A növényi alapú étrendek (PBD-k) globális elterjedése egyre növekszik, amit számos etikai, vallási, egészségügyi, társadalmi és környezeti tényező motivál. A nyugati étrendekről PBD-kre való áttérés jelentős mértékben csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását, valamint mérsékelheti a nem fertőző betegségek okozta korai halálozást. Ezáltal a PBD-k közvetlenül támogatják az ENSZ 2030-as Fenntartható Fejlődési Céljait, különösen az egészség, a felelős fogyasztás és a klímavédelem területén.
1. Bevezetés a növényi alapú étrendekhez
A FAO és WHO ajánlásai szerint az egészséges étrend gazdag gyümölcsökben, zöldségekben, hüvelyesekben, gabonafélékben és magvakban, mérsékelt mennyiségű halat, tojást, baromfit és tejterméket tartalmaz, miközben korlátozza a vörös húsok és keményítőben gazdag zöldségek fogyasztását. A PBD-k magukban foglalják a vegetáriánus (ovo-, lakto-, peszko-) és vegán étrendeket is, amelyek közül a vegán a legszigorúbb formát képviseli.
A vegetáriánus étrendek alacsonyabb kockázattal járnak számos betegség – például szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, bizonyos rákos megbetegedések és krónikus vesebetegség – kialakulásában. Ugyanakkor a PBD-k megtervezése gondosságot igényel annak érdekében, hogy minden létfontosságú tápanyag megfelelő mennyiségben kerüljön bevitelre.
2. Kutatási módszerek
2.1 Az étrendek kialakítása
Összehasonlító diétamodellezési tanulmány készült négy 7 napos, izokalorikus (2000 kcal/nap) étrendről:
- Mediterrán omnivor étrend (referencia)
- Peszko-vegetáriánus étrend (halat is tartalmaz)
- Ovo-lakto-vegetáriánus étrend (tojás és tejtermék megengedett)
- Vegán étrend (minden állati eredetű termék kizárva)
A mediterrán omnivor menü a Spanyol Közösségi Táplálkozási Társaság ajánlásai alapján készült, figyelembe véve az átlagos adagméreteket és fogyasztási gyakoriságokat. Az állati eredetű ételeket a peszko-, illetve ovo-lakto-vegetáriánus menükben részben növényi alternatívákra vagy megengedett állati termékekre cserélték. A vegán menü kizárólag növényi eredetű ételeket tartalmazott, mint tofu, szójaalapú termékek, magvak és hüvelyesek.
2.2 Az étrendi irányelveknek való megfelelés értékelése
A menük megfelelőségét a SENC (Spanyol Közösségi Táplálkozási Társaság) és az UVE (Spanyol Vegetáriánus Unió) irányelveihez viszonyítva vizsgálták. Minden menü kielégítette az ajánlott fogyasztási gyakoriságokat az adott ételcsoportokra vonatkozóan.
2.3 Energia- és tápanyagbevitel értékelése
Két élelmiszer-összetételi adatbázist használtak: a spanyol BEDCA-t és az USDA adatbázist. A napi tápanyagbevitelt számították ki minden ételre vonatkozóan az adott adagok alapján. Megkülönböztették a növényi és állati eredetű tápanyagforrásokat is.
2.4 Az étrendi minőség értékelése
A SENC, FAO és EFSA által meghatározott táplálkozási célok alapján vizsgálták az étrendeket makro- és mikrotápanyagok tekintetében. Emellett az IOM által javasolt életkor- és nemspecifikus referenciaértékeket is figyelembe vették.
2.5 Környezeti lábnyom indikátorok összegyűjtése
A teljes életciklusra kiterjedő elemzést végeztek (termeléstől otthoni fogyasztásig). Az Agribalyse adatbázisból származó környezeti intenzitási tényezőket alkalmazták az egyes ételekhez. Számították az üvegházhatású gázkibocsátást, víz- és földhasználatot, valamint további környezeti mutatókat.
