Az 1945–1946 között zajló Nürnbergi per egyik legismertebb vádlottja volt Adolf Hitler második embere, Hermann Göring. Azonban kevesebben ismerik az amerikai pszichiáter, Douglas Kelley szerepét, aki több mint 80 órát töltött Göringgel és további 21 náci vezetővel interjúkészítéssel és pszichológiai értékeléssel a tárgyalások előtt.
Douglas Kelley és a náci vezetők pszichológiai vizsgálata
Jack El-Hai 2013-as könyve, The Nazi and the Psychiatrist, részletesen bemutatja Kelleyt, aki egyszerre volt elbűvölve Göringtől, ugyanakkor mélyen megdöbbentette az a felismerés, hogy a náci rémtettek nem kizárólag egy adott időhöz, helyhez vagy népcsoporthoz kötöttek – ezek a borzalmak bárhol és bármikor megtörténhetnek. Ez a felismerés végül megsemmisítette őt lelkileg, különösen amiatt, hogy úgy látta: a világ nem hajlandó szembenézni ezzel a veszéllyel.
A filmadaptáció: Nuremberg – A pszichiáter és a náci
A forgatókönyvíró-rendező James Vanderbilt, aki korábban David Fincher „Zodiac” című sorozatgyilkos-drámájának forgatókönyvét írta, most El-Hai könyvéből készített filmet Nuremberg címmel. A filmben Russell Crowe alakítja a karizmatikus Göringet, Rami Malek Douglas Kelleyt, míg Michael Shannon az amerikai legfelsőbb bírósági igazságügyi biztosként Robert Jacksont formálja meg – aki kulcsszerepet játszott a per előkészítésében és maga is szembeszállt Göringgel a tárgyalóteremben.
A „Hitler újra németnek éreztetett minket” – egy ördögi mondat aktualitása
A film egyik legmegrázóbb mondata az, amikor Göring arról beszél, hogy „Hitler újra németnek éreztetett minket”. Ez a mondat ma is visszhangzik korunk politikai diskurzusában. Rami Malek számára ez lehetőséget adott arra, hogy újragondolja azokat az eszméket a gonoszról, amelyek már korábban foglalkoztatták őt – különösen miután James Bond ellenfelét, Safint alakította a „Nincs idő meghalni” című filmben.
Malek elmondta: „Amikor Bond gonosztevőjét játszottam, mindig azt mondogattam magamnak: ’Ő egy gonosz ember.’ De aztán elkezdtem megkérdőjelezni ezt a gondolatot. Szerettem volna hinni a gonoszság létezésében, de az empátiám mindig útban volt. A mindennapi közönnyel való szembesülés ugyanolyan megrázó volt számomra, mint Douglas Kelley számára.”
A film atmoszférája és karakterábrázolása
Vanderbilt szerint a történet egyfajta valós életbeli „A bárányok hallgatnak” hangulatot idéz fel: Kelley egy pszichopata csábító táncába keveredik. „Göring egyik legérdekesebb vonása az volt, hogy vicces, társaságkedvelő és bájos volt,” magyarázza Vanderbilt. „Szerette feleségét és gyerekeit – ami számomra még félelmetesebbé teszi őt. Nem Darth Vader volt. De hatalomra vágyott, és kényelmesen viselte mások szenvedését mindaddig, amíg megtarthatta ezt a hatalmat.”
Michael Shannon így nyilatkozott Crowe-ról: „Russell igazán átadta Göring báját. Még azoknak a náci vezetőknek is életet adott, akiknek nem voltak szövegeik; együtt érkeztek dalolva, Russell vezette őket.” Crowe már 2019 óta kötődött a projekthez, miközben Vanderbilt már öt éve dolgozott rajta.
A holokauszt ábrázolásának új megközelítései
Mielőtt elkezdődött volna a forgatás, Jonathan Glazer Oscar-díjas filmje, The Zone of Interest, radikálisan új perspektívát hozott a holokauszt témájába. A film főként az auschwitzi koncentrációs tábor melletti házban és kertben játszódik; a borzalmakat csak halljuk vagy sejtjük, de soha nem látjuk közvetlenül.
Vanderbilt így emlékszik vissza: „Néztem The Zone of Interest-et előkészítés közben. Nagyszerű film volt; szerettem az álláspontját.” Bár aggódott amiatt, hogy ez elavulttá teheti-e saját klasszikusabb stílusú munkáját, úgy véli: „Van helye különböző megközelítéseknek.” A filmje nem akar ’spenótfilm’ lenni – olyan alkotás, amit kötelezően meg kell nézni csak azért mert fontos.
A koncentrációs táborok dokumentumfelvételeinek beillesztése
Nuremberg merész döntést hozott azzal is, hogy ötperces részletet mutat be abból az eredeti dokumentumfilmből, amelyet a tárgyalások során vetítettek be az auschwitzi koncentrációs táborokról. Michael Shannon elmondta: „Amikor ezt vettük fel a bírósági jelenetben, nagyon kényelmetlenül éreztem magam az ’színészkedés’ gondolatától. Nem akartam kamerát magamon látni; valami profánnak tűnt ez az egész.” A jelenetet valódi vetítőgéppel vették fel 300 statiszta jelenlétében.
A film társadalmi üzenete és aktualitása
Bár Vanderbilt kevésbé kívánatos témaként kezeli azt a kérdést, hogy milyen hatással van Nuremberg egy olyan világra, ahol egyre inkább elfogadottak vagy akár megszelídültek fasiszta eszmék – illetve ahol gazdag és befolyásos emberek nyilvánosan fasiszta karlendítést tesznek –, sok párbeszéd rezonál napjaink politikai légkörével.
Malek szerint: „A ’Hitler újra németnek éreztetett minket’ mondat kísérteties egyszerűségével megrázó. Nagyon hasonlít arra a mondatra, amit ma hallunk – ugyanazzal a végződéssel.” Bár nem ismétli meg azt az ismert politikai jelszót (MAGA), szerinte mindenki érti majd mire utal.
Figyelmeztetés napjaink veszélyeire Michael Shannontól
Michael Shannon ennél is tovább megy: „A veszély nem ezen filmen kívül van? A veszély körülöttünk van. Hajlamosak vagyunk elbűvölve lenni ettől a bájtól – ez lesz majd a vesztünk. Inkább szórakoztatni akarunk valakit mint gondoskodni róla. Ez tragikus.” Shannon így jellemezte mai amerikai tapasztalatait: „Az Egyesült Államok most rémálom. Mentálisan beteg az ország. Segítségre szorul. Egyenlő arányban vannak benne nagyzási hóbortok és önutálat. Minden nap sötétebb lesz.”
Záró gondolatok
A film végén Kelley-t megrovják azért is, mert könyvével kritizálja az Egyesült Államokat miközben bemutatja a nácikat. Talán ezért is okozhat fejtörést Nuremberg promótereinek Michael Shannon nyílt kritikája.
Shannon azonban nem bánja ezt: „Biztos vagyok benne, hogy mindenki horrorizálódni fog azon amit mondtam ebben az interjúban – de engem ez nem érdekel.”
