1995-ben a számítógépes modemek éles, sivító hangja jelezte, hogy valami új kezdődik: az internet korszaka. A kapcsolat lassú és bizonytalan volt, de egyetlen kattintással már leveleket küldhettünk a világ másik végére percek alatt. Akkoriban mindössze néhány ezer weboldal létezett, amelyek többsége szürke háttéren megjelenő szöveg volt, néha pixeles képekkel. Az oldalak betöltése hosszú perceket vett igénybe, egyetlen kép letöltése akár egy percig is eltarthatott, egy perces videó pedig órákig töltődött.
A legtöbben nem bíztak abban, hogy hitelkártyájukat online használják, és az általános tanács így szólt: „Ne bízz az idegenekben az interneten!”
Két táborra szakadtak az emberek
Az optimisták hatalmas átalakulásokat jósoltak. Egyesek úgy vélték, hogy a digitális kereskedelem néhány éven belül felülmúlja a hagyományos bolti vásárlást. Mások azt állították, hogy virtuális valóság világokban fogunk barangolni.
„Várom, hogy öt éven belül minden tizedik ember fejre szerelhető számítógép-kijelzőt viseljen buszon, vonaton vagy repülőn.” – Nicholas Negroponte, MIT professzor, 1993
Ezzel szemben a pesszimisták az internetet múló divathullámnak és lufinak nevezték.
Az internet forradalma – elképzelhetetlen változások
Ha 1995-ben azt mondtuk volna valakinek, hogy 25 év múlva újságok helyett idegenektől származó híreket fogunk fogyasztani közösségi médián keresztül, tévéműsorokat bármikor megnézhetünk majd online, párkapcsolatokat applikációkon keresztül kötünk inkább mint barátokon keresztül, és teljesen megváltozik a „ne bízz az idegenekben” hozzáállásunk – például idegenek autójában utazunk vagy vendégszobájukban alszunk –, sokan ezt elképzelhetetlennek tartották volna.
Most pedig újra 1995-ben vagyunk – ezúttal a mesterséges intelligenciával (AI)
Az AI körüli viták ma hasonló hibákat követnek el, mint annak idején az internet kapcsán. Egyik oldal attól tart, hogy az AI néhány éven belül tömeges munkanélküliséget okoz majd és egész szakmákat szüntet meg. A másik oldal azt állítja, hogy több munkahelyet teremt majd, mint amennyit megszüntet.
Geoffrey Hinton, akit sokan az AI atyjának tartanak, 2016-ban azt jósolta: „Az embereknek mostantól nem kellene radiológusokat képezniük”, mert szerinte az AI hamarosan kiváltja őket.
Ugyanakkor Deena Mousa kutató „The Algorithm Will See You Now” című munkájában bemutatja, hogy ez nem következett be. Az amerikai radiológiai rezidens programok száma 2025-ben rekordot döntött (1208 hely), ami 4%-os növekedés 2024-hez képest. A radiológia továbbra is az egyik legjobban fizetett orvosi szakma lett átlagosan évi 520 000 dollárral – ez több mint 48%-kal magasabb a 2015-ös átlagfizetésnél.
A Jevons-paradoxon és az AI hatása a foglalkoztatásra
Mousa szerint ennek oka többek között a valós világ komplexitása és szabályozási akadályok mellett a Jevons-paradoxon gazdasági elve: amikor egy technológia hatékonyabbá teszi egy erőforrás felhasználását, akkor nem csökken annak összfogyasztása, hanem nő.
Ahogy az AI növeli a radiológusok termelékenységét – jobb diagnosztika gyorsabban és olcsóbban –, egyre többen jutnak hozzá vizsgálatokhoz. Így nem csökken a foglalkoztatás, hanem nő.
Satya Nadella, a Microsoft vezérigazgatója és Aaron Levie, a Box vezérigazgatója is osztják ezt a nézetet:
„A legkevésbé értett és mégis legfontosabb fogalom a Jevons-paradoxon. Amikor egy technológiát hatékonyabbá teszünk, a kereslet messze meghaladja az eredeti szintet. Az AI tökéletes példa erre – szinte minden területen nőni fog a kereslet.”
Mely szakmák vannak valóban veszélyben?
Andrej Karpathy, számítógéptudós szerint azonban nem minden szakma reagál ugyanúgy. A radiológia túl összetett és szabályozott ahhoz, hogy elsőként automatizálódjon teljesen.
- Olyan munkák vannak veszélyben rövid távon, amelyek ismétlődőek, függetlenek egymástól és alacsony kockázatúak.
- Ezeken a területeken először inkább eszközként jelenik meg az AI – például felügyeleti vagy ellenőrzési szerepkörökben.
