1985 októberében mutatta be az Intel a harmadik generációs x86 processzorát, az Intel 80386-ot, közismert nevén az i386-ot. Ez a chip volt az első 32 bites processzor az Intel PC-kínálatában, amely megalapozta az IA-32 utasításkészletet és egyben mérföldkőnek számított a személyi számítástechnika fejlődésében.
Az i386 technikai újdonságai és jelentősége
Az i386 induláskor akár 16 MHz-es órajelen működött, és több mint 275 000 tranzisztort tartalmazott. A belső felépítésében számos újítás jelent meg:
- 32 bites általános célú regiszterek, amelyek lehetővé tették a nagyobb adatfeldolgozást és hatékonyabb működést.
- Lapos memória modell, amely leegyszerűsítette a memóriakezelést és programozást.
- Támogatás akár 4 GB címtartományig, ami akkoriban hatalmas előrelépés volt.
Azonban a legnagyobb változás nem pusztán a hardveres teljesítményben rejlett, hanem az új rendszerarchitektúrában:
- Védett mód (Protected Mode), amely lehetővé tette a biztonságosabb és stabilabb működést.
- Virtuális 8086 mód (Virtual 8086 Mode), ami több DOS-feladat párhuzamos futtatását tette lehetővé.
- Hardveres lapozás (Paging), amely megalapozta a virtuális memória és a valódi multitasking rendszerek működését az x86 platformon.
A szoftveres támogatás és az i386 hatása a számítástechnikára
A Microsoft korai i386 fejlesztőkészletei demonstrációkat tartalmaztak, amelyekben több DOS munkamenet futott párhuzamosan, mindegyik saját lapozott virtuális gépben. Ez a funkció később beépült a Windows 3.0-ba 1990-ben, „386 Enhanced Mode” néven, ami jelentős előrelépést jelentett a felhasználói élményben és a rendszer stabilitásában.
A Compaq volt az első vállalat, amely Intel új processzorára épülő gépet dobott piacra. Az IBM elutasítása után a Compaq szoros együttműködésben dolgozott az Intellel, így korai hozzáférést kapott az új chiphez. A Deskpro i386 modellt 1986 szeptemberében mutatták be, majdnem egy évvel megelőzve az IBM-et. Az induló ár 6499 dollár volt, és ez a gép mérföldkőnek bizonyult a PC-iparban: bár az Intel gyártotta a processzort, a Compaq diktálta a tempót.
A Linux és az i386 – Egy új korszak kezdete
A Linux operációs rendszer is szorosan kötődik az i386-hoz. Linus Torvalds első kernelkiadása kifejezetten az i386-AT hardverre készült, korábbi architektúrákat nem támogatott. Az i386 védett módja és lapozási képességei lehetővé tették egy valódi Unix-szerű rendszer létrehozását anélkül, hogy bonyolult kerülő megoldásokat kellett volna alkalmazni.
Bár Torvalds 2012-ben megszüntette az i386 támogatását a Linux kernelben – több mint két évtizeddel az indulás után –, ez jól mutatja, milyen hosszú életű és befolyásos volt ez az architektúra.
Következmények és örökség – Az i386 utóélete
Az Intel 1989-ben követte az i386-ot az i486 processzorral, azonban maga az architektúra még évtizedekig jelen volt beágyazott rendszerekben. Az i386 gyártását csak 2007-ben állították le véglegesen. Az IA-32 utasításkészlet – amelyet ez a processzor vezetett be – még jóval tovább szolgálta ki a Windows és számos Linux disztribúció alapját egészen a 2010-es évekig.
Az i386 nem csupán egy gyorsabb 286-os processzor volt. Ez tette lehetővé, hogy az x86 platform védett módú, multitasking szoftverkörnyezetként működjön – olyanná, amilyenné korábban soha nem vált. Negyven évvel később ennek az architektúrának az alapjai még mindig jelen vannak emulátorokban, virtuális gépekben és régi rendszerek indítási környezetében.
Bár maga az eredeti chip már rég eltűnt a piacról, az általa lefektetett architektúra tovább él és meghatározza számítógépeink működését napjainkban is.
Kövessen minket további hírekért, elemzésekért és tesztekért:
- Tom’s Hardware Google News oldalán
- Add hozzá forrásként hírcsatornádhoz!
Forrás: https://www.tomshardware.com/tech-industry/semiconductors/intel-386-at-40