2.6 Statisztikai elemzés
A napi adatok hét független ismétlésként kerültek elemzésre. Normális eloszlás esetén ANOVA-t alkalmaztak; nem normális esetben Kruskal–Wallis tesztet használtak. Páronkénti összehasonlításokat Tukey vagy Dunn teszttel végeztek.
3. Eredmények
3.1 Tápanyageloszlás izokalorikus menükben
Minden menü pontosan ~2000 kcal energiát biztosított naponta, megfelelve a makrotápanyagok ajánlott arányainak: fehérje energiaaránya 10–15%, zsír kevesebb mint 40%, szénhidrát több mint 50%. A vegan menü jelentősen több rostot tartalmazott (>10 g/nap többlet), ami kedvező egészségügyi hatásokat jelez.
| Étrend | Zsír (g) | Fehérje (g) | Szénhidrát (g) | Rost (g) |
|---|---|---|---|---|
| Mediterrán omnivor | ~70 | ~75 | ~260 | ~25 |
| Peszko-vegetáriánus | ~68 | ~73 | ~265 | ~27 |
| Ovo-lakto-vegetáriánus | ~69 | ~74 | ~263 | ~28 |
| Vegán | Kisebb (~60) | ~70 | ~270 | Nagyobb (~38) |
A vitaminok közül jelentős különbségek mutatkoztak B12-vitaminban, D-vitaminban, jódban és szelénben: ezekből a vegán menü adta a legalacsonyabb mennyiséget. Ezzel szemben magasabb volt B1-vitaminban és vasban.
| Tápanyag | Mediterrán omnivor | Peszko-vegetáriánus | Ovo-lakto-vegetáriánus | Vegán |
|---|---|---|---|---|
| B12-vitamin (μg) | Kielégítő (>100%) | Kielégítő (>90%) | Kielégítő (>80%) | Szegényes (<20%) |
| D-vitamin (μg) | Korlátozott (<30%) | Korlátozott (<25%) | Korlátozott (<20%) | Nagyon alacsony (<5%) |
| Jód (μg) | Közepes (~73%) | Közel megfelelő (~96%) | Korlátozott (~73%) | Szegényes (~37%) |
| Szelén (μg) | Kielégítő (>100%) | Kielégítő (>90%) | Kielégítő (>85%) | Korlátozott (~70%) |
| B1-vitamin (mg) | Közepes (~100%) | Közepes (~110%) | Közepes (~120%) | Nagyobb (~150–200%) |
| Vas (mg) |
3.2 Zsírsavprofil és koleszterinösszetétel< / h3 >
A telített zsírsavak bevitele jelentősen alacsonyabb volt a vegán étrendben (<10 g/nap), míg a többi diétában ez ~18–20 g/nap között mozgott. A polifenolos zsírsavak (PUFA), különösen az alfa-linolénsav (ALA), magasabb arányban volt jelen a vegán étrendben.< / p >
3.3 Étrendminőségi mutatók< / h3 >
Minden diéta megfelelt a spanyol táplálkozási célkitűzéseknek rost-, gyümölcs- és zöldségfogyasztás tekintetében. A telített zsírsavak arányában a vegán diéta mutatta a legjobb eredményt.< / p >
3.4 Mikrotápanyag-elégségesség férfiaknál és nőknél< / h3 >
A vitamin B12 hiány kockázata kizárólag a vegán diétában volt jelentős; más mikrotápanyagok tekintetében – például vas vagy kalcium – minden diéta kielégítőnek bizonyult.< / p >
4. Környezeti hatások értékelése< / h2 >
Az ökológiai lábnyom vizsgálata egyértelmű csökkenést mutatott az üvegházhatású gázkibocsátásban, vízfelhasználásban és földhasználatban a következő sorrend szerint: omnivor > peszko-vegetáriánus > ovo-lakto-vegetáriánus > vegán.< / p >
- A CO₂-kibocsátás akár 46%-kal csökkenthető volt vegán étrendre való áttéréssel.
