A 2024-es ENSZ klímakonferencia, a COP30, amelyet Belém városában, Brazília esőerdőinek szélén rendeznek meg, eredetileg azt a célt szolgálta, hogy minden ország növelje ambícióit a 2015-ös párizsi egyezmény céljának eléréséhez: a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 2 Celsius-fok alatt tartásához. Azonban az esemény nyitányaként világossá vált, hogy az Egyesült Államok – amely kulcsszerepet játszott az egyezmény létrehozásában – agresszív belföldi és nemzetközi kampányt folytat a további klímavédelmi intézkedések akadályozására.
Az Egyesült Államok és Kína eltérő szerepei a klímapolitikában
Miközben az USA visszafogja vagy ellehetetleníti a nemzetközi együttműködést, Kína – amely jelenleg a világ legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátója – egyre inkább magára vállalja a globális energiaátmenet megbízható és stabil partnerének szerepét. A COP30 konferencia ezért valószínűleg mérföldkő lesz abban, hogy a világ elfogadja Kína vezető szerepét az emberiség egyik legfontosabb kihívásának kezelésében.
Az USA akadályozó magatartása és annak következményei
A londoni tárgyalásokon, ahol egy tengeri közlekedésből származó kibocsátásokat korlátozó megállapodást kellett volna véglegesíteni, az amerikai delegáció fenyegetései miatt elakadtak az egyeztetések. Ez egy újabb figyelmeztetés volt a belémi konferencia résztvevői számára: bár a COP30 elsősorban megvalósításra koncentrálna, az USA hasonló beavatkozásai tovább lassíthatják a globális klímavédelmi erőfeszítéseket, miközben a tudomány egyre sürgetőbb gyorsítást jelez.
Kína ambíciói és stratégiája
Amikor az Egyesült Államok kivonult a párizsi egyezményből, Kína pozíciója mint alacsony szén-dioxid-kibocsátású termékek globális beszállítója megingathatatlanná vált. 2023 szeptemberében Li Qiang kínai miniszterelnök bejelentette, hogy 2035-re 7-10%-kal csökkentik kibocsátásaikat egy még meghatározatlan „csúcspont” szintjéhez képest. Bár ez az ambíció messze elmarad a párizsi egyezmény céljaitól és Kína már meglévő intézkedéseitől is, ez egy fontos jelzés volt Kína elkötelezettségéről a multilaterális klímaintézkedések iránt.
Kína válasza az EU kritikájára: Amikor az Európai Unió klímaügyi vezetője csalódottságát fejezte ki Kína ambícióinak alacsony szintje miatt, Peking élesen visszautasította ezt. A kínai külügyminisztérium szóvivője kiemelte, hogy sokan hallgatnak vagy figyelmen kívül hagyják az olyan kijelentéseket, mint hogy „a klímaváltozás átverés”, miközben felelőtlenül kritizálják Kína felelős és proaktív lépéseit.
Az Európai Unió helyzete és belső kihívásai
Az EU hagyományosan vezető szerepet töltött be a globális klímapolitika alakításában, azonban jelenleg belső problémákkal küzd. Németország ipari versenyképessége csökken a kínai konkurencia miatt, és jobboldali pártok megerősödése miatt nő az ellenállás az Európai Bizottság ambiciózus klímapolitikájával szemben. Ennek egyik tünete volt az EU kínos kudarcának tekinthető saját kibocsátáscsökkentési céljainak megállapítása szeptember 30-i informális határidő előtt.
Kína ipari kapacitása és technológiai dominanciája
Kína jelentős előnyre tett szert a megújuló energiaforrások terén: ma körülbelül 80%-át gyártja az összes napelemnek és több mint 70%-át az elektromos járműveknek világszerte. Az ország támogatásokkal és méretgazdaságossággal közel 90%-kal csökkentette a napelemek árát, ami jelentősen mérsékelte a megújuló energia projektek beruházási költségeit – így eltávolítva vagy legalábbis csökkentve az energiaátmenet egyik legnagyobb akadályát.
Kína ipari kapacitása mostanra komoly fenyegetést jelent más országok hasonló kapacitásaira nézve. Ezen túlmenően Peking 2021-ben bejelentette, hogy véget vet külföldi szénerőmű-projektjeinek támogatásának, és ehelyett tiszta technológiák exportjára és külföldi gyárak építésére fókuszál – eddig 54 országban fektetett be ilyen projektekbe.
Nemzetközi együttműködés és szövetségek
Kína diplomáciai stratégiája jelentős mértékben támaszkodik gazdasági erejére és többoldalú szervezetek hálózatára. Ezek közé tartozik például a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika), a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO), valamint a BASIC csoport (Brazília, Dél-Afrika, India és Kína), amely 2009-ben alakult meg közös érdekek képviseletére.
Bár India és Kína regionális riválisok és határvitáik időnként fegyveres összecsapásokhoz vezettek, mindkét ország felismeri az együttműködés szükségességét. A BRICS idei tianjini csúcstalálkozóján Narendra Modi indiai miniszterelnök és Xi Jinping kínai elnök „fejlesztési partnerekként” utaltak egymásra.
A BASIC csoport szerepe és jövőbeli kilátások
A BASIC csoport tagjai – Brazília, India és Kína – együtt képviselik a világ kibocsátásainak mintegy 40%-át. Ezért várhatóan ez a három ország fogja meghatározni az ENSZ klímapolitikájának irányvonalát is. Mindegyikük más-más megközelítést alkalmaz: Brazília morális vezetőként hivatkozik az Amazonas ökológiai fontosságára; Kína ipari-technológiai dominanciájával alakítja az energiaátmenet költségeit és tempóját; India pedig igazságossági alapú érvekkel lép fel az energiahozzáférésért és egyenlőségért.
Kína geopolitikai előretörése és új hidegháborús kontextus
Az elmúlt években Kína nemcsak ipari kapacitását növelte drasztikusan megújuló energiák terén (például új nukleáris erőművek építésével vagy szélturbinák fejlesztésével), hanem megszerezte ritkaföldfémek kitermelésének és feldolgozásának ellenőrzését is – ezek alapvetően fontosak minden fejlett technológiához.
Historikus elemzők szerint (például Nils Gilman Foreign Policy-ben publikált tanulmánya alapján) ez az energia- és klímaverseny túlmutat pusztán gazdasági vagy környezetvédelmi kérdéseken: egy új geopolitikai rend kialakulását jelenti. Az úgynevezett „öko-ideológiai hidegháború” központi terepe lesz ez a versengés arról, hogyan alakítjuk át globálisan ipari gazdaságainkat alacsony szén-dioxid-kibocsátásúvá.
Összegzés: A COP30 tétje túlmutat a tárgyalótermeken
A COP30 konferencia nem csupán egy újabb nemzetközi találkozó lesz: döntően meghatározhatja azt is, mely országok lesznek képesek vezetni az emberiség egyik legnagyobb kihívását jelentő klímaváltozás elleni harcot. Miközben az Egyesült Államok visszahúzódik vagy akadályozza ezt a folyamatot, Kína folyamatosan erősödik mint ipari hatalom és diplomáciai szereplő.
A világ lassan de biztosan átalakul egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövő felé – ebben pedig Kína vezető szerepe egyre inkább megkérdőjelezhetetlennek tűnik.
Forrás: https://e360.yale.edu/features/china-climate-diplomacy
