A pszichotikus zavarokkal élő személyek másképp dolgozzák fel azokat az érzéseket, amelyeket saját maguk idéznek elő, mint például a saját érintés vagy a szívverésük. Egy friss tanulmány szerint ez a megváltozott feldolgozás nem csupán az agyban, hanem már a gerincvelő szintjén is megjelenik, ami alapvetően befolyásolhatja az egyén önérzetét. A Molecular Psychiatry folyóiratban publikált kutatás mélyebb betekintést nyújt a pszichózis során jelentkező önzavar biológiai hátterébe.
Pszichotikus zavarok és az önérzet összefüggései
A pszichotikus zavarok, mint például a skizofrénia, gyakran járnak együtt az önérzet zavarával. Ez a zavar megnyilvánulhat hallucinációkban vagy téveszmékben, amikor az érintettek saját belső gondolataikat vagy cselekedeteiket külső forrásnak tulajdonítják. A kutatók régóta feltételezik, hogy ezek a komplex tünetek alapvetően abból eredhetnek, hogy nehézségek adódnak az alapvető testi jelek feldolgozásában.
A kutatás célja és módszerei
Egy svédországi Linköping Egyetem vezetésével zajló tudóscsoport célja az volt, hogy megvizsgálja, miként kezeli az idegrendszer az önmagunk által generált érzéseket összehasonlítva a külső világból érkező ingerekkel. A kutatók különböző módszereket alkalmaztak annak érdekében, hogy átfogó képet kapjanak az önre vonatkozó feldolgozásról több érzékszervi rendszerben.
“A skizofrénia egy összetett rendellenesség, amelynek neurobiológiai mechanizmusai még mindig nem teljesen ismertek. Különösen nem világos, hogyan alakulnak ki és maradnak fenn a hallucinációk és téveszmék,” mondta Rebecca Böhme, a Linköping Egyetem Szociális és Affektív Idegtudományi Központjának docense.
Böhme szerint hipotézisük szerint az önmagunk által előidézett érzések felismerésének zavara állhat e tünetek hátterében. Például ha valaki nem ismeri fel saját gondolatait „önmagától származónak”, akkor azok hangokként vagy külső irányításként jelenhetnek meg. Hasonlóképpen az érintés esetében: ha nem ismerjük fel saját magunk által kiváltott tapintási ingereket, akkor olyan érzésünk lehet, mintha valami más érintene minket – amit az agy irracionális magyarázatokkal próbál megindokolni.
A vizsgálati alanyok és kísérletek
A kutatás során 35 pszichotikus beteg és 35 egészséges kontrollcsoportbeli személy vett részt, akik életkor és nem szerint voltak párosítva. A kísérletek célja az volt, hogy mérjék az idegi és viselkedési válaszokat mind tapintásra, mind pedig belső testi jelekre.
Funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI)
A résztvevők fMRI-vizsgálaton estek át, amely során agyi aktivitásukat mérték véráramlás változásain keresztül. A vizsgálat alatt finom érintéseket kaptak bal alkarjukon különböző körülmények között: saját maguk érintették karjukat, egy kísérletvezető érintette őket, illetve egy párnát érintettek kontrollként.
Eredmények szerint a pszichotikus betegek agyában a jobb felső temporális gyrus területén jelentősen nagyobb aktivitás mutatkozott önérintéskor, szemben az egészséges kontrollcsoporttal. Egészségeseknél általában csökken az agyi aktivitás önérintéskor – ezt úgy értelmezik, hogy az agy előre jelzi és így tompítja a várható ingereket. A megnövekedett aktivitás arra utalhat, hogy a betegek agya nem megfelelően egyezteti össze előrejelzését és a tényleges szenzoros információt.
Somatoszenzoros kiváltott potenciálok mérése
A kutatók tovább vizsgálták a szenzoros feldolgozást korábbi idegi szinteken is: kis fájdalmatlan elektromos impulzusokat adtak egy kézidegre, majd mérték ezek jelének sebességét és erősségét a gerincvelőn keresztül haladva. Ezt különböző helyzetekben végezték el (önérintés és más általi érintés).
Az egészséges kontrollcsoportban jól mérhető különbség volt a jel időzítésében gerincvelői szinten ön- és más-érintés között. A pszichotikus betegek esetében ez a különbség jóval kisebb volt, ami arra utal, hogy már nagyon alapvető idegrendszeri szinten megváltozik az ön- és más megkülönböztetésének képessége.
Viselkedési tesztek: tapintási küszöbök mérése
Egy viselkedési kísérletben finom filamentek segítségével mérték meg azt a legkisebb érintést, amit a résztvevők még érezni tudtak. Ezt is végezték ön- és más-érintési helyzetben.
Az egészséges kontrollok kevésbé voltak érzékenyek saját maguk érintésekor – ez összhangban van azzal a feltételezéssel, hogy az agy tompítja a várható saját ingereket. A pszichotikus betegek azonban nem mutattak ilyen különbséget, ami arra utalhat, hogy ez a szenzoros szűrőrendszer sérült náluk.