- A vízfelhasználás csökkenése kisebb mértékű volt (~5%), de következetesen alacsonyabb minden PBD esetén.
- A peszko-vegetáriánus diéta esetében némi növekedés tapasztalható volt bizonyos légszennyező anyagok kibocsátásában, ami elsősorban a haltermelés környezeti költségeivel magyarázható.
- Egyéb környezeti mutatók – például savasodás vagy eutrofizáció – jelentős javulást mutattak főként vegán diéta esetén.
- A humántoxicitási mutatók is csökkentek PBD-k esetén.
- A földhasználat csökkenése meghaladta a 20%-ot PBD-k esetében.
- Energiahordozók felhasználása szintén csökkent főként ovo-lakto-vegetáriánus és vegán modellekben.
- A vízfelhasználás csökkenése kisebb mértékű volt minden PBD-nél.
- Eredményeink összhangban vannak korábbi nemzetközi tanulmányokkal.
- A PBD-k bevezetése így jelentős hozzájárulást nyújt klímavédelmi célok eléréséhez.
- Minden vizsgált diéta kielégítette energia-, fehérje-, rost-, vitamin- és ásványianyag-szükséglet nagy részét izokalorikus feltételek mellett.
- A vegan étrend kiemelkedően magas rost-, PUFA-bevitellel rendelkezett, ugyanakkor B12-, D-vitamin-, jód-hiányra hajlamosít.
- Pozitív környezeti hatások: akár -46% CO₂-kibocsátás csökkenés veganizmus esetén;
- PBD-k támogatják az ENSZ fenntartható fejlődési céljait egészségügyileg és környezetvédelmileg egyaránt;
- Szükséges kiegészítők: B12-vitamin pótlása kötelező veganoknak; D-vitamin pótlása ajánlott napfényhiány idején;
- Egyéb fontos tápanyagokra – pl. omega-3 zsírsavakra – figyelmet kell fordítani;
- PBD-k bevezetése komplex stratégia része kell legyen táplálkozási edukációnak;
- Eredmények segíthetik szakembereket fenntartható táplálkozási irányelvek kidolgozásában.
< / ul >
5. Részletes táplálkozási megállapítások< / h2 >
5.1 Fehérjeszükséglet< / h3 >
Minden modell kielégítette az energiaigényt és fehérjebevitelt is biztosított megfelelő mennyiségben. Bár aminosavprofilra vonatkozó adatok hiányoztak, irodalmi adatok alapján feltételezhetően némi hiányosság lehet lizinben vagy metioninban PBD-k esetén.< / p >
5.2 Kritikus mikrotápanyagok< / h3 >
Kalcium< / h4 >
Minden modell meghaladta az ajánlott kalciumbevitelt (>950 mg/nap). Az ovo-lakto-vegetáriánus diéta tartalmazta legtöbb kalciumot tejtermékfogyasztása miatt; ugyanakkor a vegán modell kalciumbevitelei hasonló szinten voltak az omnivorhoz képest megfelelő növényi forrásoknak köszönhetően.
Fontos azonban megjegyezni, hogy kalcium felszívódása eltérő lehet növényi forrásokból – pl. fitátok gátolják –, ezért áztatás vagy fermentálás javíthatja biohasznosulását.
A D-vitamin hiány pedig tovább ronthatja kalciumfelszívódást.
A kalcium-foszfor arány mindegyik diétában megfelelő volt.
Vas< / h4 >
A vasbevitel legmagasabb volt a vegán modellben (~26 mg/nap), azonban ez csak nem-heme vas formájában érkezik, amelynek felszívódása alacsonyabb.
Vitamin C-ban gazdag ételek fogyasztása segítheti ennek felszívódását.
Az állati eredetű heme vas arány alacsony volt minden diétában.
