Az elmúlt évtizedekben az eurózónában az államadósság magas szintje szinte erkölcsi bukásként volt értelmezve, amelyet megszorításokkal kellett büntetni. A Maastrichti Szerződés szigorú, 60%-os adósság/GDP aránya nem csupán iránymutatásként, hanem szinte dogmaként élt a gazdaságpolitika terén. Azonban a 2008-as pénzügyi válság, a világjárvány és az Ukrajna keleti határán zajló háború alapjaiban rengették meg ezt a felfogást.
Az adósságválság hullámai: új kérdések Európában
A válságok hatására az államadósság aránya drámaian megnőtt: Görögország esetében meghaladta a 178%-ot, Olaszországban 140% fölé emelkedett, Franciaország és Spanyolország pedig átlépte a 100%-os küszöböt. Még Németország is, amely hagyományosan takarékosnak számít, jelentős növekedést tapasztalt.
Ezzel együtt egy alapvető kérdés került előtérbe: minden adósság egyforma? A válasz egyértelműen nem. Különbséget kell tenni a fogyasztási célú hitelfelvétel (például nyugdíjak vagy közalkalmazotti bérek finanszírozása) és a termelő beruházások között. Ez olyan, mintha valaki hitelkártyával költekezne versus jelzáloghitelt venne fel egy otthon megvásárlására – az előbbi rövid távú kiadás, az utóbbi hosszú távú befektetés.
A közfinanszírozás „Aranyszabálya”
Egy neves európai gazdasági kutatóintézet vezető közgazdásza szerint az államadósság valódi korlátja nem egy konkrét szám, hanem az infláció. Ha a hitelt olyan beruházásokra fordítjuk, amelyek növelik a jövőbeni termelőkapacitást, akkor az adósság gyakorlatilag önmagát finanszírozhatja.
Az „Aranyszabály” lényege: csak akkor indokolt az eladósodás, ha a beruházás megtérülése – vagyis a jövőbeni gazdasági növekedés – magasabb, mint a hitel kamata.
A 7 billió eurós kihívás: Európa kettős átmenete
Európa versenyképessége, stratégiai önállósága és klímacéljai két hatalmas pilléren nyugszanak: a zöld átmeneten és a digitális átmeneten.
- Zöld átmenet: Az Európai Bizottság becslése szerint csak az EU klímasemlegességének eléréséhez 2050-ig évente több száz milliárd eurós többletberuházás szükséges. Ez nem csupán napelemek vagy szélturbinák telepítését jelenti, hanem több millió épület energetikai korszerűsítését, az energiahálózat teljes átalakítását és új ellátási láncok kialakítását például zöld hidrogén és fenntartható akkumulátorok számára.
- Digitális átmenet: A pandémia és geopolitikai feszültségek rámutattak Európa kritikus technológiák – például tajvani félvezetők vagy amerikai felhőszolgáltatások – iránti veszélyes függőségére. Az EU-nak választania kell: vagy hitelt vesz fel saját félvezető-ellátásának biztosítására, 5G infrastruktúrájának fejlesztésére és mesterséges intelligencia képességeinek kiépítésére, vagy digitális gyarmattá válik.
Ezek nem egyszerű kiadások, hanem alapvető beruházások. Egy modern digitális infrastruktúra ösztönzi a magánbefektetéseket is: egy régióban garantált gigabites internetkapcsolat és stabil zöldenergia-hálózat mellett nagyobb eséllyel épülnek high-tech gyárak. Ez egy pozitív növekedési spirált indít el, amely növeli a GDP-t és így relatíve csökkenti az adósság terhét.
Az adósságtérkép kihívásai
Az EU Adósságtérképe jól mutatja az országok közötti különbségeket: Észtország (19,6%) és Bulgária (21,3%) alacsony adóssággal rendelkezik, míg Görögország (178,1%), Olaszország (140,6%) és Franciaország (110,6%) jelentős eladósodottsággal küzd.
A régi logika szerint Olaszországnak és Görögországnak le kellene állnia minden hitelfelvétellel és megszorító intézkedéseket kellene bevezetnie. Az új megközelítés azonban azt kérdezi: milyen kockázatot jelent az, ha nem fektetnek be?
Például Olaszország esetében bár magas az adósságállomány, gazdasága elöregedő ipari bázissal rendelkezik és erősen ki van téve klímaváltozásnak valamint energiaár-sokkhatásoknak. Ha nem költ zöld energiára és digitális modernizációra, stagnálni fog – ez pedig hosszú távon még fenntarthatatlanabbá teszi az amúgy is magas adósságot.
Németország dilemmája: megszorítás vagy beruházás?
Németország hagyományosan a fiskális fegyelem zászlóvivője volt (adósság/GDP arány 63,7%), ám alkotmányába foglalt „adósságfékező” szabálya miatt kritika érte amiatt, hogy ez akadályozza a szükséges közberuházásokat. Az országban megrongálódott hidak és lassú digitális fejlesztések mutatják ennek következményeit.
Még Berlinben is változik a diskurzus: már nem az a kérdés, hogy kell-e beruházni zöldre és digitálisra, hanem hogy hogyan lehet ezt megvalósítani anélkül, hogy formálisan megszegnék a szabályokat.
Az infláció kísértete
Bár az új befektetés-vezérelt eladósodási modell ígéretes lehetőségeket rejt magában, komoly kockázatokkal is jár. Az egyik legnagyobb veszély az infláció visszatérése volt 2022-ben.
Amikor kormányok milliárdokat pumpálnak be a gazdaságba – akár fogyasztási támogatásokra (pl. járványügyi segélyek), akár beruházásokra (pl. akkumulátorgyár építése) –, nő a kereslet. Ha azonban ez meghaladja a gazdaság kínálati kapacitását – például nincs elegendő mérnök vagy nyersanyag –, akkor árnövekedés következik be.
Ez tehát nem engedi meg egyszerűen pénznyomtatással elérni a jólétet; a beruházásoknak célzottaknak kell lenniük, termelékenyeknek kell maradniuk és időben összehangoltnak kell lenniük a gazdasági kapacitással.
Kamatkörnyezet változása
Egy másik kockázatot jelenthetnek a magas kamatok visszatérése. Az „Aranyszabály” akkor működik igazán jól, ha alacsonyak vagy nullák körül mozognak a kamatok – mint ahogy ez történt az elmúlt évtized nagy részében. Ám amikor jegybankok emelik kamatszintjüket az infláció elleni harcban, nőnek az adósságszolgálati költségek is.
Például egy 30 éves infrastrukturális projekt finanszírozása olcsónak tűnhetett 0,5%-os kamaton; ugyanaz már komoly terhet jelenthet 4%-os kamat mellett.
Következtetés: Az új szabályok kialakulása
Európának most egyensúlyoznia kell: egyszerre kell nagy volumenű beruházásokat végrehajtania jövője biztosítása érdekében – különösen zöld és digitális területeken –, miközben ügyel arra is, hogy ne hevítse túl rövid távon gazdaságát.
A régi szabályok már nem érvényesek; az újakat még írják – nem szerződésekben vagy egyezményekben, hanem valós laboratóriumként működő energiahálózatokon, adatközpontokon és könyörtelen kötvénypiacokon keresztül.
