Az Egyesült Királyság 2024-es választásai előtt Keir Starmer, a jövőbeni miniszterelnök, a vagyonteremtést nevezte meg a Munkáspárt elsődleges küldetésének. „Ez az egyetlen út, amely előreviheti országunkat” – jelentette ki. „Nemcsak az egyéneket, hanem a vállalkozásokat is támogatnunk és ösztönöznünk kell.”
Elméletben Starmernek igaza volt. A vagyonteremtés kulcsfontosságú a gazdasági és társadalmi fejlődéshez, ugyanakkor ez a fogalom rendkívül összetett és képlékeny. Fontos megkülönböztetni a „jó” és „rossz” vagyont, hiszen míg az előbbi erősíti az országot, addig az utóbbi gátolja annak előrehaladását.
Mi a „jó” vagyon?
A „jó” vagyon növekedése innovációból, beruházásokból és hatékonyabb üzleti módszerekből ered. Ezek az aktivitások növelik a gazdaság ellenálló képességét, erősítik a társadalmi kohéziót, és bővítik az ország gazdasági tortáját.
Példák erre az orvosi és tudományos technológiába történő befektetések, valamint azok a tevékenységek, amelyek létfontosságú mindennapi szolgáltatásokat és árukat biztosítanak. A helyi boltok minőségének javítása, közlekedési fejlesztések, gyermek- és felnőttgondozási szolgáltatások vagy éppen tisztességes vendéglátás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az előnyök széles körben oszoljanak meg a társadalomban.
A „rossz” vagyon veszélyei
Az elmúlt ötven évben azonban az Egyesült Királyságban és más fejlett országokban egyre nagyobb arányban jelent meg a „rossz” vagyon felhalmozódása. Ez olyan nem termelő vagy alacsony társadalmi értékű tevékenységekkel kapcsolatos, amelyek személyes gazdagodást céloznak meg – gyakran a társadalom kárára.
A privatizációk, valamint az adó-, juttatási és monetáris politikák következtében nőtt az egyenlőtlenség, miközben a gazdasági erőforrások feletti kontroll egyre inkább vállalati igazgatótanácsokhoz, bankárokhoz és szupergazdagokhoz került. Ez súlyosan károsítja mind a társadalmat, mind a gazdaságot.
Gazdasági kivonás és kizsákmányolás
A rossz vagyon egyik fő forrása az úgynevezett gazdasági „kivonás” vagy „kisajátítás”. Ez akkor történik, amikor a tőkebirtokosok hatalmukkal visszaélve túlzott részesedést szereznek a gazdasági nyereségből olyan tevékenységeken keresztül, amelyek gyengítik a gazdaság erejét és társadalmi ellenálló képességét.
- Pénzügyi piacok manipulálása
- Vállalati mérlegek kozmetikázása
- Versenyellenes praktikák – például agresszív felvásárlások és összeolvadások
- Pénzügyi tranzakciókból való túlzott haszonlesés („krupié-jutalék”)
Passzív vagyontömeg – az ingatlanpiac szerepe
A brit háztartások vagyonának több mint fele 2010 óta nem termelő tevékenységből származó eszközár-növekedésből ered – elsősorban ingatlanból. Ez azt jelenti, hogy jelentős mennyiségű vagyon rekedt be olyan eszközökben, amelyek nem állnak rendelkezésre újra-befektetésre.
Az Egyesült Királyság gazdasági teljesítménye és vagyoni koncentrációja
A 2008-as pénzügyi válság óta Nagy-Britannia gazdasági növekedése gyenge volt, miközben magánvagyonok rekordmagasságba emelkedtek. Az ország teljes vagyona – beleértve ingatlanokat, fizikai és pénzügyi eszközöket – mára több mint hatszorosa GDP-jének, míg ez az arány az 1970-es években még csak háromszoros volt.
Ezzel párhuzamosan azonban nem dinamikus beruházások vagy innovációk hajtották ezt a növekedést. Egy 2019-es MoneyWeek szerkesztőségi cikk szerint túl sok személyes vagyon oka „rosszul kezelt monetáris politika, elfogadhatatlan haszonlesés, korrupció, eszközpiaci buborékok és versenyellenes törvények hiánya”.