Epidemiológiai adatok szerint nem feltétlenül okoz vashiányt jól megtervezett PBD.
Jód< / h4 >
Jódbevitel egyik diétában sem érte el teljes mértékben az ajánlott napi bevitelt; legkritikusabb helyzetben a vegán diéta volt.
Az asztali só jódozásának szerepe fontos lehet ezen hiány pótlásában.
Alternatív forrásként javasolt iodizált só használata vagy jódozott élelmiszerek fogyasztása.
B12-vitamin< / h4 >
Csak az omnivor diéta biztosította elegendő B12-vitamint természetes úton.
A peszko- és ovo-lakto-vegetáriánus modellek közelítették ezt az értéket.
A vegán diéta esetében szinte teljes hiány mutatkozott; ezért erősen ajánlott B12-pótlás vagy erősített élelmiszerek fogyasztása.
A B12 felszívódása komplex folyamatokon keresztül történik; passzív diffúzió csak nagy dózis esetén hatékony.
D-vitamin< / h4 >
Minden modell alulteljesített D-vitaminból; legjobb ellátottságot peszko-vegetáriánus diéta mutatta halfogyasztása miatt.
Vegáknál minimális D-vitamin-bevitel tapasztalható; ezért szükséges lehet D-vitamin pótlása különösen napfényhiányos időszakban.
Egyéb vitaminok és ásványi anyagok< / h4 >
Szelén bevitel minden modellnél megfelelő volt; nátriumbevitel valamivel alacsonyabb volt PBD-knél de még elfogadható tartományban maradt.
B1-vitamin magasabb volt vegáknál; B5-vitamin bevitel egyik modellnél sem érte el teljesen az ajánlott értéket de ez nem számít klinikailag jelentős problémának.
5.3 Zsírsavprofil< / h3 >
Mindegyik modell MUFA-bevitele alacsonyabb volt az ajánlottnál (<20% energia), de extra szűz olívaolaj használata miatt minőségileg kedvező zsírbevitel valósult meg.
SFA bevitel mindenhol megfelelően alacsony volt; legkedvezőbb profilú volt a vegán étkezés.
PUFA-bevitel valamivel magasabb volt vegáknál különösen LA-ban és ALA-ban;
EPA/DHA bevitel egyik PBD-ben sem érte el az EFSA által javasolt minimumot; algából származó omega-3 pótlás javasolt lehet vegetáriánusoknak/vegánoknak.
6. Összegzés: fenntartható táplálkozás lehetőségei< / h2 >
Eredményeink megerősítik, hogy jól megtervezett mediterrán alapú növényi alapú étrendek képesek biztosítani mindazokat a tápanyagokat, amelyek szükségesek egy kiegyensúlyozott táplálkozáshoz – kivéve néhány kritikus mikrotápanyagot mint B12-vitamin vagy D-vitamin –, miközben jelentősen csökkentik környezeti terhelésünket.
< / ul >
7. Záró gondolatok< / h2 >
A jelenlegi kutatás elsőként hasonlította össze izokalorikus mediterrán omnivor valamint három különböző növényi alapú étkezési modellt átfogóan mind tápanyagtartalom mind környezetvédelmi szempontból egyaránt. Az eredmények azt mutatják, hogy fenntartható módon megvalósítható egészséges táplálkozás növényi alapokon is – megfelelő tervezéssel biztosíthatók mindazok az esszenciális tápanyagok amelyek nélkülözhetetlenek szervezetünk optimális működéséhez –, miközben jelentős mértékben mérsékelhető ökológiai lábnyomunk.
Ezek alapján mind szakembereknek mind döntéshozóknak fontos feladatuk van abban, hogy támogassák ezen fenntartható étkezési formák elterjedését tudományosan megalapozott irányelvekkel valamint oktatással.
Forrás: https://www.frontiersin.org/journals/nutrition/articles/10.3389/fnut.2025.1681512/full