A foglalkoztatás alakulása iparáganként – tanulságok 200 évből
James Bessen közgazdász „Automation and jobs: when technology boosts employment” című tanulmányában három iparág (textilipar, vas- és acélipar valamint gépjárműgyártás) foglalkoztatási adatait vizsgálta 1800–2000 között.
- Textilipar és vas/acélipar: Az automatizálás kezdetben növelte a foglalkoztatást közel egy évszázadon át – mivel drasztikusan nőtt a termelékenység és csökkentek az árak –, de miután elérte a kereslet telítettségét, jelentős visszaesés következett be.
- Gépjárműgyártás: Itt még nem tapasztalható ilyen meredek visszaesés; mivel világszerte még mindig sokan nem rendelkeznek autóval és az automatizálás sem teljes körű.
A tanulmányból kiderül: egy iparág foglalkoztatási jövője azon múlik, hogy mennyire telített vagy bővíthető még a piaci kereslet és hogy ez hogyan viszonyul az automatizációból fakadó termelékenységnövekedéshez.
Szoftverfejlesztés: egy különleges eset
A szoftverfejlesztés területén különösen érdekes kérdés merül fel: hány alkalmazásra van szükség? Az automatizált szoftverfejlesztés lehetőségei óriásiak lehetnek – hiszen eddig drága mérnökök korlátozták ezt a piacot.
Például Amazonnál tapasztaltam személyesen is: rengeteg ötlet maradt megvalósítatlanul nem üzleti érték hiányában, hanem mert nem volt elég mérnöki kapacitás. Ha az AI képes lesz olcsóbban fejleszteni szoftvert, hatalmas rejtett kereslet szabadulhat fel.
Két erő harca: piaci kereslet vs. termelékenység
Minden iparág esetében két tényező versenye dönt arról, hogy nő-e vagy csökken-e a foglalkoztatottság:
- A kielégítetlen piaci kereslet nagysága és növekedése;
- Hogy ez meghaladja-e az automatizációból fakadó termelékenységnövekedést.
Az AI-boom vajon buborék vagy fenntartható növekedés?
A ’90-es évek dotcom-lufihoz hasonlóan ma is tapasztalható túlzott lelkesedés: startupok milliárdokat gyűjtenek anélkül, hogy konkrét termékük lenne vagy üzleti modelljüket bemutatnák. Például Mira Murati volt OpenAI vezető által alapított cég 10 milliárd dolláros értékelést kapott 2 milliárd dolláros befektetéssel anélkül, hogy részletezte volna terveit.
Ugyanakkor óriási infrastrukturális beruházások zajlanak is óriáscégek részéről (Microsoft, Google, Meta, Amazon), amelyek adatközpontokat építenek több százmilliárd dollár értékben. Ezek hosszú távon megalapozhatják az AI jövőjét függetlenül attól, mely cégek maradnak fenn.
Azeem Azhar elemzése az AI-buborékról
A technológiai elemző öt mutatót vizsgálva arra jutott: jelenleg még nem buborékról van szó, hanem keresletalapú fellendülésről. Ha azonban két mutató pirosba váltana (például túlzott befektetés GDP-arányosan vagy túl magas értékeltségi mutatók), akkor buborék kialakulása várható.
Kitekintés: Hol tartunk most?
Jelenleg még nagyon korai fázisban vagyunk az AI-forradalomban – olyan állapotban mint amikor az internet még csak éppen kezdett elterjedni. A nagy infrastruktúra beruházások zajlanak párhuzamosan számtalan startup alapításával „.ai” végződéssel próbálva megfogni a hype-ot.
- A hírnév hullámvölgyeken megy majd keresztül;
- Sok előrejelzés nevetségesnek bizonyul majd;
- Néhány látszólag őrült jóslat viszont konzervatívnak bizonyul;
- Különböző iparágak eltérően reagálnak majd;
- A Jevons-paradoxon szerint sok termék iránti igény telítődik idővel;
- Költségcsökkentés új piacokat nyithat meg;
- A változás részletei előre nem láthatók pontosan;
- Megjelennek új szakmák és átalakulnak meglévők;
- A jelenlegi „szoftvermérnök” szerepkör is átalakulhat jelentősen;
- Az emberi kreativitás új lehetőségeket hoz létre;
- A mesterséges intelligencia jövője még tele van meglepetésekkel.
Záró gondolatok
Ahogy 1995-ben senki sem tudta elképzelni pontosan milyen lesz az internetes világ húsz év múlva – például online randizás vagy közösségi média –, úgy ma sem tudjuk pontosan megjósolni milyen lesz az AI által formált jövőnk 2050-ben. Egy biztos: ahogy akkor is voltak optimisták és pesszimisták, ma is mindkét oldalnak igaza van részben. Az AI forradalom éppen most indul be igazán – készüljünk fel rá!
