Az attachment anxiety, vagyis a kötődési szorongás egy olyan bizonytalan kötődési forma, amelyet a visszautasítástól való félelem és a kapcsolatokban megnyilvánuló túlzott közelségigény jellemez. Egy friss olasz tanulmány arra világított rá, hogy ez a szorongásforma milyen módon járulhat hozzá a problémás közösségi média használathoz, közvetetten a magány és a halálfélelem által.
Mi az attachment anxiety?
Az attachment anxiety olyan érzelmi állapot, amelyben az egyén folyamatosan aggódik amiatt, hogy partnere nem szereti eléggé, vagy végül el fogja hagyni. Ez a tartós félelem gyakran vezet ragaszkodó, túlzottan függő viselkedéshez, mivel az érintettek állandó megerősítést keresnek. Még a legkisebb távolságtartás vagy visszahúzódás is intenzív szorongást vagy féltékenységet válthat ki bennük.
Ezek az emberek rendkívül érzékenyek a hangnem, figyelem vagy szeretet apró változásaira, önértékelésük pedig erősen függ attól, hogyan bánnak velük jelentős személyek. Az attachment theory (kötődési elmélet) szerint ez a szorongásforma gyermekkorban alakul ki, amikor a gondozás következetlen volt, azaz a szeretet és figyelem kiszámíthatatlanul érkezett.
A kutatás háttere és célja
Az olasz kutatócsoport, Alessandro Musetti vezetésével, azt feltételezte, hogy az attachment anxiety hozzájárulhat a problémás közösségi média használathoz egy pszichológiai folyamatláncon keresztül. A hipotézis szerint ez a kapcsolat először a magányon keresztül, majd a halálfélelmen át érvényesül.
A Terror Management Theory (Terror-kezelési elmélet) alapján az emberek gyakran küzdenek egzisztenciális szorongásukkal úgy, hogy „szimbolikus halhatatlanságot” keresnek – vagyis annak érzését, hogy részesei valami nagyobbnak, ami túléli őket. A szerzők szerint az attachment anxiety-val küzdők ezért fordulhatnak a közösségi médiához, hogy digitális jelenlétükkel ezt a szimbolikus halhatatlanságot megteremtsék.
A kutatás módszertana
A vizsgálatban 799 olasz felnőtt vett részt (52% nő), átlagéletkoruk 32 év volt. A résztvevők 54%-a érettségizett, 16%-uk pedig főiskolai diplomával rendelkezett. Foglalkoztatottságukat tekintve 31% dolgozott teljes munkaidőben, míg 27% tanuló volt.
A résztvevők kitöltöttek több kérdőívet is:
- Relationship Questionnaire – az attachment anxiety mérésére;
- UCLA–Loneliness Scale – magányosság felmérésére;
- Death Anxiety Scale – halálfélelem mérésére;
- Bergen Social Media Addiction Scale – problémás közösségi média használat értékelésére.
A problémás közösségi média használat olyan viselkedési mintázatot jelent, amely túlzott vagy kényszeres online jelenlétet foglal magában, és negatívan befolyásolja a mindennapi működést, emberi kapcsolatokat vagy mentális egészséget.
Eredmények és elemzés
A kutatás eredményei szerint az attachment anxiety pozitív korrelációt mutatott mind a magányossággal, mind a halálfélelemmel és a problémás közösségi média használattal. Azaz minél magasabb volt valakinél a kötődési szorongás mértéke, annál inkább tapasztalt magányt és halálfélelmet, valamint annál jellemzőbb volt rá a káros online viselkedés.
A magány két formája
A statisztikai modell részletesen feltárta ezt az összefüggést. Kiderült, hogy két különböző magánytípus játszik szerepet:
- Izoláció: társas hálózat hiánya;
- Kapcsolati elszigeteltség: intim kapcsolatok hiánya.
Különösen fontos volt az ún. kapcsolati elszigeteltség szerepe: az attachment anxiety magasabb szintje összefüggött ezzel az elszigeteltséggel, amely tovább növelte a halálfélelmet. Ez utóbbi pedig végül hozzájárult a problémás közösségi média használathoz.
A pszichológiai folyamatlánc
A kutatók által támogatott útvonal tehát így néz ki:
- Kötődési szorongás (attachment anxiety)
- → magasabb kapcsolati elszigeteltség (relational disconnectedness)
- → fokozott halálfélelem (death anxiety)
- → problémás közösségi média használat (problematic social media use)
Következtetések és jelentőség
A tanulmány hangsúlyozza, hogy a pszichológiai folyamatok mélyebb megértése kulcsfontosságú lehet a problémás közösségi média használat kezelésében. Az eredmények alapján érdemes lehet célzott beavatkozásokat kidolgozni, amelyek kezelik az attachment anxiety-hoz kapcsolódó bizonytalanságokat, enyhítik a kapcsolati elszigeteltséget és segítenek megbirkózni az egzisztenciális félelmekkel.
Fontos azonban megjegyezni, hogy mivel ez egy keresztmetszeti vizsgálat volt, nem vonható le végleges ok-okozati következtetés. A statisztikai modell csak azt mutatja meg, hogy az általa feltárt kapcsolatrendszer lehetséges és összhangban van az adatokkal – nem bizonyítja annak kizárólagos igazságát.
A tanulmány forrása
A „Attachment anxiety, loneliness, and death anxiety in problematic social media use” című tanulmányt Alessandro Musetti és munkatársai írták: Alessandro Alberto Rossi, Mattia Pezzi, Stefania Mannarini, Vittorio Lenzo és Adriano Schimmenti. A cikket a neves szakfolyóiratban, Death Studies-ben publikálták.
Forrás: https://www.psypost.org/problematic-social-media-use-linked-to-loneliness-and-death-anxiety/