A vagyoni egyenlőtlenség drámai növekedése
Világszerte 1990-es évek közepétől 2021-ig az első 1% birtokolta személyes vagyon növekedésének 38%-át, míg az alsó 50% csupán 2%-ot kapott. Az Egyesült Királyságban pedig a leggazdagabb 200 ember átlagos vagyona 1989-ben még csak hatszorosa volt az átlagemberének; 2023-ra ez már tizennyolcezerszeresére nőtt.
Egy ilyen mértékű koncentráció mellett nem meglepő módon nőtt az anyagi jólét mellett élő szegénység is. A nemzeti erőforrások felhasználása eltolódott: egyre kevésbé szolgálják az alapvető szükségleteket, inkább a vállalati elit igényeit elégítik ki.
„A haladás próbája nem abban áll, hogy mennyivel növeljük azok bőségét, akiknek sok van,” – mondta Franklin D. Roosevelt amerikai elnök 1937-ben –, „hanem abban, hogy elegendőt biztosítunk azoknak, akiknek kevés van.”
Miért alacsony Nagy-Britannia termelékenysége?
Egy kulcsfontosságú magyarázat arra vezethető vissza, hogy a legnagyobb brit vállalatok profitjának aránytalan része osztalékokra és vezetői juttatásokra megy el. Az elmúlt negyven évben ezek az osztalékfizetések messze meghaladták a bérek emelkedését; 2020-ban például az FTSE 350 cégek osztalékai elérték az adózás előtti nyereségük mintegy 90%-át.
Sok esetben ezek az osztalékfizetések hitelből finanszírozottak voltak, ami gyengíti a vállalatok pénzügyi stabilitását – például Thames Water közel került csődhelyzetbe külföldi tulajdonosainak agresszív profitmaximalizáló stratégiája miatt.
A lakhatás kérdése: Csökkenő tulajdonosi arányok
Bár Margaret Thatcher 1979-ben elindította „tulajdonos demokrácia” programját – amely révén sok önkormányzati lakást értékesítettek –, mára jelentősen csökkent az első lakást vásárlók aránya. A tulajdonosi arány 2000-ben még 71% volt; 2024-re ez 65%-ra esett vissza. Különösen súlyos ez a fiatal (25-34 éves) korosztály körében.
A lakhatási létra megmászása ma már nagymértékben függ attól is, hogy valakinek vannak-e tehetős szülei: 2024-ben például már 28% él vissza fiatal felnőttként szüleivel együtt.
Közvagyon csökkenése és privatizáció hatásai
A brit közvagyon részaránya GDP-hez viszonyítva jelentősen csökkent: míg az 1970-es években még mintegy 30%-ot tett ki, addig napjainkra ez alig tíz százalékra zsugorodott. Ez hozzájárult Nagy-Britannia közfinanszírozási problémáihoz is.
A privatizáció következtében kulcsfontosságú iparágak kerültek magántulajdonba – például vízellátás –, ahol gyakoriak lettek a profitorientált működésből fakadó problémák: csőtörések javításának elmaradása vagy illegális szennyvízkibocsátás.
Hat lépés a rossz vagyon átalakítására jóvá
A francia közgazdász Thomas Piketty rámutatott arra, hogy jelenlegi kapitalista modellünk természeténél fogva hajlamos növelni az egyenlőtlenséget. Amikor tőkebefektetések hozama meghaladja a gazdasági növekedést, akkor egyre nagyobb szeletet hasítanak ki maguknak az eszköztulajdonosok – kevesebb jut másoknak.
Bár Piketty korábban pesszimistán látta ennek megfordítását (háborúk vagy komoly társadalmi konfliktusok révén), később elfogadta demokratikus eszközök lehetőségét is. Íme hat javaslat ennek érdekében:
1. Az adórendszer átalakítása: fókuszváltás jövedelemről vagyonra
Bár ma már jelentős vagyonnövekedés zajlik Nagy-Britanniában, adórendszere továbbra is inkább jövedelmeket terhel (kb. 33%), míg vagyont alig (kevesebb mint 4%). Rachel Reeves pénzügyminiszter első költségvetése némi lépéssel próbálta mérsékelni ezt (örökösödési- és tőkegyereség-adó módosítás), de ezek nem változtatják meg alapvetően ezt az aránytalanságot.
Egy radikálisabb reform lehetne például önkormányzati adó (council tax) újraszervezése progresszívebb formában – jelenleg ugyanis ez még mindig főként 1991-es ingatlanértékeken alapulva igazságtalanul sújtja főként szegényebb területeket.
