Éhínség Gázában – ez a kifejezés ma már nem csupán statisztikai adatokat takar, hanem valós, fájdalmas emberi történeteket, amelyek a világ egyik legsűrűbben lakott területén zajlanak. Az elmúlt hónapokban a helyzet drámai méreteket öltött, amikor a blokád és a fegyveres konfliktusok miatt több tízezer ember került életveszélyes éhezés közepette. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk az éhínség okait, következményeit, valamint a történelmi párhuzamokat, amelyek segítenek megérteni az emberi szervezet reakcióit a súlyos táplálkozási hiányra.
A jelenlegi helyzet Gázában: az éhezés valósága
Néhány héttel ezelőtt Soliman Zyad, egy fiatal egészségügyi dolgozó Észak-Gázából, elmesélte, hogy családja közel állt az éhezéshez. Egyes napokon ő és nagybátyja, AbdulKareem hajnal három órától egészen délutánig jártak élelem után kutatva. „Megfogadtuk, hogy nem térünk haza liszt nélkül” – mondta Zyad. „Az emberek készek voltak életüket kockáztatni egyetlen zsák lisztért.” A WHO adatai szerint majdnem a lakosság negyede napokon át nem jutott ételhez.
AbdulKareem olykor annyira legyengült az éhségtől és fáradtságtól, hogy hányt. Felesége, aki ikrekkel várandós volt, súlyos vérszegénységgel küzdött. A legutóbbi élelmiszerhiány márciusban kezdődött, amikor Izrael megszüntette a tűzszünetet és blokád alá vonta az összes segélyszállítmányt tizenegy hétre.
Ezt követően a Gázai Humanitárius Alapítvány – amelyet Izrael és az Egyesült Államok is támogatott – korlátozott mennyiségű segélyt kezdett elosztani. Az élelemért való küzdelem közben mintegy háromezer palesztin vesztette életét. Egy augusztusi ENSZ-tanulmány szerint több mint ötvennégyezer gyermek szenved alultápláltságban Gázában.
A gyermekek helyzete és az egészségügyi következmények
„Minden család érintett” – mondta John Kahler gyermekorvos és a MedGlobal humanitárius szervezet társalapítója. A statisztikák szerint minden ötödik csecsemő koraszülöttként vagy alacsony születési súllyal jön világra. Egy konkrét esetet is megosztott Kahler: Rafeef nevű csecsemő mindössze két kilogrammot nyomott születésekor. Édesanyja annyira alultáplált volt, hogy nem tudta szoptatni; a baba folyamatosan sírt, fogyott, fekélyek és fertőzések alakultak ki rajta. Augusztus 18-án sajnos elhunyt.
Eyad Amawi, négygyermekes apa és segélykoordinátor Gázában így fogalmazott szeptemberben: „Naponta élünk túl. Van elég erőnk a túléléshez, de nincs arra, hogy normális életet éljünk.” A fekete piacon egy kilogramm liszt ára október 7-e előtt körülbelül tíz cent volt, most pedig akár harmincöt dollárra emelkedett – ha egyáltalán hozzá lehet jutni.
Amawi gyakran látott alultáplált gyerekeket, akiknek már nem volt erejük játszani sem. Attól tartott, hogy a hónapokig tartó éhínség visszafordíthatatlan károkat okozott: „Elveszítjük a következő generációt. Ez egész életükön át hatással lesz rájuk.”
A tűzszünet reményei és az éhség felszámolásának lehetősége
Most, hogy tűzszünet lépett életbe, lassan megindulnak a segélyszállítmányok. A megállapodás értelmében naponta hatszáz teherautó érkezik Gázába. Az ENSZ Menekültügyi Ügynöksége (UNRWA) három hónapra elegendő élelmet halmozott fel mindenki számára.
„Mivel ez az éhínség teljes mértékben ember által előidézett,” írta augusztusban az Éhínség Felülvizsgálati Bizottság, „meg lehet állítani és vissza lehet fordítani.”
Ugyanakkor számos szakértő figyelmeztet arra is, hogy nem minden következmény gyógyítható meg teljesen. Dana Simmons történész így fogalmazott: „Az emberek nem értik meg igazán, hogy az éhezésből nem lehet egyszerűen felépülni.” Súlyosan alultápláltaknál már a normális étkezés elkezdése is betegséget vagy akár halált okozhat.
