1960 az ijesztő filmek rajongói számára örökre összefonódik Alfred Hitchcock Psycho című alkotásával, amelyet általában az első „modern” horrorfilmnek tartanak. Ez az év azonban még jelentősebb mérföldkő, ha figyelembe vesszük, hogy Michael Powell Peeping Tom című filmje – amely számos hasonló vonást mutatott, mint a Psycho, például egy szexuálisan gyötört sorozatgyilkos szimpatikus ábrázolását, aki nem egy megnyugtatóan „idegen” szörnyeteg – mindössze öt hónappal korábban debütált.
A két brit rendező és a horror műfajának átalakulása
A két brit alkotó ismerte egymást, és Hitchcock figyelemmel kísérte Powell sanyarú sorsát, akinek mesterművét annyira elutasították a brit kritikusok és közönség, hogy karrierje soha nem állt helyre. Hitchcock egy amerikai fogadtatásra irányuló stratégia részeként felügyelte a Psycho híres reklámkampányát, amelynek célja az volt, hogy felkészítse hatalmas közönségét egy transzgresszív új élményre.
A kampány egyik kulcseleme volt a nézői undor enyhítése Hitchcock jellegzetes fekete humorával, amely már korábban is nagy sikert aratott az Alfred Hitchcock Presents televíziós antológiasorozatban. Egy előzetes rövidfilmben maga Hitchcock kalauzolta végig a nézőket a Bates Motel és a mögötte álló gótikus Bates-ház termein, komikusan eltúlzott undorral reagálva azokra a borzalmas erőszakos jelenetekre, amelyek állítólag túl rémisztőek voltak ahhoz, hogy teljesen leírják őket.
A cenzúra és a hollywoodi filmrendszer változásai
Hitchcock örömmel mutatta be az első amerikai filmben látható vécéöblítés jelenetét – ez a Bates Motel 1-es szobájában található toalett –, ami humoros jelzés volt arra, hogy az 1934 óta érvényben lévő szigorú Production Code cenzúrarendszer kezd meggyengülni.
A cenzúra fokozatos lazulása már az 1940-es évek közepén megkezdődött, amikor a háborús tapasztalatok új lendületet adtak a dokumentumfilmeknek és a realizmusnak. A technológiai fejlődés – gyorsabb filmes anyagok, hordozható kamerák és hangfelszerelések – lehetővé tette, hogy a nézők valós képet kapjanak a háborús frontokról. Az olasz neorealizmus például áttörte a fasizmus által szabott korlátokat, amelyek korábban csak stúdiók által gyártott csillogó fantáziavilágokat engedtek meg.
Hollywoodban hasonlóan nőtt az igény a realizmus iránt: egyre több film készült külső helyszíneken, ami több felnőtt tartalommal járt együtt. A háború után kibontakozó „film noir” műfaj például extrém erőszakról, erotikáról és világvége hangulatról ismertté vált. Bár ezekhez az alapokat már az 1920-as évek kemény regényei megadták, adaptációikat korábban elnyomták vagy cenzúrázták.
A hollywoodi cenzúra összeomlása és új témák megjelenése
A háborút követően megszűnt a klasszikus hollywoodi stúdiórendszer dominanciája is. Az elővárosokba költöző középosztály miatt megváltoztak a mozinézési szokások, miközben az artmozikban egyre több „külföldi film” jelent meg. A televízió pedig gyorsan átvette az amerikai családi szórakoztatás fő szerepét – ám ez lett egyben a legszigorúbban cenzúrázott médium is.
A filmek ezért vagy látványos technicolor produkciókká váltak vagy komolyabb, gyakran merész témákat boncolgató fekete-fehér alkotások lettek. Otto Preminger például olyan tabutémákat feszegetett, mint a szexualitás (The Moon Is Blue, 1953) vagy a drogfüggőség (The Man with the Golden Arm, 1955), melyeket már nem engedélyezett a Production Code pecsétje nélkül is bemutatni.
Ezekkel az „csak felnőtteknek” figyelmeztetéssel ellátott filmekkel elkezdődött a cenzúra fokozatos lebontása, amely végül 1968-ban teljesen megszűnt és helyébe lépett egy modern besorolási rendszer.
A társadalmi problémákat boncolgató filmek térnyerése
Az 1940-es évek végétől megjelentek azok az ún. „társadalmi problémákat” feldolgozó filmek is, amelyek olyan témákat érintettek mint:
- a fizikai és mentális háborús trauma (Pride of the Marines, The Best Years of Our Lives)
- mentális betegségek (The Snake Pit, The Three Faces of Eve)
- alkoholizmus (The Lost Weekend, Come Back, Little Sheba)
- antiszemitizmus (Crossfire, Gentleman’s Agreement)
- rasszizmus (Intruder in the Dust, Pinky)
- nem kívánt terhesség (Not Wanted) és nemi erőszak (Outrage)
A horror műfaj globális fellendülése 1960-ban
A horrorfilmek különösen élénk kreatív időszakot éltek át 1960-ban – ez azonban nem csupán Anglia vagy Amerika jelensége volt. Michael Powell brit rendezője mellett Georges Franju francia rendező is jelentős alkotással rukkolt elő: március 2-án debütált az ikonikus francia horrorfilm,Szemek nélkül (Eyes Without a Face).
Szemek nélkül egy különleges alkotás egy arrogáns tudósról (Pierre Brasseur), aki lánya arcának súlyos sérülését próbálja orvosolni kegyetlen módon: fiatal munkásnők arcát raboltatja el asszisztensével (Alida Valli), hogy új arcot ültessen lánya (Edith Scob) arcára. A film megrázó jelenetei – például egy nő arcának sebészeti eltávolítása – ma is lenyűgözően ötvözik az érzékenységet és a borzalmat.
