A stressz és az alvás közötti kapcsolat régóta ismert, ám egy új kutatás most mélyebb betekintést nyújt abba, hogy miként hat az egyén veleszületett érzékenysége a stressz okozta alvászavarokra. A tanulmány kimutatta, hogy az úgynevezett alvásreaktivitás – vagyis az, hogy mennyire hajlamos valaki a stressz hatására megzavart alvásra – jelentősen felerősítheti a pre-sleep arousal, azaz az elalvás előtti mentális zaklatottság hatását az alvás minőségére.
A stressz és az alvászavarok kapcsolata
A mindennapi stressz mindenki alvását érinti valamennyire, azonban nem mindenki reagál rá egyformán. A tudósok régóta tudják, hogy a stressz egyik fő módja, ahogyan rontja az alvást, a pre-sleep arousal, vagyis az elalvás előtti fokozott mentális vagy fizikai aktivitás állapota. Ez lehet például zaklatott gondolkodás vagy izomfeszültség.
Egy fontos személyiségjegy, az alvásreaktivitás azt írja le, hogy mennyire hajlamos valaki arra, hogy a stressz megzavarja az alvását. Vannak, akiknek magas ez a reaktivitása, így könnyen felborul az alvási ritmusuk stresszes helyzetekben, míg mások kevésbé érzékenyek és nyugodtan alszanak még nyomás alatt is.
A kutatás célja és módszere
Bár eddig is ismert volt a kapcsolat a stressz, a pre-sleep arousal és az alvásreaktivitás között, a napi szintű interakciók pontos mechanizmusát nem vizsgálták részletesen. A legtöbb korábbi tanulmány ritka, visszatekintő adatgyűjtésre támaszkodott vagy nagy élethelyzetekre koncentrált, nem pedig a mindennapi apró stresszhatásokra.
A National University of Singapore Yong Loo Lin School of Medicine kutatói ezért egy két hetes vizsgálatot végeztek 60 egyetemi hallgató bevonásával. A résztvevőket először a Ford Insomnia Response to Stress Test segítségével osztották két csoportra: 30 fő alacsony és 30 fő magas alvásreaktivitással rendelkezett.
- Objektív mérések: Az aktigráfia órák mozgásszenzorai segítségével mérték az alvási időtartamot, elalváshoz szükséges időt és ébrenléti időket.
- ŐURA gyűrű: Ez a készülék mérte a pre-sleep pulzust mint fiziológiai izgalmi mutatót.
- Napi kérdőívek: Este értékelték a napi stressz szintjét, reggel pedig beszámoltak az előző esti kognitív (gondolati) és szomatikus (testi) izgalmi állapotról.
Eredmények: Napi stressz és pre-sleep arousal hatása
A vizsgálat első elemzése azt mutatta, hogy amikor egy adott nap magasabb volt a résztvevő által érzékelt stressz szintje a megszokottnál, akkor megnőtt a pre-sleep kognitív arousal is – vagyis több zaklatott gondolat jelentkezett elalvás előtt. Ez pedig összefüggött kevesebb összesített alvással és hosszabb elalváshoz szükséges idővel azon az éjszakán.
Ez a minta mindkét csoportban megfigyelhető volt, tehát függetlenül attól, hogy valaki magas vagy alacsony alvásreaktivitással rendelkezik. Ez arra utal, hogy a napi stressz által kiváltott mentális zaklatottság általános emberi válasz lehet az alvászavarokra.
“Megdöbbentő volt látni, hogy napi szinten minden résztvevő esetében fennállt a magasabb stressz és rosszabb alvás közötti kapcsolat,” mondták Ju Lynn Ong és Stijn Massar kutatók. “Ez talán azt jelzi, hogy az alvászavarok természetes – és potenciálisan adaptív – válaszai lehetnek a stressznek.”
Különbségek magas és alacsony reaktivitású egyének között
A két hét összesített adatait összevetve azonban világossá vált, hogy az alvásreaktivitás moderáló szerepet játszik. A magas reaktivitással rendelkező személyeknél erősebb volt az összefüggés átlagos stresszszintjük, pre-sleep kognitív arousaljuk és alvási minőségük között.
Különösen jellemző volt rájuk, hogy minél magasabb volt átlagosan a kognitív izgalmi szintjük elalvás előtt, annál több időt töltöttek ébren éjszaka az elalvást követően. Ez azt jelenti, hogy náluk a zaklatott gondolatok nemcsak megnehezítik az elalvást, hanem meg is szakítják az éjszakai pihenést.
A fiziológiai izgalom szerepe
A kutatók megvizsgálták továbbá a fiziológiai izgalom hatását is – mind önbevalláson alapuló testi feszültséget, mind objektív pulzusadatokat –, de ezek nem bizonyultak jelentős közvetítő tényezőnek sem egyik csoportban sem. A stressz és alvászavar közötti kapcsolat elsősorban mentális (kognitív) izgalmon keresztül működött.
Korlátozások és jövőbeli irányok
A tanulmány néhány korlátozó tényezőt is feltárt:
- A mintában fiatal egyetemi hallgatók szerepeltek túlnyomórészt kínai női résztvevőkkel, így eredmények nem feltétlenül általánosíthatók más korosztályokra vagy etnikumokra.
- Kizárták azokat, akik diagnosztizált alvászavarban szenvednek; klinikai populációban eltérő eredmények várhatók.
- A pre-sleep arousal felmérés reggel történt visszatekintően, ami befolyásolhatta a válaszokat.
- Bár statisztikailag szignifikánsak voltak az eredmények, hatásaik mértéke mérsékelt: például 10 pontos stressznövekedés átlagosan 2-3 perccel rövidítette meg az alvást.
Ezek alapján további kutatásokra van szükség különböző populációk bevonásával. Kiemelten fontos lehet olyan terápiák vizsgálata is – például kognitív viselkedésterápia inszomniára –, amelyek csökkenthetik ezt a pre-sleep mentális aktivációt és megelőzhetik a rövid távú stresszalapú problémák krónikus kialakulását.
Összegzés
Az új kutatás rávilágít arra, hogy bár mindenki számára kihívást jelenthet egy feszült nap után elaludni, azoknak akik magas alvásreaktivitással rendelkeznek ez különösen nehézzé válhat. A mentális zaklatottság – például zaklatott gondolatok – kulcsszerepet játszik abban, hogyan zavarja meg a stressz az éjszakai pihenést. Ezzel szemben a testi feszültség kevésbé befolyásolja ezt a folyamatot.
Ezek az eredmények segíthetnek célzottabb stratégiák kidolgozásában azok számára, akik hajlamosak arra, hogy stresszes helyzetekben álmatlanságot tapasztaljanak. Az egészségesebb alváshoz vezető út egyik kulcsa lehet tehát a pre-sleep kognitív arousal csökkentése speciális terápiák vagy relaxációs technikák segítségével.
Forrás: https://www.psypost.org/vulnerability-to-stress-magnifies-how-a-racing-mind-disrupts-sleep/