„Ez félelmetes volt” – mondja Mike Joyce, miközben a manchesteri Stock Exchange Hotel palotás lakosztályában ül. A dobos élete egyik legkedvesebb koncertjéről mesél, amelyet a The Smiths-szel adott 1986 júliusában, amikor a The Queen Is Dead turné Salford Maxwell Hallban ért partot.
A legendás koncert: Salford Maxwell Hall, 1986 július
„Nem szedték le az emberekről a jegyeket belépéskor, így azokat visszaadták az ablakon keresztül” – emlékszik vissza Joyce. Ennek következtében a koncert kétszeres kapacitással telt meg. „Le kellett üríteniük az alsó bárteret, mert a rugós táncparkett kezdett beszakadni. Delírium volt! Az emberek sírtak, idegenek ölelték egymást – és ez még azelőtt történt, hogy bárki is elkezdett volna drogozni.”
The Drums: Mike Joyce meleg hangvételű memoárja
Joyce nemrég megjelent memoárja, The Drums, szeretetteljes és lebilincselő visszaemlékezés a The Smiths-re. A könyv egy „megfelelő helyen, megfelelő időben” történet, amely bemutatja, hogyan döntötte le ez a nagy indie zenekar a brit gitárzene határait. Johnny Marr bámulatosan összetett gitárjátéka tökéletesen olvadt össze Morrissey szavaival, így születtek meg azok a megindító, romantikus és szellemes dalok, amelyek tökéletesen megragadták a mindennapi élet apró részleteit.
A könyv fókusza: A csodálat és nem a negatívumok
„A könyvben azt akartam bemutatni, milyen csodálatos volt ez az egész – mennyire érdekes, őrült és különös” – mondja Joyce. Ezért is ér véget az emlékirat 1987-nél, közvetlenül a zenekar feloszlása után, mielőtt Joyce olyan művészekkel dolgozott volna együtt, mint Sinéad O’Connor vagy Julian Cope. Szintén nem érinti Morrissey későbbi vitatott nézeteit vagy a banda jogi huzavonáit.
„Amit tudok róla, az alapján nagyon eltérő politikai nézeteket vallunk” – mondja Joyce Morrisseyről. „De ez az ő véleménye. Úgy tűnik, sok minden miatt nagyon dühös. Természetesen hallom azt is, hogy sokan azt mondják: ’Nem tudom hallgatni a The Smiths-t. Nem tudom elválasztani a művészetet a művésztől.’ Ha így érzed, az rendben van.”
Gyökerek Manchesterben: Egy katolikus ír család fia
Mike Joyce 1963-ban született Manchesterben egy erősen katolikus ír bevándorló családban. „Az Istenfélelem teljesen beágyazódott az életünkbe” – meséli. Ugyanakkor boldog gyermekkora volt tele szeretettel. Egy súlyos baleset azonban majdnem véget vetett fiatal életének: egy autó elütötte otthona előtt, és egy diagnosztizálatlan léprepedés miatt hat hónapot töltött kórházban.
A zenei inspiráció kezdete: Buzzcocks és punk gyökerek
Buzzcocks élő koncertje volt számára az igazi kiindulópont; John Maher dobolása inspirálta arra, hogy saját dobfelszerelést vásároljon. Annyira megszállottja lett a bandának, hogy egyszer megkereste Pete Shelley frontember házát is – ám egy ismeretlen férfi nyitott ajtót neki és durván elküldte.
Tiniként punkzenekarokban játszott (először Hoaxban majd Victimben), míg egy barátja révén meghívták meghallgatásra Johnny Marrhoz és Morrisseyhez csatlakozva. Az első meghallgatás előtt gombát fogyasztott ugyan – de nem annyit, hogy kórházba kellett volna vinni –, mégis jól játszott ahhoz, hogy megkapja az állást.
A zenekari dinamika: Marr mint zenei vezető és Morrissey távolságtartása
Marr volt a zenei vezető („Soha nem hallottam még senkit úgy gitározni”), míg Morrissey akkor még csak Steven volt Stretfordból – távolságtartó személyiségként alig beszélt Joycéval. „Nehéz volt leírni Morrisseyt” – mondja Joyce. „Nem akartam azt sugallni, hogy nem szerettem őt. Nagyon jó fej volt; nagyon vicces és éles humorú ember. De furcsa kapcsolatunk volt; elfogadtam, hogy nagyon különböző emberek vagyunk.”
