Új, jelentős kutatás szerint azoknál a betegeknél, akik a kórházi felvétel után légszomjat tapasztalnak, hat alkalommal nagyobb a halálozás kockázata, míg a fájdalomérzet nem mutatott ilyen összefüggést. Ez az első olyan átfogó vizsgálat, amely közel 10 000 beteg adatait elemezve mutatja be, hogy a légszomj önbevallása milyen fontos prognosztikai értékkel bír.
A kutatás háttere és vezetője
A tanulmányt Robert Banzett docens vezette a Beth Israel Deaconess Medical Center és a Harvard Medical School kutatócsoportjával Bostonból, USA-ból. Banzett professzor kiemelte, hogy a légszomj (dyspnoea) egy rendkívül kellemetlen érzés, amelyet sokan fulladásként vagy levegőhiányként élnek meg.
„A kórházakban a nővérek rendszeresen kérdezik a betegeket fájdalmuk mértékéről, azonban a légszomjat ritkán mérik ilyen módon” – mondta Banzett. Korábbi kutatásaik alapján tudják, hogy az emberek általában jól érzékelik és jelzik ezt a tünetet, de eddig kevés bizonyíték volt arra vonatkozóan, hogy ez milyen kapcsolatban áll az általános egészségi állapottal és halálozással.
A kutatás módszertana
A Beth Israel Deaconess Medical Center nővéreivel együttműködve a kutatók naponta kétszer dokumentálták a betegek által jelzett légszomjat egy 0-tól 10-ig terjedő skálán, hasonlóan ahhoz, ahogy a fájdalmat mérik. Ez az egyszerű kérdésfeltevés és válaszrögzítés mindössze 45 másodpercet vett igénybe betegenként.
Elemzésükbe 9 785 felnőtt beteget vontak be, akik 2014 márciusa és 2016 szeptembere között kerültek felvételre. Az adatokat összevetették a következő két évben bekövetkezett kimenetelekkel, beleértve az elhalálozásokat is.
Fő eredmények: légszomj és halálozás kapcsolata
- Légszomjat tapasztaló betegek esetén hatszorosára nőtt a kórházi halálozás esélye azokhoz képest, akik nem éreztek légszomjat.
- A légszomj mértékének növekedésével arányosan nőtt a halálozás kockázata is.
- Ezen betegek nagyobb valószínűséggel szorultak gyors reagálást igénylő ellátásra vagy intenzív osztályra történő áthelyezésre.
- Aki már nyugalmi állapotban is légszomjat érzett a kórházi elbocsátáskor, annak 25%-a meghalt hat hónapon belül – ez jelentősen magasabb arány, mint azoknál (7%), akik nem tapasztaltak légszomjat.
- Ezzel szemben a fájdalomérzet és a halálozás között nem találtak egyértelmű összefüggést.
A légszomj jelentősége az orvosi ellátásban
Banzett professzor hangsúlyozta: „Fontos megjegyezni, hogy a légszomj nem egyenlő halálos ítélettel. A legmagasabb kockázati csoportokban is 94% túléli a kórházi kezelést, és 70% legalább két évig él utána.”
„Az egyszerű, gyors és költséghatékony légszomj-értékelés lehetőséget ad arra, hogy személyre szabottabb ellátást nyújtsunk. Rendszeres mérésével jobban kezelhető ez az ijesztő tünet.”
Miért olyan fontos figyelni a légszomjat?
A dyspnoea egy figyelmeztető jelzés arra vonatkozóan, hogy testünk nem kap elegendő oxigént vagy nem tudja megfelelően eltávolítani a szén-dioxidot. Ez létfontosságú rendszerünk meghibásodását jelzi, ami életveszélyes lehet.
A test különböző pontjain – tüdőben, szívben és más szövetekben – található érzékelők folyamatosan monitorozzák ezt az állapotot és korai figyelmeztetést adnak ki erős érzelmi reakcióval társulva.
Fájdalom vs. légszomj: különbségek az életveszélyességben
Bár a fájdalom is fontos figyelmeztető mechanizmus, általában nem jelez közvetlen életveszélyt. Például ha valaki kalapáccsal megüti az ujját, nagyon erős fájdalmat érezhet (10-es skálán akár 11-est), de ez nem fenyegeti közvetlenül az életét.
Lehetséges azonban, hogy bizonyos fájdalomtípusok – például belső szervek fájdalma – előre jelezhetnek súlyosabb állapotokat, de ezt jelenleg nem különítik el klinikai fájdalommérés során.
Kritikus szakértői vélemények és további kutatási irányok
Prof. Hilary Pinnock, az Európai Tüdőgyógyász Társaság Oktatási Tanácsának elnöke (Edinburghi Egyetem) kiemelte:
„Hagyományosan a kórházi betegek életjeleinek monitorozása magában foglalja a légzésszámot is. Digitális korban azonban sokan megkérdőjelezik ennek munkaerőigényes rutinját. Érdekes látni ennek az alanyi légszomjnak az összefüggését a halálozással és más kedvezőtlen kimenetelekkel.”
„A kevesebb mint egy perc alatt kitölthető 0-10-es skála használata figyelemre méltó eredményeket hozott. Ezek további kutatásokat indíthatnak el annak megértésére, hogyan használható ez az erős riasztó jelzés a betegellátás javítására.”
Dr. Cláudia Almeida Vicente, az Európai Tüdőgyógyász Társaság háziorvosi csoportjának vezetője (Portugália) így fogalmazott:
„A légszomj nagyon kellemetlen tünet lehet, mely számos okból eredhet: asztma, tüdőfertőzés, krónikus obstruktív tüdőbetegség vagy akár szívelégtelenség.”
„Ez a tanulmány rámutat arra, hogy egy egyszerű dyspnoea-értékelés erős korai figyelmeztető jel lehet klinikai romlás esetén. A kórházi újonnan jelentkező légszomjnak különösen magas rizikója van – messze meghaladja azt, amit a fájdalom jelez.”
„A bent fekvő csapatoknak minden légszomjemelkedés esetén gyors újraértékelést és fokozott megfigyelést kell biztosítaniuk.”
„A háziorvosi ellátás szempontjából pedig azoknál a betegeknél, akik légszomjasan hagyják el a kórházat, szorosabb utógondozás szükséges: korai kontrollvizitek, gyógyszeres kezelés felülvizsgálata és aktív szív- és tüdőbetegség menedzsment.”
Következtetések és jövőbeli kilátások
A kutatók hangsúlyozzák: eredményeiket más típusú kórházakban és országokban is meg kell erősíteni. Emellett további vizsgálatok szükségesek annak igazolására is, hogy vajon ténylegesen javítja-e az ellátást és eredményeket az alanyi légszomjmérés bevezetése.
Banzett professzor hozzátette: „Ez egy nehéz tanulmány lenne megvalósítani, mert ha tudjuk egy beteg dyspnoe státuszát, akkor természetesen beavatkozunk – ezt pedig nem lehet kontrollcsoport nélkül tesztelni.” Bár ő már nyugdíjas és laborja bezárt, bízik benne, hogy fiatal kutatók folytatják majd ezt az ígéretes irányt.
Forrás: ERJ Open Research (2025. november 10.) – „Patient-reported dyspnoea predicts 6-fold hospital mortality” című tanulmány alapján.