Mario Bava debütálása és az olasz horror újjászületése
Olaszországban Mario Bava mutatkozott be 1960-banFekete vasárnap (Black Sunday) című periodikus horrorfilmjével augusztus 11-én. A sátáni megszállottságot és boszorkánybosszút bemutató alkotás Barbara Steele-t rögtön horrorikonként emelte ki. Bava később tovább kísérletezett giallo és slasher műfajokkal, inspirálva Dario Argento-t és Lucio Fulci-t.
A Hammer Horror angol sikersorozata és amerikai adaptációk
Bava munkásságát inspirálták az angol Hammer Horror stúdió látványos gótikus klasszikusai (példáulA Frankenstein átok (The Curse of Frankenstein), 1957). Ezek a filmek új életet leheltek Drakulába, Frankensteinbe és múmiákba élénk színekkel és erotikával fűszerezve.
Amerikában az American International Pictures (AIP) vállalta Poe-adaptációk készítését: Roger Corman rendezésében június 18-án debütáltA Usher-ház bukása (House of Usher), Vincent Price főszereplésével. Ez hosszú sorozatot indított el Poe műveinek filmes feldolgozásából.
Költségvetés-barát exploitációs filmek: Little Shop of Horrors
Ezzel párhuzamosan AIP olcsóbb fekete-fehér exploitációs filmeket is gyártott,Kis rémségek boltja (Little Shop of Horrors)-t is beleértve (1960. szeptember 14.). Ez egy furcsa történet egy földönkívüli növényről, amely emberi húsra vágyik – Jack Nicholson korai szereplésével –, amely később kultuszfilmmé vált és Broadway-musicalt ihletett.
A brit-amerikai koprodukciók és gótikus horror új hulláma
A ’60-as évek elején számos angol-amerikai koprodukció készült,Kárhozottak falva (Village of the Damned)(1960) például december 7-én debütált Amerikában. Ezek a filmek ötvözték az elegáns gótikus stílust olyan tabutémákkal, amelyek korábban cenzúrázottak lettek volna.
PéldáulA kísértetjárta ház (The Haunting)(1963) Robert Wise rendezésében tiszteleg Val Lewton előtt, aki pszichológiailag ambivalens félelmet teremtett ’40-es évekbeli horrorjaiban. Ebben feltűnik egy modern tudós kutató és egy vonzó leszbikus karakter is – úttörő elemek akkoriban.
A család motívuma és modern horror tematikája
The Innocents,Kárhozottak falva ésKárhozott gyermekei (Children of the Damned) központi témája a gyermek mint torz lény megjelenítése zavarodott családokban – ez akkoriban még sértette volna a család eszményének védelmét célzó cenzúrát.
Kárhozottak falva főszereplője Gordon Zellaby tudós (George Sanders), aki egy titokzatos esemény után figyeli Midwich falut: minden termékeny nő várandós lesz egyszerre. A gyerekek rendkívüli intelligenciával rendelkeznek, de veszélyes idegen lényekként viselkednek…
Tévésorozatok hatása: rossz gyerekek kultusza és pszichológiai mélységek
A ’50-es–’60-as évek tévés horrorműsorai (Alfred Hitchcock Presents,The Twilight Zone ,The Outer Limits ) kreatív korszakot éltek át. Az „It’s a Good Life” epizód például egy gonosz fiú történetét meséli el – ez jól tükrözi a második világháború utáni kulturális fókuszt „rossz gyerekekre” és fiatalkori devianciára számos filmmel együtt.
- Youth Runs Wild (1944)
- Bad Boy (1949)
- The Wild One (1953)
- Rebel Without a Cause (1955)
A gótikus régi házak találkozása a modern pszichopata gyilkosokkal: Psycho & Peeping Tom
Psycho (Hitchcock) ésPeeping Tom (Powell) főszereplői visszahúzódó fiatal férfiak, akik gyermekkoruk gótikus otthonából indulnak el pszichotikus gyilkos útjukra. Norman Bates otthona máig ikonikus helyszínként szerepel Hollywoodban.
Psycho esetében Norman voyeurizmusa indul be itt; Peeping Tom Mark Lewis fotós/operatőr karaktere pedig apja kegyetlen félelemkutatásának árnyékában él saját sötét lakásában – ahol saját maga készíti gyilkos snuff-filmjeit.
A modern horror alakulása: Targets (1968) mint mérföldkő
Peter Bogdanovich első nagyjátékfilmje,Targets (1968) nyíltan tematizálja ezt az átmenetet: Boris Karloff alakítja Byron Orlokot, aki ráébred arra, hogy klasszikus gótikus horrora idejétmúlt lett egy olyan világban, ahol valós rémségek uralkodnak.
Ellenpontként feltűnik Bobby Thompson karaktere – egy látszólag átlagos amerikai férfi –, aki sorozatgyilkosságba kezd; alakját Charles Whitman tömeggyilkos ihlette. Whitman tragédiája hasonló önkeresést tükrözött mint Norman Bates vagy Mark Lewis pszichológiája.
Zárógondolatok: A horror műfaj fejlődése és jövője
A mai sorozatgyilkos-filmek, slasher-horrorok vagy tortúrán alapuló alkotások gyökerei mind visszavezethetők erre az izgalmas változásra 1960-ban. Ez az év nem csupán filmes mérföldkő volt; kulturális törésekből fakadó kreatív robbanást hozott magával.
Bár ma még nehéz megjósolni, hogyan ítéli majd meg későbbiekben a kritika 2025-öt vagy más éveket, remélhetőleg hasonlóan jelentős korszakokat fogunk látni még sok-sok év múlva is – akár mostani filmes világunk zavaros változásai közepette is.