Kép forrása: A varsói gettó felkelésének fotója, 1943 májusából, a Jürgen Stroop-jelentésből Heinrich Himmler számára. Forrás: Német Szövetségi Levéltár, közkinccsé vált, Wikimedia Commons.
A népirtás útja: apró lépésekből indul
A népirtás nem hirtelen kezdődik lövésekkel vagy tömegsírokkal, hanem sokkal finomabb, kezdetben kevésbé feltűnő jogsértésekkel. Az első jelek között szerepelhet a munkavállalói jogok csökkenése vagy az igazságos tárgyaláshoz való jog kompromisszumai. A rendfenntartó erők és börtönőrök brutalitása egyre elterjedtebbé válik, miközben az igazságszolgáltatás elveszíti függetlenségét a végrehajtó hatalomtól.
Ezt követően súlyosabb jelek mutatkoznak: egy adott csoport szólásszabadságát korlátozzák, majd a nyilvános gyülekezési jogukat is. Tagjaikat egyre gyakrabban börtönzik be meggyőződésük miatt, elveszítik választójogukat és a politikai tisztségviselés lehetőségét. Minden ilyen jogsértés piros figyelmeztető jelként kell hogy szolgáljon számunkra.
Az emberi jogok megsértései mint előjel
„Soha nem volt még népirtás anélkül, hogy számos más emberi jogi visszaélés ne történt volna előtte” – mondta David Cingranelli, a Binghamton Egyetem politikatudomány professzora, az Emberi Jogok Intézetének társigazgatója és a CIRIGHTS adatprojekt egyik alapítója. Az egyik legismertebb példa erre a Holokauszt.
Cingranelli és Skip Mark, a Rhode Island Egyetem politikatudományi adjunktusa egy friss tanulmányban azt vizsgálták, hogy az emberi jogok megsértései milyen mintázatokat követnek, amelyek végül tömeggyilkosságokhoz vagy népirtáshoz vezethetnek.
A kutatás alapjai: az amerikai külügyminisztérium jelentései
A tanulmány alapját az Egyesült Államok Külügyminisztériumának éves emberi jogi jelentései képezik. Ezeket a részletes jelentéseket főként kongresszusi tagok ismerik, de Cingranelli rendszeresen arra ösztönzi hallgatóit, hogy olvassák el olyan országokról szóló beszámolókat is, amelyekkel baráti viszonyban állnak ugyan, de állítólag rossz emberi jogi helyzettel rendelkeznek – így ellenőrizve saját őszinteségünket.
A kutatók adatai szerint az elmúlt hét évben évente több mint 30 országban fordultak elő államilag vezetett atrocitások; 2022-ben rekordot döntve 47 ilyen esetet regisztráltak.
A célzott csoportok és az atrocitások jellege
Az állami erőszak mindig meghatározott csoportokat céloz meg; az emberi jogok központjában pedig elsősorban kisebbségek állnak. Az Egyesült Államokban ezek jellemzően faji kisebbségek, míg Indiában például a muszlim vallási kisebbség.
Tömeggyilkosságról akkor beszélünk, ha széles körben előfordulnak törvényszéki eljárás nélküli kivégzések és más emberi jogsértések. A népirtás viszont nemcsak ezek meglétét jelenti, hanem azt is, hogy a kormányzat szándékosan akarja részben vagy egészben megsemmisíteni egy csoportot – ezt azonban nem mindig könnyű bizonyítani.
A végső döntést arról, hogy egy tömeggyilkosság népirtásnak minősül-e, az ENSZ hozza meg – ez pedig politikai folyamat is egyben.
Az emberi jogok megsértésének sorrendje
A Külügyminisztérium jelentéseinek alapadatait világszerte működő amerikai nagykövetségek gyűjtik össze. Ezeken a helyeken általában legalább egy emberi jogi tisztviselő dolgozik, aki kapcsolatba lép helyi hatóságokkal és börtönparancsnokokkal is annak érdekében, hogy pontos képet kapjon a helyzetről.
