Mélyen a föld alatt, egy sötét, kénes barlangban az Albánia és Görögország közötti határon a tudósok elképesztő felfedezést tettek: egy gigantikus, több mint 100 négyzetméteres (106 m²) közösségi pókhálót találtak, amely olyan sűrű, hogy élő függönyként borítja a barlang falait. Ez a háló otthont ad körülbelül 110 000 póknak, ami egy arachnofób számára maga a rémálom.
A felfedezés háttere és a kutatócsapat
Egy nemzetközi európai kutatócsoport, köztük a Cseh Speleológiai Társaság tudósai, 2022-ben végeztek élővilág-felmérést ebben a különleges barlangban. Nemcsak a háló mérete ragadta meg őket, hanem az is, hogy milyen pókok élnek benne: mintegy 69 000 Tegenaria domestica (közönséges házi pók) és 42 000 Prinerigone vagans fajhoz tartozó pók osztozik ezen a hatalmas selyemstruktúrán.
Ez az első alkalom, hogy bármelyik fajról megfigyelték az együttműködő életmódot, valamint az első dokumentált eset a koloniális hálókészítésre egy úgynevezett kemoautotróf barlangban.
A Sulfur Cave – a kénes barlang ökológiai rendszere
A barlang neve Sulfur Cave (Kénbarlang), amely egy különleges kemoautotróf ökoszisztémának ad otthont. Ez azt jelenti, hogy nem a napfény táplálja az életet, hanem a kemoszintézis folyamata – vagyis a kémiai energia szerves anyaggá alakítása.
Itt vastag fehér biofilmekben élnek kén-oxidáló baktériumok a nedves sziklákon és üledékeken. Ezeket a mikrobákat kis gerinctelenek, például szúnyoglárvák és ászkák fogyasztják, amelyek viszont nagyobb rovarok – pókok, bogarak és százlábúak – táplálékául szolgálnak. Az egész ökoszisztéma önfenntartó és független a külső energiaforrásoktól, mivel az energiát a baktériumok által toxikus hidrogén-szulfidból szulfáttá történő átalakítás során felszabaduló folyamat biztosítja.
A rendszer fenntartásához egy meleg, mérgező vízfolyás járul hozzá, amely állandóan körülbelül 26 °C-os (79 °F) hőmérsékletű vizet szállít, tele oldott hidrogén-szulfiddal – ez adja a jellegzetes rothadt tojás szagot.
A pókok különleges együttélése
A Sulfur Cave nem valószínű, hogy turisták kedvelt célpontja lesz – legyen szó akár a bűzről, akár az ott élő pókokról –, azonban ez óriási jelentőségű felfedezés az entomológia világában.
A közönséges házi pók (Tegenaria domestica) általában magányos vadász, aki magának készít tölcsér alakú hálót kövek alatt vagy pincék sarkában. Itt azonban ezekből a tölcsérekből több ezer olvad össze egyetlen többrétegű struktúrává, amely átfedi egymást és békésen él együtt több ezer pók.
A kutatók meglepetésére nem találtak bizonyítékot arra, hogy ezek a pókok szokásos kannibalista agressziót mutatnának egymás iránt.
Még lenyűgözőbb volt egy másik faj – a kisebb méretű, lapos hálót készítő Prinerigone vagans – jelenléte is ebben az óriási hálóban. Normális körülmények között a T. domestica zsákmányolja ezt a kisebb fajt, de itt békésen együttélnek.
Az ökológiai összefüggések és táplálkozási lánc
A több mint 110 000 pók békés együttélése sokat elárul az ökoszisztéma versenyhelyzeteiről és erőforrás-eloszlásáról. A barlang levegője közvetlenül a vízfolyás mellett tele van apró szúnyogokkal (Tanytarsus albisutus), amelyek lárvái a baktérium biofilmeket fogyasztják.
- Ezeknek a lárváknak sűrűsége eléri az 45 000 példányt négyzetméterenként (kb. 4 180 négyzetlábanként).
- Ez gyakorlatilag korlátlan táplálékforrást jelent a pókok számára.
- Ez megszünteti az élelemért folytatott versengést, amely normál esetben jellemző lenne.
További elemzések kimutatták, hogy a pókok szén- és nitrogénizotópjai kén-oxidáló mikrobákhoz köthetők, nem pedig fotoszintetizáló növényekhez, mint amilyeneket felszíni élőhelyeken találunk.
Genetikai vizsgálatok és alkalmazkodás
A kutatók genetikai vizsgálatokat is végeztek, amelyek kimutatták, hogy a Sulfur Cave pókjainak DNS-e egyedi vonásokat mutat más populációkhoz képest. Ez arra utal, hogy elszigetelten fejlődtek ebben az extrém környezetben. Emellett egyszerűbb mikrobiális összetételük is megfigyelhető volt.
Kiderült továbbá, hogy ezeknek a pókoknak jóval kevesebb petét raknak le egyszerre, mint felszíni társaiknak. A kutatók szerint ennek oka lehet:
- a sötét és alacsony oxigéntartalmú környezet magas energiaigénye;
- a ragadozó hiánya miatt nincs szükség nagyobb pete-mennyiségre a populáció fenntartásához.
“Eredményeink egyedülálló esetét tárják fel ennek az általánosan elterjedt pókfajnak a fakultatív koloniális életmódjának, amelyet valószínűleg az erőforrások bősége hajt egy kemoautotróf barlangban.”
Kitekintés: Az élet alkalmazkodása extrém környezetekben
A legfrissebb kutatások szerint más mikroorganizmusok is különféle stratégiákat fejlesztettek ki például sajtokon való élethez sötét környezetben. Ez jól mutatja, milyen gyorsan képes alkalmazkodni az élet még kihívást jelentő helyeken is.
Bár emberi szemmel nézve a Sulfur Cave inkább pokoli helynek tűnhet – mérgező gázokkal és rengeteg pókkal –, valójában ritka bepillantást enged abba, hogyan képes az élet rugalmasan alkalmazkodni változó körülményekhez. A napfénytől elzárt felszíni fajok viselkedése és biológiája teljesen átalakulva nemcsak túlélnek ebben az ellenséges közegben, hanem virágoznak is.
Források és további információk
A kutatás eredményeit részletesen bemutatja a Subterranean Biology tudományos folyóirat. A felfedezésről további információkat találhatnak például a Cseh Speleológiai Társaság honlapján vagy angol nyelvű tudományos portálokon (Phys.org).
Forrás: https://newatlas.com/biology/sulfur-cave-largest-spiderweb/