2. Az öröklött vagyon átadásának korlátozása
Adam Smith már több mint két évszázada kifogásolta azt a gyakorlatot, hogy előző generációk örökösen lekötik földjeiket utódaik számára. Az öröklés ma is meghatározó tényezője annak, ki milyen életutat jár be vagyoni értelemben.
Az öröklött vagyon általában nem serkenti a termelékenységet; sok esetben „holt pénzről” van szó – olyan forrásokról, amelyek jobb célokra is fordíthatók lennének. Az örökösödési adó alacsony mértéke miatt pedig csak nagyon kevesen fizetnek ilyen terhet (2023-ban mindössze 4.6% érintett).
3. Teljes vagyonadó bevezetése
Egy új típusú adó lehetne egy éves vagyonadó bevezetése például kétmillió font feletti vagyontárgyakra – ez körülbelül 600 ezer embert érintene Nagy-Britanniában és évente akár 16 milliárd font bevételt hozhatna.
Bár nehézség lehet likvid eszközök esetén ennek beszedése (pl. pénzügyi befektetések), ingatlanokra könnyebben alkalmazható lenne ez az adónem. A közvélemény-kutatások szerint ráadásul ma már háromnegyedük támogatná ezt.
4. Közszolgáltatások állami tulajdonba vétele
Nagy-Britannia rendkívül privatizált gazdasággal rendelkezik; kevés más fejlett ország adott át ilyen mértékben kulcsfontosságú infrastruktúrát magánkézbe.
Például vízellátás területén privatizáció után romlottak szolgáltatások minősége és nőtt profitorientált működés mértéke; hasonló tendencia figyelhető meg gyermek- és idősgondozási szolgáltatásoknál is.
Kombinált állami-szociális tulajdonosi modellekre lenne szükség ezen iparágak újjáépítéséhez; emellett erősebb szabályozásra is szükség van versenyellenes gyakorlatok visszaszorítására.
5. Állampolgári vagyonalapok létrehozása
Minden állampolgárnak részesülnie kellene közvetlenül is a gazdasági növekedésből származó előnyökből. Egy lehetséges út ennek elérésére állami tulajdonú közös alapok létrehozása lenne („citizens’ wealth funds”), melyeket mindenki egyenlően birtokolna.
Ilyen alapokat finanszírozhatna például állami vállalatok bevételeinek átcsoportosítása vagy magasabb vagyonadók bevételei; ezekből univerzális osztalékokat lehetne fizetni vagy közszolgáltatásokat fejleszteni.
Kiemelkedő példa erre az amerikai Alaszkai Állandó Alap (Alaska Permanent Fund), amely olajbevételekből jött létre és évente mintegy 875 fontnak megfelelő összeget fizet ki minden állampolgárnak.
6. Hozzáférés kiterjesztése mindenki számára
A vagyon igazságosabb újraelosztása mélyreható strukturális reformokat igényel: olcsóbb lakhatástól kezdve versenyellenes gyakorlatok visszaszorításáig számos területen szükséges változtatni.
Például Nagy-Britanniában korábban működött Child Trust Fund program célja volt minden gyermek számára pénzügyi alap létrehozása – bár ezt később megszüntették és hatása korlátozott maradt.
Bátor döntések előtt állunk
Bár napjainkban egyre többet beszélnek Nagy-Britanniában is vagyoni koncentrációról és annak következményeiről, valódi reformokra eddig kevés politikai akarat mutatkozott – leszámítva néhány kisebb módosítást örökösödési- és tőkegyereség-adók terén.
A pénzügyminiszter legutóbbi nyilatkozatai szerint ugyan várható némi emelés magasabb jövedelműek adójában is, de önálló vagyonadó bevezetése jelenleg nincs napirenden – így valószínűleg tovább nő majd az egyenlőtlenség.
Történelmileg azonban ismert tény: hatékony szabályozással és progresszív adórendszerrel korábban sikerült mérsékelni ezt a problémát mind Nagy-Britanniában mind más országokban – akár háborúk nélkül is.
„A pénz olyan mint a trágya: csak akkor jó valamire, ha szétszórják.” – Francis Bacon (1625)
A jelenlegi helyzet kezelése nélkül hosszú távon súlyosan veszélyeztetjük társadalmunk stabilitását és gazdasági fejlődését. Egy ambiciózusabb politikai program azonban széles támogatást nyerhetne azok körében is, akik úgy érzik: ma az „a rendszer van kitalálva ellenük”. Csak bátor döntések hozhatják el ezt a változást.
