Kína szén-dioxid (CO2) kibocsátása 2025 harmadik negyedévében nem változott az előző év azonos időszakához képest, ezzel folytatódott a 2024 márciusa óta tartó stagnáló vagy csökkenő trend. Az elektromos járművek gyors elterjedése miatt a közlekedési üzemanyagokból származó CO2-kibocsátás 5%-kal csökkent éves összevetésben, miközben a cement- és acélgyártásból származó kibocsátás is mérséklődött. Ugyanakkor a vegyipar jelentős kibocsátásnövekedése ellensúlyozta más területeken elért csökkenéseket.
Főbb megállapítások
- A villamosenergia-szektor CO2-kibocsátása stagnált, miközben az áramfogyasztás növekedése felgyorsult 6,1%-ra a korábbi 3,7%-ról az év első felében.
- A napenergia-termelés 46%-kal, a szélerőművi termelés pedig 11%-kal nőtt éves összevetésben a harmadik negyedévben.
- Az év első kilenc hónapjában Kína 240 GW napenergia- és 61 GW szélerőművi kapacitást telepített, így rekordév elé néz 2025-ben a megújuló energia területén.
- A közlekedési szektor olajigénye és kibocsátása 5%-kal csökkent, de más ipari szektorokban 10%-os növekedés volt tapasztalható, főként a műanyag- és vegyipar bővülése miatt.
- Az év első három negyedéve után Kína CO2-kibocsátása kiegyensúlyozott állapotban van: kis mértékű csökkenés vagy növekedés is elképzelhető az utolsó negyedév alakulásától függően.
- Szeptemberben mintegy 3%-os éves kibocsátáscsökkenést regisztráltak, ami növeli a teljes éves csökkenés valószínűségét.
Kína CO2-kibocsátásának részletes elemzése
Ágazati trendek és kibocsátási egyensúly
Kína fosszilis tüzelőanyagokból és cementgyártásból származó CO2-kibocsátása 18 hónapja stagnál vagy csökken, ami 2024 márciusában kezdődött. A harmadik negyedévben ez a trend folytatódott: az éves kibocsátás nem változott jelentősen. Azonban ez az egyensúly számos ágazat eltérő irányú változásain alapul.
A cement- és építőanyag-gyártásból származó kibocsátás 7%-kal csökkent, míg a fémipari kibocsátás 1%-kal mérséklődött. Ez összefügg az ingatlanpiaci visszaeséssel, hiszen az építőipar fogyasztja az ország acél- és cementtermelésének nagy részét.
Az acéltermelésből eredő kibocsátás-csökkenés elmaradt a termelés visszaesésétől (3%), mivel a keresletcsökkenést főként alacsonyabb karbonkibocsátású elektromos ívkemencés acélgyártók vették át, míg a szénalapú acélgyártás kevésbé érintett. Kína nehezen tudja növelni az elektromos ívkemencés acél arányát a nagy kapacitású és hagyományosan szénalapú acélgyártók miatt.
Villamosenergia-szektor: megújulók növekedése ellensúlyozza a keresletet
A villamosenergia-szektor CO2-kibocsátása nem változott jelentősen éves összevetésben, annak ellenére, hogy az áramfogyasztás erőteljesen nőtt. A napenergia-termelés 46%-kal, a szélerőművi termelés pedig 11%-kal bővült. Emellett kisebb mértékben nőtt az atom- és vízerőművi termelés is.
A megújuló energiaforrások így majdnem teljes egészében fedezték az áramfogyasztás növekedését, amely a harmadik negyedévben 6,1%-ra gyorsult az év első felében mért 3,7%-ról. A fosszilis tüzelőanyagokból előállított villamos energia termelése kis mértékben nőtt, de hatékonyságjavulás és gázalapú termelés növekedése miatt a kibocsátások nem emelkedtek.
Elektromos járművek hatása és közlekedési szektor
A közlekedési üzemanyag-fogyasztás – különösen dízel-, benzin- és repülőgép-üzemanyag – mindegyike mintegy 4-5%-kal csökkent. Ez elsősorban az elektromos járművek gyors térnyerésének köszönhető. Októberben például a benzinfogyasztás éves összevetésben már 8%-kal esett vissza.
Vegyipar robbanásszerű növekedése
Ezzel párhuzamosan azonban más ipari szektorokban – főként a vegyiparban – nőtt az olajfelhasználás. A műanyaggyártás volumene például 12%-kal bővült az év első három negyedévében, míg a vegyi rostok termelése 11%, az etilén előállítása pedig 7% növekedést mutatott.
