2025 júliusában az ENSZ Nemzetközi Bírósága (ICJ) egy mérföldkőnek számító tanácsadó véleményt hozott nyilvánosságra, amely egyértelművé tette, hogy minden állam nemzetközi jogi kötelezettséggel bír az ember által okozott klímaválság kezelésére.
A döntés háttere és jelentősége
Az ICJ ítélete egyértelműen megállapította, hogy a klímaváltozás „sürgető és létfontosságú fenyegetést” jelent a Föld életfenntartó rendszereire, így az emberiség egészére nézve is. Ez a vélemény több száz klímaügyben hozott ítéletre épült az elmúlt évtizedekből, továbbá megerősítette az inter-amerikai emberi jogi bíróság 2025 júliusi, valamint a tengeri jogi nemzetközi tribunál 2024 májusi döntéseit.
Különösen az ICJ esete vált mérföldkővé, hiszen a világ legnagyobb problémáját vitte el a világ legmagasabb szintű bíróságára. A bíróság egyhangúlag kimondta, hogy az államoknak általános jogi kötelességük elkerülni minden olyan kárt, amely határokon átnyúló környezeti károkat okozhat – ez pedig nem függ attól, hogy egy ország ratifikálta-e például a Párizsi Megállapodást vagy sem.
A COP30 és az ICJ döntés összefüggései
A COP30 első napján 25 ENSZ szakértő – köztük különleges jelentéstevők a klímaváltozásról, őslakos népekről és oktatásról – valamint további 20 emberi jogi szakértő várhatóan közös nyilatkozatot tesz közzé. Ebben felszólítanak az ICJ döntés teljes körű betartására, valamint követelik a fosszilis tüzelőanyag-ipar lobbijának betiltását és nagyobb átláthatóságot a tisztességes klímaintézkedések érdekében.
A nyilatkozat hangsúlyozza: „A COP30 hitelessége azon múlik, hogy sikerül-e érdemi eredményt elérni az üvegházhatású gázok csökkentésében, valamint a nemzetközi pénzügyi és technológiai együttműködésben, különös tekintettel a fosszilis tüzelőanyagokra és azok támogatására, amelyek a klímaváltozás fő hajtóerői, és amelyek súlyosan érintik az emberi jogokat – beleértve az egészséget, gazdasági egyenlőséget, megfelelő életminőséget, oktatást és kulturális jogokat.”
Milyen kötelezettségeket ír elő az ICJ véleménye az államok számára?
Az ICJ tanácsadó véleménye megerősítette, hogy minden államnak gondossági kötelezettsége van arra nézve, hogy megelőzze, enyhítse és orvosolja a klímarendszer károsodását. Kiemelten az iparosodott gazdag országoknak kell elsőként cselekedniük, hiszen ők járultak hozzá leginkább a válsághoz.
Az államoknak jóhiszeműen kell együttműködniük közös, de differenciált felelősségük (CBDR) és képességeik alapján – ezek voltak ugyanis az elmúlt 30 év ENSZ-klímacsúcsaiban folyó viták központi elemei.
Kiemelendő: Az ICJ elutasította azon nagy kibocsátó országok érveit (pl. USA, Egyesült Királyság, Kína, EU, Oroszország és Szaúd-Arábia), amelyek szerint kötelezettségeik kizárólag az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC), a Kiotói Jegyzőkönyvre vagy a Párizsi Megállapodásra korlátozódnak.
Ehelyett kimondta: minden embernek joga van egy „tiszta, egészséges és fenntartható” környezethez – amely alapfeltétele az élethez, egészséghez, élelemhez, vízhez és lakhatáshoz való alapvető jogok élvezetének.
Az ICJ döntés hatása a COP30 tárgyalásokra
Különösen fontos pontként említhető meg, hogy az ICJ véleménye az 1,5 °C-os globális felmelegedési célt nem csupán aspirációként kezelte, hanem jogilag kötelező érvényű mércévé emelte. Az államoktól megköveteli, hogy nemzeti hozzájárulásaik (NDC-k) – amelyekben vállalják kibocsátásaik csökkentését – tükrözzék „a lehető legmagasabb ambíciót” és vegyék figyelembe a CBDR elvét.
Ugyanakkor fontos tudni: a COP tárgyalások konszenzuson alapulnak. Ez lehetőséget ad arra is, hogy erős országok vétózzanak vagy nyomást gyakoroljanak kisebb államokra. Egyes nagy kibocsátók megpróbálták radikálisnak bélyegezni az ICJ döntést vagy lebecsülni annak jelentőségét.
Jacob Werksman, az Európai Unió delegációvezetője személyes véleménye szerint akár „lehűtő hatása” is lehet az ICJ ítéletnek – vagy akár semmilyen hatással nem lesz –, mivel szerinte a tárgyalásoknak kizárólag az emissziócsökkentésre kellene fókuszálniuk.
Ezzel szemben azonban számos állam és jogi szakértő úgy véli: ez a „business-as-usual” hozzáállás szembemegy mindhárom nemzetközi tribunál döntéseinek jogszerűségével és szellemével. Egyre több kihívás várható belföldi és nemzetközi bíróságokon.
