky személyesen nem kedveli a borravalózás gyakorlatát. Kiemeli:
- Kényelmetlenség: A vendégek számára kellemetlen helyzetet teremt.
- Szegregációs kockázatok: Kutatások kimutatták például szexista viselkedés előfordulását női felszolgálókkal szemben vagy etnikai alapú eltéréseket a borravaló mértékében.
- Pozitív oldalak: Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy azok többet fizessenek szolgáltatásért, akik hajlandók erre – ezzel részben finanszírozva mások számára olcsóbban elérhető szolgáltatást.
- Modern eszközök: A 21. században már léteznek jobb módszerek is a felszolgálói teljesítmény mérésére (pl. online értékelések vagy kamerák), amelyek kevésbé támaszkodnak erre az ösztönző rendszerre.
Összegzés
A borravalózás komplex jelenség: egyszerre tükrözi személyes megbecsülést és társadalmi konformitást. Bár nem feltétlenül ösztönzi jelentősen jobb kiszolgálásra a felszolgálókat, mégis fontos szerepet játszik számos országban mind gazdasági mind társadalmi szinten. A „tip credit” szabályozás további árnyalatokat ad ennek a rendszernek – miközben növeli bizonyos értelemben a piac hatékonyságát, kérdéses módon érinti magukat az érintett dolgozókat.
Forrás: Dr. Ran Snitkovsky & Prof. Laurens Debo: “The Economics and Psychology of Tipping”, Management Science (2021). Tel Aviv University & Dartmouth College.
Eredeti cikk:
https://pubsonline.informs.org/doi/full/10.1287/mnsc.2021.03422