A bandatagok tehetségei: Johnny Marr és Andy Rourke kiemelkedése
Joyce szívesebben beszél zenésztársai tehetségéről. Marr termékenysége lenyűgözte: „Minden nap körbejártál nála otthon és valami riffet játszott cigarettával a kezében pizsamában.” Morrissey dalszövegei pedig egyediek voltak: „Senki sem ír úgy dalszöveget. Bevezette a borzalmasat, bájosat és visszataszítót egyaránt.” Andy Rourke basszusgitárosként később csatlakozott hozzájuk; „hallottam már basszust játszani így, de soha nem láttam ilyen játékot élőben.”
Küzdelmek és jogi viták: A szerződés és jogdíjak kérdése
Joyce elmondása szerint nehézségei voltak lépést tartani Marr-ral és Rourke-kal; „mindketten messze előttem jártak”. Bár sosem érezte magát alulértékeltnek, 1984-ben találkozott először problémával: amikor csak Morrissey és Marr írták alá a szerződést Rough Trade kiadóval való együttműködéskor.
Később közölték vele és Rourke-kal, hogy nem számíthatnak örökös felvételi jogdíjakra. 1985-ben pedig felajánlottak neki fizetéscsökkentést arra hivatkozva, hogy nem ad interjúkat és nem készít grafikákat – amit Joyce határozottan visszautasított.
A pereskedés: Egyenlő részesedésért folytatott harc
Joyce és Rourke 1989-ben pert indítottak Morrissey és Marr ellen az egyenlő 25%-os részesedésért az előadói és felvételi jogdíjakból; ugyanis rájöttek, hogy valójában csak 10%-ot kaptak. A per során Morrisseyék azt állították, hogy nem egyenrangú partnerek voltak.
Rourke végül peren kívül egyezett meg nagy nyomás alatt; Joyce azonban 1996-ban tárgyalásra ment. Ha vesztett volna, anyagi csőd fenyegette volna – de győzött: több mint egymillió fontot ítéltek meg neki.
A bíró John Weeks híres ítéletében Morrisseyt „ravasznak, makacsnak és megbízhatatlannak” nevezte,
míg Marr-t „olyan személynek látta,
aki hajlandó túlozni bizonyítékait annyira,
hogy kevésbé hitelesnek tűnik”.
A per utóhatásai: Megosztottság és személyes viszonyok
A per mély törést okozott a banda tagjai között; Joyce rendszeresen kap zaklató üzeneteket Morrissey rajongóitól közösségi oldalakon. Utoljára 1992-ben beszélt Morrissey-vel személyesen egy Altrinchamban történt véletlen találkozáskor.
Marr-csal csak Andy Rourke 2023-as halálát követően találkozott újra egy megemlékezésen – ahol már nem szólt semmi pereskedésről vagy konfliktusról; csak Rourkéról.
Pozitív hozzáállás és kedvenc pillanatok
62 évesen Mike Joyce pozitív szemlélettel tekint vissza Smiths-es éveire. Kedvenc emlékei között említi első kislemezük (Hand in Glove) stúdióhallgatását vagy azt az alkalmat, amikor annyira meghatódott egy dal (I Don’t Owe You Anything) alatt, hogy könnyek között ült dobosa székén.
Morrissey stúdiómunkája is különleges volt: gyakran teljes sötétségben vette fel vokálját anélkül, hogy bárki látta volna őt – ami még inkább lenyűgözte Joycet.
A váratlan vég: A The Smiths feloszlása
A banda hirtelen szakadt meg: Johnny Marr Notting Hill-i halas-burgerezőjében jelentette be távozását – ami Joycet teljesen váratlanul érte. Azóta is úgy írja le ezt az időszakot mint gyászfolyamatot.
Új fejezetek Mike Joyce életében
Korábban rádiós DJ-ként dolgozott Manchesterben; most pedig 21 évnyi turnézás után tért vissza dobosként Pete Doherty mellett. Bár folyamatosan pletykálnak The Smiths újraegyesüléséről (például tavaly állítólag 25 millió dollárt ajánlottak nekik turnéra), Joycenak úgy tűnik, hogy bírósági ügye miatt őt már nem hívnák vissza.
Morrissey üzleti lépései és további feszültségek
2023 szeptemberében újabb fordulat történt: Morrissey bejelentette üzleti érdekeltségeinek eladását a The Smiths kapcsán, közvetlenül megnevezve Marr-t, Rourke-t és Joycet is mint azoknak az embereknek akikkel már nem kíván kapcsolatot tartani.
Joyce ezt furcsának tartja ugyanakkor hangsúlyozza: „Nem kívánok rosszat senkinek.” Mindezek ellenére büszke arra az időszakra amit The Smiths tagjaként töltött el:
„Életem legmenőbb brit zenekarában játszottam – biztos vagyok benne, hogy ez egy hétest ért nálam.”