Ralph Regenvanu, Vanuatu klímaügyi minisztere:
„A klímára különösen érzékeny államoknak készen kell állniuk arra, hogy egyénileg és közösen visszautasítsák azoknak a szennyező országoknak erőfeszítéseit, amelyek megpróbálják gyengíteni az ICJ tanácsadó véleményét. Folyamatosan emlékeztetnünk kell őket arra: az együttműködés jogi kötelezettség – nem jótékonyság vagy segély –, és nem teljesíteni azt, amit Párizsban vagy bármely COP-on megállapodtak, nemzetközi jogsértés.”
A fosszilis tüzelőanyagok kérdése: mit mondott ki az ICJ?
A fosszilis energiahordozók kitermelése és fogyasztása továbbra is rekordokat döntöget – még a COP28 dubaji megállapodása után is csak fokozatos csökkentést írt elő (nem teljes kivezetést). Ez részben annak köszönhető, hogy az iparág lobbiereje mélyen beágyazódott mind a globális politikába, mind pedig magukba a COP-tárgyalásokba.
Az ICJ azonban eddig soha nem látott módon fogalmazott meg kötelezettséget: minden államnak „gondossági kötelezettséget” kell gyakorolnia annak érdekében, hogy megszüntesse fosszilis tüzelőanyagok kitermelését, fogyasztását, engedélyezését és támogatását. Ez azért fontos, mert egyértelmű bizonyítékok támasztják alá ezen tevékenységek káros hatását mindazokra az életfenntartó rendszerekre – mint például éghajlatunkra, élelmiszer-, vízellátásra vagy biológiai sokféleségre.
Ezen túlmenően az államok kötelesek szabályozni azon magánvállalatokat is, amelyek jelentős károkat okoznak működésükkel. Ha ezt elmulasztják – például ha nem szabályozzák megfelelően az üvegházhatású gázkibocsátást –, akkor ez nemzetközi jogsértésnek minősülhet.
Elisa Morgera, ENSZ különleges jelentéstevője:
„Az ICJ tanácsadó véleményének világossága után ha nincs érdemi döntés fosszilis tüzelőanyagokról a COP-on, akkor maga a folyamat elveszíti legitimációját.”
Mindezek ellenére várhatóan erős ipari lobbi fog jelen lenni COP30-on is. Különösen Brazília esetében figyelhető meg aggasztó tendencia: környezetvédelmi szabályozásokat lazítottak fel annak érdekében, hogy több olajkitermelést engedélyezzenek az Amazonas-medencében.
Támogatás azoknak az országoknak, amelyeket már sújtottak a klímakatasztrófák
Az ICJ ítélet világosan kimondja: gazdag globális Észak-államok kötelesek gyorsan megszüntetni fosszilis tüzelőanyag-felhasználásukat annak érdekében, hogy megelőzzék további veszteségeket és károkat. Emellett pénzügyi és technikai támogatást kell nyújtaniuk globális Dél-országainak alkalmazkodási intézkedésekhez.
Bár az inter-amerikai emberi jogi bíróság erős ítéletet hozott kártérítés ügyében is 2025-ben, maga az ICJ ezzel kapcsolatban nem fogalmazott meg konkrét követelményeket. Az ítélet ugyanakkor megerősíti azon igényeket kártérítésre vonatkozóan azok számára is – legyenek közösségek vagy államok –, akiknek kárt okoztak azok tevékenységei vagy mulasztásai miatt.
Harjeet Singh, indiai klímaaktivista:
„Az ICJ tanácsadó véleménye új eszköz arra nézve, hogyan követeljünk igazságot és kártérítést másképp mint eddig. Ehhez azonban szükséges nyilvánosságot teremteni körülötte. A fosszilis cégek felelősek; kormányaink pedig nem teszik meg azt ami szükséges. Őket szabályozni kellene; ha ezt elmulasztják felelősségre vonhatók. Ez pedig pontosan amit a nemzetközi jog mond ki.”
Milyen korlátai vannak mégis az ICJ döntésének?
Bár történelmi jelentőségű volt ez a tanácsadó vélemény számos ponton – például megerősítette számos alapvető jogot –, mégsem teremtett szigorúbb végrehajtási keretrendszert vagy részletes mechanizmust arra vonatkozóan hogyan lehetne kényszeríteni egy-egy országot cselekvésre.
Továbbá nem foglalkozott részletesen azokkal fejlesztési kihívásokkal sem amelyekkel különösen globális Dél-országai szembesülnek a globális felmelegedés miatt.
A jövő: hogyan formálja át ez a döntés a klímapereket világszerte?
Már most látható változás kezd kirajzolódni: Kanadától Brazílián át Svájcig és Dél-Koreáig számos perben hivatkoznak erre az ítéletre mind pert indítók mind bíróságok részéről. Ez azt jelzi: elmozdulás történik elméleti jogi vitákból konkrét cselekvési irányba.
Adam Weiss, ClientEarth programvezetője:
„Ma még lehetséges profitot termelni abból ha valaki fosszilis tüzelőt termel ki majd elégeti azt – ez abszurd helyzet. Az ICJ világossá tette: nem lehet tovább fenntartani ezt a rendszert. A három tanácsadó vélemény új irányt szab ki világszerte; jogilag fordulópont előtt állunk… A törvény lesz majd az erő ami rákényszerít minket arra amerre menni kell.””