A vegyipari termelés bővülése részben importhelyettesítésnek köszönhető: Kína igyekszik csökkenteni kulcsfontosságú nyersanyag-importját kevesebb mint 40%-ra. Emellett nőnek az exportok is. A kormány ösztönzi az olajfinomítókat arra, hogy egyre inkább vegyi anyagokat állítsanak elő ahelyett, hogy közlekedési üzemanyagokat gyártanának.
Energiaigény szezonális mintázata és jövőbeli kilátások
A villamosenergia-fogyasztás hagyományosan nyáron nő leginkább – főként légkondicionálók használata miatt –, amikor átlagosan évi 13%-kal emelkedik a lakossági fogyasztás. Ez megnöveli az összes villamosenergia-fogyasztást is (6,8% nyáron vs. 4,6% más időszakokban).
Az átlagos hűtési foknapok száma (amely jelzi a hőség miatti hűtési igényt) jelentősen nőtt az elmúlt években (2015–16-tól 2024–25-ig egyharmaddal). Ez arra utalhat, hogy ha ez a minta folytatódik, akkor Kína CO2-kibocsátása várhatóan csökkenni fog teljes évre vetítve.
Megújuló kapacitások telepítése és árképzési változások
Az év első kilenc hónapjában Kína összesen 240 GW napenergia- és 61 GW szélerőművi kapacitást adott át. Bár május óta lassultak az új telepítések egy új árképzési rendszer bevezetése miatt (amely szerződéses árakat ír elő), még mindig rekordév várható.
A rendszer lényege, hogy a fejlesztőknek közvetlenül kell szerződniük az áramvásárlókkal, nem garantált már többé a korábbi széntüzelésű erőművekre vonatkozó referenciaár. Ez májusban rohamot váltott ki projektbefejezések terén.
Szén- és gázerőművi kapacitások helyzete
Bár új szén- és gázerőművi kapacitások épülnek – összesen további mintegy 230 GW –, ezek kihasználtsága csökken: míg februárig még átlagosan évi 54% volt ez az érték, szeptemberre már csak 51% volt. Ha minden új kapacitást hozzáadnak anélkül, hogy nőne a termelésük, akkor ez akár tovább eshet egészen kb. 43%-ig.
Kína kibocsátási céljai és kihívások
Kína CO2-kibocsátása várhatóan stagnál vagy enyhén csökken idén; azonban ez azt is jelenti, hogy nem fogja teljesíteni azt az ambiciózus karbonintenzitási célt (a GDP egységére jutó kibocsátást), amelyet 2020–2025-re kitűzött. Ez viszont azt jelenti, hogy még merészebb intézkedésekre lesz szükség ahhoz, hogy elérje a 2030-as vállalását – amely szerint legalább 65%-kal kell csökkenteniük karbonintenzitását a 2005-ös szinthez képest.
Bár egy éven belüli ±1% körüli változás objektíve nem tűnik nagy eltérésnek, politikailag jelentőségteljes: Kína ugyanis nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy kibocsátása még néhány évig emelkedjen is – így nem határozta meg pontosan mikorra éri el kibocsátási csúcspontját.
Az újonnan bejelentett célkitűzés szerint Kína arra törekszik, hogy kibocsátási csúcspontját “2030 előtt” érje el; ugyanakkor ezt úgy határozta meg, hogy csak egy bizonytalan “csúcsponti szint” alatti kb. 7–10%-os csökkentést vállaljon 2035-re. Ez azt jelenti, hogy továbbra is számolnak egy késleltetett vagy éppen csak időben történő csúcsponttal.
Összegzés
Kína CO2-kibocsátása jelenleg egy nagyon érzékeny egyensúlyi állapotban van: bár több ágazatban sikerült mérsékelni vagy stagnáltatni azt (például közlekedési üzemanyag-fogyasztás visszaesése elektromos járművek miatt; megújulók térnyerése), addig más területeken – különösen a vegyiparban – jelentős növekedést tapasztalunk.
A következő hónapok alakulása döntően befolyásolja majd azt is, hogy Kína képes lesz-e tartani vagy akár túlteljesíteni-e karbonintenzitási céljait; illetve milyen sebességgel tud áttérni egy alacsonyabb karbonkibocsátással járó gazdasági modellre.
