Carmen Dell’Orefice: Egy élet a divat élvonalában
Carmen Dell’Orefice neve egyet jelent a kifinomultsággal és a kitartással a divat világában. Amikor 1946-ban, mindössze 15 évesen először szerepelt a Vogue címlapján, még kevesen gondolták volna, hogy több mint hét évtizeddel később is aktív lesz a szakmában. Legutóbbi címlapmegjelenése 2023-ban volt a Vogue cseh kiadásában, akkor már 91 évesen.
Most, 94 évesen, Carmen nem csupán az egyik legidősebb dolgozó modell a divatiparban, hanem az egyik legkitartóbb is. Képeit egy új könyv is díszíti, amely “Carmen Dell’Orefice: The Ultimate Role Model” címmel jelent meg 2023. november 8-án. A fotókat Fadil Berisha készítette, aki több mint 30 éve dolgozik együtt Carmen-nel.
A hosszú együttműködés titka: Carmen és Fadil Berisha kapcsolata
A könyv megjelenése alkalmából tartott koktélpartin Midtown Manhattan-ben Berisha stúdiójában Carmen volt a díszvendég. Amint belépett, a vendégek azonnal elővették okostelefonjaikat, hogy megörökítsék őt – ő pedig ösztönösen megemelte az állát, mintha tudná, mikor jön a fényképezés pillanata.
„Ezt a sálat hoztam magammal,” szólt Berishához leülve. „Be kellene tekerjem magam köré?”
„Fantasztikusan nézel ki, Carmen,” válaszolta mosolyogva a fotós.
Ez a könnyed párbeszéd jól tükrözi azt a bizalmat és kölcsönös tiszteletet, amely évtizedek óta jellemzi kapcsolatukat. Bár Carmen dolgozott már olyan legendás művészekkel és fotósokkal, mint Salvador Dalí, Irving Penn vagy Richard Avedon, ő maga úgy érzi, hogy csak Berisha mellett érezte igazán magát látottnak és elfogadottnak.
„Más fotósokkal mindig nehéz volt, mert be kellett tartanom az ő elképzeléseiket,” mesélte Carmen. „Berisha viszont mindent lát, tudja mit akar, és mindig elfogadott engem teljes egészében. Nem akart megváltoztatni – ez fantasztikus.”
A kezdetek: Modellkedés véletlenül és túlélés háborús időkben
Carmen soha nem álmodott arról, hogy modell lesz; karrierje szinte véletlenül indult el 14 éves korában. Családja művész volt, és neki segíteniük kellett fizetni a számlákat.
A második világháború alatt tinédzserként gyakran állt sorban élelmiszerjegyekért. Akkoriban átlagon felüli magasságával (175 cm) tűnt ki – súlya azonban mindössze 45 kg volt. „Nem önszántamból,” tette hozzá nevetve.
Ez az alakzat azonban pont megfelelt a divatvilág elvárásainak akkoriban is – még akkor is, amikor alig tudott enni. A Vogue 1946 decemberi számának címlapján látható hattyúszerű tartása olyan eleganciát sugárzott, amely soha nem ment ki a divatból.
Családja manhattani harmadik sugárúti lakásában nem volt telefon – így amikor munkát kapott, valaki négy emeletet gyalogolt fel hozzá értesítéssel.
Kitartás egy fiataloknak fenntartott iparágban
A divatipar gyakran félreteszi azokat a modelleket, akik elmúltak negyven évesek. Carmen filozófiája azonban egyszerű: „Csak menj tovább.” Nem ragaszkodik ahhoz az identitáshoz, amit fiatal korában képviselt – inkább arra koncentrál, aki most ő valójában.
Ez az életfelfogás tette lehetővé számára, hogy több mint 80 éve folyamatosan dolgozzon.
Karierről szóló gondolatok és emlékek
Kérdésre válaszolva arról, hogy van-e bármilyen megbánása karrierjében, Carmen nevetve mondta: „Biztosan vannak, de olyan rossz az emlékezetem, hogy nem tudom felidézni őket.”
A katonai egyenruhák hatása a mindennapi ruházatra – Avery Trufelman elemzése
Avery Trufelman, az „Articles of Interest” podcast műsorvezetője mélyrehatóan vizsgálja az öltözködés kulturális jelentőségét. Legújabb sorozata, a „Gear”, hét epizódban mutatja be azt, hogyan hatottak az amerikai katonai egyenruhák a hétköznapi ruházatra – különösen a kültéri viseletekre.
A modern méretezés kialakulása
Az Egyesült Államok hadserege vezette be azt a méretezési rendszert (kicsi-közepes-nagy), amely alapvetően meghatározta az átlagos méretekről alkotott elképzeléseinket. Ez azért volt fontos, mert nehéz volt sokféle testméretet mérni civil embereken hosszú időn keresztül.
Gyakran férfi méreteket adaptáltak női ruhákhoz is – ami sok nő számára kényelmetlen és kevésbé előnyös viseletet eredményezett. Egy veterán például megjegyezte: még Demi Moore sem tudta jól mutatni ezeket az egyenruhákat a „G.I. Jane” című filmben.
A terepszínű minta terjedése
A terepszínű minta eredetileg az amerikai hadsereg egyik jellegzetessége volt, de mára számos más ország fegyveres erői és divatmárkák is átvették ezt az elemet. Ez egyfajta divattrendként terjedt el – ugyanakkor komoly következményekkel is járhat harctéren: ugyanis ellenséges felek katonái néha szinte megkülönböztethetetlenek egymástól.
A Berry Amendment szerepe az amerikai gyártásban
A Berry Amendment (1941) előírja, hogy minden amerikai katonai ruházatnak belföldön kell készülnie. Ez ma is jelentős hatással van az amerikai gyártóiparra.
Bár sokan összekapcsolják ezt sötét pénzügyi ügyletekkel és titkos szerződésekkel, valójában számos ismert kültéri ruházati cég gyárt katonai felszerelést vagy speciális operátoroknak szánt termékeket – gyakran rejtve vagy kisebb leányvállalatokon keresztül.
Egy ilyen cég képviselője elmondta Trufelmannek: ez segít fenntartani a gyárakat és támogatja az amerikai gyártást. A Berry Amendment kulcsfontosságú tényező abban, hogy sok kis hazai vállalkozás – például cowboycsizma-készítők vagy katonai beszállítók – életben maradjanak.
Összegzés
Carmen Dell’Orefice példája azt mutatja meg nekünk, hogy kitartással és önazonossággal milyen hosszú pályafutást lehet befutni még egy olyan fiatalokra fókuszáló iparágban is, mint a divat. Ugyanakkor Avery Trufelman kutatásai rávilágítanak arra is, hogy milyen mélyreható kulturális hatásai vannak annak, ahogyan ruháink kialakulnak – legyen szó akár katonai egyenruhákból átvett elemekről vagy azok gyártási hátteréről.
Forrás: https://www.nytimes.com/2025/10/31/style/fashion-model-carmen-dellorefice.html