Interocepció: belső testi jelek érzékelése
A kutatók továbbá vizsgálták az interocepciót – vagyis azt az érzékelést, ahogyan testünk belső állapotait érzékeljük. Egy szívverésészlelési feladat során arra kérték a résztvevőket, hogy anélkül próbáljanak gombot nyomni szinkronban saját szívverésükkel, hogy közvetlenül éreznék pulzusukat.
A pszichotikus betegek ebben a feladatban kevésbé voltak pontosak mint az egészséges kontrollok. Mindkét csoport hasonlóan teljesített egy kontrollfeladatban (ahol rögzített szívverést kellett követni), így ez a nehézség specifikusan a belső jelek érzékelésére vonatkozott – nem pedig általános figyelmi vagy mozgáskoordinációs problémára.
Szívverés-kiváltott potenciálok (HEP) mérése
A kutatás végén mértek olyan agyi elektromos válaszokat is (HEP), amelyek közvetlenül kapcsolódnak a szívből érkező jelekhez. Az eredmények azt mutatták, hogy pszichotikus betegeknél csökkent agyi válasz figyelhető meg ezekre a belső jelekre.
Következtetések és jövőbeli irányok
Ezek az interoceptív eredmények széles körű zavart jeleznek abban, ahogyan ezek az egyének feldolgozzák saját testükből származó belső jeleket – amelyek elengedhetetlenek stabil testképi és én-élmény fenntartásához. Emellett kimutatták azt is, hogy az érintéssel kapcsolatos eltérések mértéke összefügg bizonyos tünetek súlyosságával; továbbá az agyi aktivitás önérintéskor erős prediktora volt annak, hogy valaki melyik csoportba tartozik.
“Alapvetően mindannyiunk számára létfontosságú képesség megkülönböztetni ‘önmagunkat’ és ‘mást’. Ez képezi énélményünk alapját,” hangsúlyozta Böhme. “Ha ez sérül vagy zavart szenved, akkor magasabb rendű énélményünk is károsodik.”
A skizofrénia példája annak, hogyan jelenhet meg ez az eltérés klinikai formában. Érdekes módon ez nem csak agyi szinten jelentkezik – már korábbi feldolgozási lépcsőkön is kimutatható például gerincvelői idegi folyamatokban.
Korlátozások és további kutatások
A tanulmány korlátai közé tartozik például a betegek gyógyszeres kezelése, amely befolyásolhatja az érzékelést; bár további elemzések ezt nem támasztották alá egyértelműen. Emellett viszonylag alacsony aktív tünetszinttel rendelkező betegeket vizsgáltak vegyes diagnózisú csoportban.
A jövőbeni kutatások célja lehet korai stádiumú vagy még kezelés előtt álló személyek vizsgálata annak érdekében, hogy megerősítsék ezeknek az eltéréseknek fennállását. Az ilyen mechanizmusok mélyebb feltárása új terápiás lehetőségeket nyithat meg azok számára, akiknél alapvető szenzoros és én-feldolgozási zavarok állnak fenn pszichózis során.
Böhme laboratóriumának további munkái
Rebecca Böhme laboratóriuma számos pszichiátriai állapotban vizsgálja az én-élményt és annak változásait különféle élethelyzetekben. Korábbi munkáik között szerepeltek olyan kutatások is, amelyek autizmus spektrum zavarban (ASD), ADHD-ban vagy anorexiában szenvedők önmás megkülönböztetését tanulmányozták.
Böhme legújabb projektjeiben azt vizsgálja majd, hogyan változik meg az én-élmény gyász idején – például szerettünk elvesztésekor –, valamint azt is tanulmányozza majd, vajon psilocibin használata segíthet-e komplikált gyászfeldolgozás esetén.
Összegzés
Az „Altered processing of self-produced sensations in psychosis at cortical and spinal levels” című tanulmány részletesen bemutatja azt a komplex neurobiológiai folyamatot, amely során pszichotikus betegeknél megváltozik saját testükből származó ingerek feldolgozása már egészen korai idegi szinteken is. Ez hozzájárulhat ahhoz a mélyebb én-zavarhoz, amely jellemző ezekre a betegségekre.
- Kutatók: Paula C. Salamone, Adam Enmalm, Reinoud Kaldewaij és munkatársai (Linköping Egyetem)
- Közlemény helye: Molecular Psychiatry
- Kulcsszavak: pszichózis, skizofrénia, önérzet zavarai, interocepció, somatoszenzoros feldolgozás
- Módszerek: fMRI képalkotás, somatoszenzoros kiváltott potenciálok mérése, viselkedési tesztek
- Klinikai jelentőség: új terápiás irányok lehetőségeinek feltárása
Forrás: https://www.psypost.org/altered-sense-of-self-in-psychosis-traced-to-the-spinal-cord/