Az első megbízható jelentések 1981-től érhetők el. Cingranelli már ekkor elkezdte rangsorolni az országokat emberi jogi teljesítményük alapján. A CIRIGHTS projekt társigazgatója, Mikhail Filippov professzor szintén aktív szereplője az adatgyűjtésnek és saját kutatásaihoz is felhasználja ezeket az információkat.
A brutalitás-alapú atrocitás indikátor
- Első lépések: Az igazságos tárgyaláshoz való jog korlátozása;
- Következő fázis: Kínzás – szándékos szenvedés okozása állami ügynökök által;
- További visszaélések: Szakszervezeti jogaik elvesztése, független igazságszolgáltatás megszűnése;
- Szólásszabadság és gyülekezési szabadság korlátozása;
- Politikai fogva tartás;
- Választójog elvesztése;
- Törvényszéki eljárás nélküli kivégzések – tömeggyilkosság jele.
Érdekes módon a mozgásszabadság korlátozása nem tartozik a korai figyelmeztető jelek közé; ez általában akkor jelenik meg, amikor már széles körben elterjedtek az extrajudiciális kivégzések. Hasonlóképpen nem szerepelnek ebben a sorrendben a nők társadalmi és gazdasági jogainak elvesztése sem – ami inkább kulturális tényezők eredménye lehet.
A folyamat időtartama és példák
Cingranelli és Mark jelenleg azt vizsgálják, mennyi idő alatt zajlik le ez a folyamat. Például Mianmarban több mint egy évtized telt el az első emberi jogsértésektől addig, amíg népirtássá fajult a helyzet a rohingya kisebbség ellen.
Kutatásaik szerint az általuk kidolgozott brutalitás-alapú indikátor legalább két évvel előre jelezte hat 1990 utáni népirtás bekövetkeztét (kivéve Szerbia-Montenegrót).
A jövő kihívásai
Jelenleg zajlik az országok 2023-as értékelése; azonban úgy tűnik, hogy 2025-től kezdődően már nem lesz összevethető vagy megbízható az amerikai külügyminisztérium jelentéseinek minősége – így ez lesz ennek a projektnek az utolsó éve ebben a formában.
Cingranelli szerint Trump elnöksége előtt még konzisztens és politikamentes volt a jelentések készítése. Azóta azonban politikai befolyásoltságot tapasztalnak, ami gyengíti ezek hitelességét.
Mélyebb okok és társadalmi tényezők
Bár tudományos kutatóként nincs különösebb bepillantása abba, miért növekednek ezek az atrocitások világszerte, Cingranelli úgy véli: valami rossz irányba halad globálisan. Egyre több társadalom hajlandó elfogadni erőszakosabb kormányokat – nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Nyugat-Európában is.
A bevándorlókkal szembeni félelem fontos tényező lehet; Európában például hasonlóan militarizálják határaikat, mint az USA. Emellett nő a politikai polarizáció és az erőszak alkalmazásának elfogadottsága olyan célok érdekében, amelyeket többségi támogatottság övez.
A társadalmi rend és egyéni szabadság feszültsége
Egyéni szabadságjogaink fennmaradása bizonyos társadalmi rend meglétét feltételezi. Amikor azonban a többség hajlandó felülírni kisebbségi csoportok jogait azért, hogy fenntartsa ezt a rendet – miközben csökkenti az egyéni szabadságot –, akkor veszélybe kerül a demokrácia alapja.
“Amikor az emberek úgy érzik, hogy társadalmuk rendje meghaladott egy bizonyos küszöböt, hajlandók mindenféle borzalmas dolgot engedélyezni kormányuknak” – figyelmeztet Cingranelli.
Következő lépések: könyv készül az eredményekből
Cingranelli és Mark Cornell Egyetem posztdoktori kutatójával, Deanne Roarkkal együtt dolgoznak egy könyvön, amely összegzi kutatásaikat és gyakorlati útmutatót nyújt azok számára, akik szeretnék megelőzni az atrocitásokat világszerte.
“Ha aktivista vagy egy adott országban és bizonyos típusú emberi jogsértéseket tapasztalsz, ez figyelmeztetés lehet arra nézve, hogy hamarosan nagyarányú erőszak következhet be” – hangsúlyozza Cingranelli.