Az ExxonMobil már az 1970-es évek végétől pontosan jelezte előre a fosszilis tüzelőanyagok klímaváltozásra gyakorolt hatását, ám ennek ellenére a vállalat hosszú időn át kételyeket szított a közelgő környezeti válsággal kapcsolatban. Egy Harvard vezette kutatócsoport legfrissebb elemzése, amelyet a Science folyóiratban publikáltak, feltárja az Exxon belső előrejelzéseinek meglepő pontosságát és azt, hogy miként alakult a vállalat kommunikációja az évtizedek során.
Az ExxonMobil belső klímaelőrejelzéseinek felfedezése
A „Assessing ExxonMobil’s Global Warming Projections” című tanulmányt Harvard Egyetem és a Potsdami Klímahatáskutató Intézet kutatói készítették el. Ez az első olyan átfogó vizsgálat, amely bemutatja az Exxon 1977 és 2003 között készült, korábban nem nyilvánosságra hozott klímaelőrejelzéseinek pontosságát.
A kutatócsoport megállapította, hogy az Exxon tudósai rendkívül megbízható modelleket dolgoztak ki, amelyek előrevetítették a szén-dioxid-kibocsátás okozta globális felmelegedést. Az Exxon előrejelzése szerint a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátása évente 0,20 Celsius-fokos globális felmelegedést eredményez majd egy évtized alatt, ±0,04 fokos hibahatárral – ez a trend mára nagyrészt beigazolódott.
A tudományos pontosság és a vállalati kommunikáció kettőssége
Geoffrey Supran, a tanulmány vezető szerzője és korábbi Harvard kutató így fogalmazott: „Ez az első alkalom, hogy számszerűsíteni tudjuk, mit is tudott valójában egy fosszilis energiacég a klímaváltozásról. Meglepő módon az Exxon kiváló tudósai már 1977 és 2003 között pontosan modellezték a globális felmelegedést, mégis a cég ezt követően több évtizeden át tagadta ezt a tudományt.”
Naomi Oreskes, a Harvard professzora és társszerző
A klímaváltozás tagadásának háttere és következményei
Az elmúlt években egyre nagyobb figyelem irányult arra a vádra, hogy az olajipari vezetők szándékosan félrevezették a közvéleményt az iparág szerepéről a klímaváltozásban. Több állam és város indított pert az Exxon ellen, valamint egy magas szintű amerikai képviselőházi bizottsági vizsgálat is folyt ebben az ügyben.
A Harvard kutatói az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) statisztikai módszereit alkalmazták az Exxon modelljeinek tesztelésére. Eredményeik szerint az Exxon által készített globális felmelegedési előrejelzések 63-83 százaléka összhangban állt a valós hőmérsékleti adatokkal. Az előrejelzések átlagos „pontossági mutatója” 72 százalék volt ±6 százalék hibával; egyes modellek pontossága elérte akár a 99 százalékot is.
Összehasonlításképpen James Hansen NASA-kutató 1988-as kongresszusi előrejelzéseinek pontossága 38-66 százalék között mozgott.
Fontos megállapítások az Exxon tudományos munkájából
- Az Exxon tudósai helyesen zárták ki egy új jégkorszak közeli bekövetkeztét.
- Pontos becslést adtak arra vonatkozóan, hogy az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés mikor válik mérhetővé – körülbelül az ezredforduló környékén.
- Reális számításokat készítettek arról, hogy milyen mértékű szén-dioxid-kibocsátás vezet veszélyes mértékű felmelegedéshez.
A belső dokumentumok nyilvánosságra kerülése és annak hatása
A vita arról, hogy mikor és mennyit tudott valójában az ExxonMobil a klímaváltozásról, 2015-ben robbant ki, amikor belső céges dokumentumokról számoltak be hírek. Ezek feltárták a multinacionális vállalat korai tudását a klímakutatás terén.
Bár az Exxon cáfolta ezeket a jelentéseket és saját belső tanulmányaira hivatkozva arra biztatta az érdeklődőket, hogy maguk ítéljék meg az információkat, Geoffrey Supran és Naomi Oreskes egy évig tanulmányozták ezeket az anyagokat. 2017-ben három tanulmányban mutatták be azt a rendszerszintű eltérést, amely az Exxon belső tudományos álláspontja és nyilvános kommunikációja között fennállt.
Supran szerint: „Ez arra utal, hogy csendben hozzájárultak ugyan a klímatudományhoz, de hangosan kételkedtek annak eredményeiben – ezzel pedig kvantifikálható módon megtévesztették a közvéleményt.”
A „Merchants of Doubt” és további kutatások megerősítik a képet
Naomi Oreskes munkássága régóta foglalkozik fosszilis energiacégek klímakommunikációjával. 2010-es bestsellerükben („Merchants of Doubt”) ő és társszerzője Erik Conway azt állították, hogy az Exxon tisztában volt a szén-dioxid kibocsátás veszélyeivel, mégis félretájékoztatási kampányt folytatott.
Bár könyvük széles körű figyelmet kapott és Suprannal közösen publikált peer-reviewed tanulmányaik is alátámasztották ezt, sokan továbbra is kételkedtek abban, hogy ezeknek a kampányoknak valóban volt-e hatása.
Oreskes így fogalmazott: „Ez az új tanulmány bizonyítékot szolgáltat arra, hogy milyen mélyreható és kifinomult volt ez a tudás már az 1980-as évektől kezdve – ám ezt követően ezt eltitkolták.”
Következtetések: miért fontos ez ma?
A Harvard kutatóinak elemzése végérvényesen bizonyítja: az ExxonMobil pontosan előre jelezte a globális felmelegedést jóval azok előtt az időpontok előtt, amikor nyilvánosan támadni kezdte a klímatudományt. Ez nem csupán történelmi jelentőségű felfedezés – rávilágít arra is, hogyan működhetnek egyes nagyvállalatok érdekvezérelt kommunikációi egy kritikus társadalmi kérdésben.
A kutatás támogatói között szerepeltek:
- Rockefeller Family Fund
- Harvard Egyetem Oktatói Fejlesztési Alapjai