A szorongás a világ egyik leggyakoribb mentális egészségügyi problémája, amely évente több százmillió embert érint. Becslések szerint a világ népességének 4-5%-a él valamilyen szorongásos zavarral bármely adott időpontban. Az Egyesült Államokban végzett hosszú távú felmérések szerint az emberek mintegy egyharmada tapasztal élete során legalább egyszer szorongásos zavart.
Fontos megjegyezni, hogy a mentális betegségek előfordulásáról szóló adatok gyakran hiányosak, különösen alacsonyabb jövedelmű országokban. Még a fejlett országokban is előfordulhat, hogy a statisztikák alulbecsülik a valós helyzetet, mivel sokan nem merik vállalni mentális egészségügyi problémáikat a társadalmi megbélyegzés miatt.
Ezért szinte mindannyiunk életében előfordulhat, hogy saját magunk vagy közeli hozzátartozónk küzd vagy fog küzdeni szorongással. Ezért is kiemelten fontos, hogy hatékony kezelések álljanak rendelkezésre, amelyek enyhítik vagy legalább csökkentik a tüneteket, és ezzel jelentősen javítják az érintettek életminőségét.
A gyógyszeres kezelések története az 1950-es évektől napjainkig
Ebben a cikkben elsősorban az Egyesült Államokban engedélyezett gyógyszerek történetét vizsgáljuk meg, amelyek kifejezetten a szorongás kezelésére szolgálnak. Az 1950-es évektől kezdve legalább 22 különböző készítményt hagyott jóvá az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) erre a célra.
A gyógyszerek engedélyezési dátuma azt jelzi, mikor találta az FDA biztonságosnak és hatékonynak az adott molekulát egy adott betegség kezelésére. Fontos megjegyezni, hogy egyes gyógyszereket eredetileg más betegségek kezelésére hagytak jóvá, majd később engedélyezték őket szorongásra is (például a duloxetin esetében).
A gyógyszereket terápiás osztályuk szerint csoportosítjuk, amelyet hatóanyaguk és működési mechanizmusuk alapján határoznak meg. A vizsgált időszak három nagy korszakra osztható:
- Az 1950-es évek nyugtatói
- A benzodiazepinek korszaka az 1980-as évek közepéig
- Az antidepresszánsok térhódítása az 1990-es évektől
1. Nyugtatók az 1950-es években
Az első jelentős gyógyszer ebben az időszakban a meprobamát volt, amelyet Miltown néven forgalmaztak. Ez egy nyugtató szer volt, amely akkoriban a legelterjedtebb kezelésnek számított a szorongás ellen. A Miltownt gyakran tekintik az első „blockbuster” pszichiátriai gyógyszernek az Egyesült Államokban, népszerűsége és marketingje miatt.
A Miltown-t „enyhe nyugtatóként” reklámozták: célja volt csökkenteni a szorongás tüneteit anélkül, hogy erős altató hatást váltott volna ki. A központi idegrendszer aktivitását lassította, így mérsékelte a szorongás akut tüneteit.
Bár biztonságosabb volt korábbi társainál, mégis jelentős túladagolási és függőségi kockázatokat hordozott magában, ezért később biztonságosabb kezelések váltották fel.
Ekkoriban a szorongást gyakran rövid távú idegrendszeri reakciónak tekintették, ezért olyan kezeléseket alkalmaztak, amelyek inkább a testi tüneteket célozták meg, nem pedig az okokat.
2. A benzodiazepinek forradalma az 1960-as és ’70-es években
Az 1960-as és ’70-es években jelent meg egy új gyógyszercsoport: a benzodiazepinek. Ezek váltak évtizedeken át a leggyakoribb szorongáscsökkentő szerekké. Ilyen például a Valium vagy a Xanax.
A benzodiazepinek hatása azon alapul, hogy fokozzák az agy fő nyugtató neurotranszmitterének, a GABA-nak hatását. Ezáltal csökkentik az agyi aktivitást, ellazítanak és enyhítik a szorongást.
Ezeknek a gyógyszereknek egyik legfontosabb előnye volt gyors hatásuk: már órákon vagy akár perceken belül képesek voltak csökkenteni a tüneteket – ez jelentős különbség volt például az antidepresszánsokhoz képest, amelyeknél hetekbe telhetett a hatás kialakulása.
