2025. november 8-án a The Blaze nevű médium egy robbanásszerű állítást tett közzé: szerintük azonosították a január 6-i csőbombás elkövetőt, aki nem más, mint Shauni Rae Kerkhoff, egykori Capitolium rendőrtiszt, aki jelenleg a CIA-nál dolgozik. A hír gyorsan terjedt a jobboldali médiában és közösségi platformokon, ahol sokan kormányzati összeesküvést véltek felfedezni. Ám az állítások nem állják meg a helyüket alapos vizsgálat mellett.
A megerősítés nélküli állítás
A The Blaze riportja elsősorban egy forenzikus járáselemzésre épül – egy olyan technikára, amely az emberek járásának összehasonlítását végzi. A médium szerint egy szoftveralgoritmus 94-98%-os egyezést mutatott ki Kerkhoff járása és a videón látható csőbombás gyanúsított járása között. Emellett több névtelen „hírszerzési forrás” is megerősítette ezeket az eredményeket.
Azonban hiányzik az egyik legfontosabb elem: bármilyen hivatalos megerősítés.
Az FBI, a Capitolium Rendőrség és az Igazságügyi Minisztérium (DOJ) egyaránt megtagadta a kommentárt a The Blaze jelentésével kapcsolatban. Még fontosabb, hogy Ed Martin, a DOJ különleges ügyésze világosan kijelentette: az Igazságügyi Minisztérium nem azonosította Kerkhoffot gyanúsítottként – ez pedig közvetlenül cáfolja azt a narratívát, hogy kormányzati tisztviselők megerősítették volna az azonosítást.
Ez kritikus részlet: míg a The Blaze azt sugallja, hogy több kormányzati forrás is alátámasztotta az állításaikat, Martin tagadása teljesen aláássa ezt a képet. Ha az Igazságügyi Minisztérium – amely felelős a január 6-i ügyek vádemeléséért – nem ismeri el Kerkhoffot gyanúsítottként, akkor mennyire megbízhatóak a The Blaze bizonyítékai?
A módszertani problémák
A járáselemzés hasznos forenzikus eszköz lehet, de messze nem tévedhetetlen. Az Amerikai Ügyvédi Kamara (American Bar Association) megjegyzi, hogy bár a járáselemzés „meggyőző, kiegészítő bizonyíték lehet”, leginkább más azonosítási módszerekkel együtt érdemes alkalmazni.
Ebben az esetben azonban a The Blaze arra kéri olvasóit, hogy fogadják el egyetlen elemző értelmezését egy videofelvételről – amelyről maguk is beszámoltak arról, hogy az FBI manipulálhatta azt a képkockasebesség csökkentésével.
Gondoljunk csak bele: A The Blaze azt állítja, hogy az FBI módosította a videóanyagot, így nehezítve annak elemzését. Ugyanakkor azt is mondják, hogy elemzőjük ennek ellenére 94-98%-os egyezést tudott kimutatni ugyanebből a kompromittált felvételből. Akkor most melyik igaz? Megbízható-e annyira a felvétel az azonosításhoz, vagy annyira manipulálták, hogy használhatatlan?
Továbbá maga az elemző névtelen maradt: nem ismerjük képesítését, módszertanát, sem azt, hogy munkáját független szakmai körök felülvizsgálták-e. Csak annyit tudunk, hogy „több jelenlegi hírszerzési forrás” látta és elfogadta az eredményeket – de ezeknek a forrásoknak sem kilétét, sem szakértelmét vagy esetleges érdekeltségét nem ismerjük.
A hírek gyors terjedése és torzulása
Különösen aggasztó volt, milyen gyorsan terjedt ez az ellenőrizetlen történet a jobboldali médiában és közösségi hálózatokon. A The Blaze megjelenése után órákon belül már tényként kezelték sok helyen azt az állítást, hogy „az FBI/CIA vezette puccs” lelepleződött.
Konzervatív médiumok gyakran kritikátlanul továbbadták ezt a hírt anélkül, hogy megemlítették volna annak kétes hitelességét vagy kételyeiket.