A túlélők hosszú távon krónikus betegségekkel és mentális problémákkal küzdhetnek még akkor is, ha újra hozzájutnak megfelelő táplálékhoz. Nathaniel Raymond, a Yale Humanitárius Kutató Laboratóriumának igazgatója így fogalmazott: „Egy egész generációt törtek meg.” Ruth Gibson a Stanford Egészségügyi Innovációs Központ tudósa ennél is keményebben nyilatkozott: „Vissza lehet-e fordítani? A válasz: nem lehet.”
Történelmi párhuzam: Az éhezés hatásai a varsói gettóban
A legtöbb tudásunk az éhezés következményeiről onnan származik, ahol az emberi kegyetlenség legmélyebb bugyrai tárultak fel: a varsói gettóból. A náci megszállók 1940-től mintegy félmillió zsidót kényszerítettek ideköltözni. Az ellátást olyan mértékben korlátozták, hogy napi kalóriabevitelük jóval az életfenntartáshoz szükséges minimum alatt volt – egy októberi jegyrendszer például mindössze háromszáz kalóriát engedélyezett naponta.
A halálozás napi ötszáz főre emelkedett. Ebben a borzalmas környezetben huszonnyolc zsidó orvos – köztük Izrael Milejkowski bőrgyógyász – kutatásokat végeztek az úgynevezett tiszta éhezésről (amikor nincs más betegség vagy fertőzés). Leonard Tushnet orvos így írt róluk 1966-ban: „Kimerítő és precíz tanulmányt készítettek az éhezés hatásairól.”
A kutatás egészen addig folytatódott, amíg meg nem kezdődtek a deportálások Treblinkába – ahol sok kutató később meghalt –, ekkor gyorsan összegyűjtötték eredményeiket egy kéziratba, amelyet acéldobozba rejtettek és csak a háború után találtak meg újra.
Az emberi test reakciói az extrém táplálékhiányra
A negyvenes években még kevéssé ismerték pontosan az éhezés testi mechanizmusait. A varsói gettó orvosai azonban titkos eszközökkel mérték például a kapilláris keringést vagy vizsgálták mikroszkóp alatt a csontvelőt.
Munkájuk minősége lenyűgöző volt – mondta Merry Fitzpatrick malnutríció- és éhínségkutató –, aki kiemelte: izomzat olvadt el, bőr cigarettapapír-szerűvé vált, gyakori volt a láb-, herezacskó-, szeméremajkak-, szív- és tüdőduzzanat.
Több mint háromezer boncolást végeztek el egy temetkezési raktárban; ezek kimutatták, hogy az éhezés lágyította a csontokat és sorvasztotta létfontosságú szerveket. Az éhes gyerekek abbahagyták a játékot, levertnek vagy apatikusnak tűntek; kognitív fejlődésük lelassult vagy visszaesett. Egyesek úgy néztek ki mint „bőrrel fedett csontvázak”.
A test energiatakarékos stratégiái az éhezés során
A tanulmány egyik legfontosabb eredménye volt annak felismerése, hogy az emberi test rendkívül kifinomult módon takarékoskodik energiával és védi létfontosságú funkcióit.
- A vérben, májban és izmokban lévő glükózraktárak gyorsan kiürülnek.
- Ekkor a szervezet háromféleképpen kezdi el elégetni a zsírt:
- Egy része glükózzá alakul át;
- Egy része ketonokká alakul – ezek alternatív energiaforrást jelentenek bizonyos szöveteknek (például az agynak);
- Egy része közvetlenül lebomlik a mitokondriumokban ATP (adenozin-trifoszfát) előállítására – ez biztosítja sejtjeink elsődleges energiaforrását.
Összegzés: Emberi kitartás és figyelmeztetés a jövő számára
A gázai helyzet tragédiája nem csupán egy aktuális humanitárius válság képe; mélyebb betekintést nyújt abba is, hogyan reagál az emberi test szélsőséges körülmények között. Az itt bemutatott történetek és tudományos kutatások rávilágítanak arra is, milyen súlyos következményekkel járhat egy ilyen krízis hosszú távon.
Fontos felismerni: bár jelenleg remény van arra, hogy az alapvető szükségletek kielégítésével megállítható legyen ez az ember által előidézett katasztrófa, sok sérült test és lélek soha nem fog teljesen felépülni.
Ezért elengedhetetlen mindannyiunk számára támogatni azokat a kezdeményezéseket és szervezeteket, amelyek humanitárius segítséget nyújtanak Gázában és más hasonló válságövezetekben – mert minden egyes élet számít.
Forrás: https://www.newyorker.com/news/the-lede/what-comes-after-starvation-in-gaza