Benzodiazepinekkel végzett vizsgálatok többsége pozitív eredményeket mutatott szemben placebo-kezeléssel. Különösen jól alkalmazhatók akut fizikai tünetek – például pánikrohamok – kezelésére.
Ugyanakkor ezeknél a szereknél komoly problémák merültek fel: tolerálhatósági gondok, visszaélés lehetőségei, függőség kialakulása és elvonási tünetek. Ezek miatt egyre kevésbé kedvelték őket az orvosok, főleg amikor megjelentek az SSRI típusú antidepresszánsok.
3. Az antidepresszánsok térnyerése az 1990-es évektől
Az 1980-as évek végén jelent meg egy új generáció: a szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI-k). Ezeket eredetileg depresszió kezelésére fejlesztették ki, de hamar kiderült, hogy többféle szorongásos zavar esetén is hatékonyak.
Az SSRI-k úgy működnek, hogy gátolják a szerotonin nevű neurotranszmitter visszavételét az idegsejtekbe – így több szerotonin marad elérhető az agyban. A szerotonin kulcsszerepet játszik hangulatunk szabályozásában, valamint befolyásolja a szorongást és az alvást is.
Szorongás esetén általában túl aktív az amygdala („félelemközpont”), míg alulműködik a prefrontális kéreg (ami szabályozza ezt). Az SSRI-k növelik a szerotonin mennyiségét, ami csökkenti az amygdala zaját és erősíti a prefrontális kéreg működését – így mérséklik a félelemérzetet és pánikreakciókat.
Több nagy metaanalízis és Cochrane-áttekintés is kimutatta, hogy ezek a gyógyszerek jelentősen hatékonyabbak placebo-kezelésnél általános szorongásos zavar esetén. Bár társas szorongás esetén kisebb mértékű javulást mutattak ki bizonyítékokkal alátámasztva.
Egy fontos előnyük más szerekkel szemben, hogy nem okoznak olyan könnyen függőséget vagy visszaélést. Hatásuk lassabban alakul ki (hetekbe telhet), de hosszú távon fenntarthatóbb megoldást jelentenek sok beteg számára.
Az SSRI-k mellett hasonlóan működő szerotonin-norepinefrin visszavétel gátlók (SNRI-k) is elterjedtek az 1990-es évektől kezdve. Ezek nemcsak szerotonint blokkolnak visszavételkor, hanem norepinefrint is – ami javíthatja energiaszintet és motivációt is.
Az utolsó újonnan engedélyezett anxiolitikum Amerikában duloxetin volt (egy SNRI), amelyet 2004-ben hagytak jóvá – több mint két évtizede nem került be új gyógyszer hivatalosan erre a piacra.
A jelenlegi helyzet és jövőbeli kilátások
Bár új gyógyszerek engedélyezése lassult vagy megállt az elmúlt húsz évben, ez nem jelenti azt, hogy ne történt volna fejlődés:
- Készítményfejlesztések: Léteznek módosított formulációk (pl. késleltetett vagy hosszú hatóidejű változatok), amelyek jobb adagolhatóságot vagy tolerálhatóságot biztosítanak.
- Off-label használat: Számos újabb antidepresszánst orvosok használnak „off-label” módon szorongás kezelésére – bár ezek hivatalosan nem erre lettek jóváhagyva.
- Klinikai kutatások: Több ígéretes új molekula fejlesztése folyamatban van különböző mechanizmusokon alapulva; ezek közül néhány várhatóan áttörést hozhat majd.
- Nem gyógyszeres terápiák: Jelentős fejlődés történt pszichoterápiák (pl. kognitív viselkedésterápia), neurostimulációs technológiák és virtuális valóság alapú expozíciós kezelések terén is.
Mindezek ellenére kijelenthető: bár sok ember számára már most is életminőség-javító kezelések állnak rendelkezésre, még mindig szükség van további innovációkra annak érdekében, hogy mindenki számára elérhetővé váljanak hatékony és biztonságos terápiák szorongás ellen.
Köszönetnyilvánítás
Köszönet illeti Saloni Dattanit az adatbázis összeállításában nyújtott segítségéért valamint Max Rosert és Edouard Mathieu-t cikkünk véleményezéséért és értékes visszajelzéseikért.
Forrás: https://ourworldindata.org/timeline-anxiety-medications