Ez egy ismert minta: egy provokatív állítás származik egy pártos forrásból, majd szimpatizáló médiumok felerősítik azt, így válik „igazzá” bizonyos közösségekben még mielőtt bárki ellenőrizhette volna. Ed Martin kijelentése arról, hogy a DOJ nem ismerte fel Kerkhoffot gyanúsítottként, alig jutott el ezekbe a körökbe – mert addigra már kialakult és megszilárdult egy narratíva.
A nagyobb kép: miért fontos ez az ügy?
A csőbombás ügy továbbra sem megoldott – ami valóban aggasztó. Az FBI nyomozását mindkét párt kongresszusi tagjai bírálták; jogos kérdések merülnek fel arról is, hogy miért nem történt letartóztatás közel öt év és félmillió dolláros nyomravezetői díj ellenére.
Azonban ennek megoldása nem lehet pártos médiumok által terjesztett ellenőrizetlen állítások elfogadása. Inkább azt kell követelnünk rendvédelmi szerveinktől és újságíróinktól is: bizonyítékokon alapuló tájékoztatást és átláthatóságot.
A The Blaze története túl jól illeszkedik egy előre elképzelt narratívába: miszerint január 6 belső akció volt, amelyet szövetségi ügynökségek szerveztek Trump-támogatók csapdába ejtésére. Azok számára, akik már hisznek ebben az elméletben, Kerkhoff története kényelmes megerősítésként szolgál. Ám azoknak, akik bizonyítékokat várnak el rendkívüli állításokhoz, ez inkább több kérdést vet fel mintsem válaszolna rájuk.
Amit valójában tudunk
- Az FBI hivatalosan nem nevezte meg a csőbombás elkövetőt.
- Az Igazságügyi Minisztérium nem erősítette meg Shauni Rae Kerkhoff gyanúsítottként való szereplését.
- Ed Martin különleges ügyész világosan tagadta ezt az azonosítást.
- A The Blaze által hivatkozott járáselemzés nem került független ellenőrzésre vagy szakmai felülvizsgálatra.
- Minden más – kormányzati összeesküvésről szóló állítások vagy „álcázási” vádak – puszta spekulációk névtelen forrásokra és ellenőrizetlen elemzésekre alapozva.
Milyen standardot kellene követnünk?
Rendkívüli állításokhoz rendkívüli bizonyítékokra van szükség. Amikor egy médiaorgánum komoly szövetségi bűncselekménnyel vádol meg egy konkrét személyt, többet várunk el annál, mint névtelen forrásokat és egyetlen elemző véleményét. Elvárjuk:
- Többoldalú megerősítést;
- Módszertani átláthatóságot;
- Legalább annyi elismerést vagy kommentárt a hatóságoktól, hogy vizsgálják ezt a nyomot.
Ezekből egyik sem áll rendelkezésre ebben az esetben. Ehelyett olyan történetet kapunk, amely megerősíti bizonyos emberek előzetes hiedelmeit és amelyet olyan média ökoszisztéma felerősít, amely inkább narratívát épít mintsem tényeket ellenőriz.
Záró gondolatok
A csőbombás elkövetőt meg kell találni és felelősségre kell vonni. Az FBI-nak átláthatóbban kellene kezelnie nyomozását. Ám nem jutunk közelebb az igazsághoz úgy, ha elfogadjuk pártos források ellenőrizetlen állításait. Az igazságot bizonyítékokkal kell keresnünk: kérdéseket kell feltennünk és ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ne engedjük érzelmeinknek vagy előfeltevéseinknek felülírni tényeken alapuló ítéletünket.
Amíg nincs valódi bizonyíték – se névtelen forrásokkal alátámasztott járáselemzésre épített következtetésünk –, addig Shauni Rae Kerkhoff története marad egy megerősítésre váró vádaskodás. Ed Martin kijelentése pedig figyelmeztetés mindenki számára arra nézve: ne tekintsük tényként ezt az állítást addig, amíg hiteles bizonyítékokat nem látunk.
Oszd meg ezt a cikket Bluesky-n, Facebookon és X/Twitteren!
Forrás: https://www.dailykos.com/stories/2025/11/8/2352778/-The-Pipe-Bomber-Story-That-Doesn-t-Add-Up




