Bevezetés
Egy friss kutatás rávilágított arra, hogy a gyermekek túlnyomó többsége szívesen vesz részt olyan tevékenységekben, amelyek egyszerre ijesztőek és szórakoztatóak – ezt a jelenséget a tudósok „rekreációs félelemnek” nevezik. A vizsgálat azt mutatja, hogy ez a játékos félelemélmény az életkor előrehaladtával változó formában, de végig jelen van az újszülöttkortól egészen a serdülőkorig. Az eredményeket a Child Psychiatry & Human Development című szakfolyóiratban tették közzé.
Mi is az a rekreációs félelem?
A félelem általában negatív érzelemként jelenik meg: veszélyérzet váltja ki, amely harcra, menekülésre vagy lefagyásra készteti az embert. Ugyanakkor az emberek gyakran keresik is az ijesztő élményeket szórakozás céljából – ilyen például egy horrorfilm megtekintése vagy egy hullámvasút kipróbálása. Ezt az ellentmondásos érzelmi keveredést nevezzük rekreációs félelemnek.
Bár felnőttek körében már vizsgálták ezt a jelenséget, gyermekek esetében kevesebb adat állt rendelkezésre. Korábbi kutatások inkább a félelmetes médiatartalmak negatív hatásaira koncentráltak, mint például rémálmok vagy szorongás kialakulása.
A kutatás célja és módszertana
Mihaela Taranu vezetésével az Aarhus Egyetem kutatócsoportja átfogó képet kívánt alkotni arról, hogyan kapcsolódnak pozitívan a gyerekek a félelemhez. Felismerték, hogy bár egyes elméletek szerint a félelmetes játék fejlesztő hatású lehet, hiányoztak az adatok arról, milyen gyakoriak ezek az élmények és milyen formában jelennek meg különböző életkorokban.
Ennek érdekében egy részletes kérdőívet dolgoztak ki dániai szülők és gondozók számára. A mintába 1600 válaszadó került be, akik egy-egy 1 és 17 év közötti gyermeket értékeltek. Az életkorok kiegyensúlyozott eloszlását biztosították. A kérdőív előtt egy tréninggyakorlat segítette a résztvevőket abban, hogy pontosan megértsék a rekreációs félelem fogalmát: különbséget kellett tenniük olyan helyzetek között, amelyek egyszerre voltak ijesztőek és élvezetesek, illetve amelyek csak az egyik vagy másik kategóriába tartoztak.
A rekreációs félelem kategóriái és jellemzői
A kérdőív 19 különböző rekreációs félelem kategóriát tartalmazott, amelyeket szülők, gyerekek és pedagógusok interjúi alapján állítottak össze. Ezek között szerepeltek enyhébb élmények, mint például játékos üldözések, valamint intenzívebb tapasztalatok is, például horrorfilmek nézése.
Minden kategóriánál a szülők arról számoltak be, hogy gyermekük mennyire élvezi az adott tevékenységet, milyen gyakran vesz részt benne, kikkel együtt csinálja és hol zajlik az esemény.
Főbb eredmények: mennyire elterjedt és milyen gyakori?
- Széles körű elterjedtség: A válaszadók 93%-a jelezte, hogy gyermeke legalább egyféle ijesztő és szórakoztató tevékenységet kedvel.
- Gyakoriság: A gyerekek 70%-a hetente legalább egyszer részt vesz ilyen tevékenységben, míg mintegy 20% naponta is átéli ezeket.
- Legnépszerűbb kategória: Az első helyen állnak azok az élmények, amelyek nagy sebességgel, magassággal vagy mélységgel járnak – például hintázás, csúszdázás vagy vidámparki attrakciók.
- Médiafogyasztás: Második helyen állnak a különféle ijesztő médiumok – horrorfilmek, tévéműsorok, történetek és videojátékok.
- Kisebb népszerűség: Kevésbé kedveltek azok a tevékenységek voltak, amelyek normákat sértenek vagy enyhe fájdalmat okoznak.
Fejlődési trendek: hogyan változik az életkorral?
A kutatás világosan kimutatta, hogy a rekreációs félelemhez kapcsolódó tevékenységek típusa és száma változik az életkor előrehaladtával:
- 1-4 éves kor között: jelentős növekedés tapasztalható abban, hogy hányféle ilyen tevékenységet kedvel egy gyermek.
- 5-17 éves kor között: enyhe csökkenés figyelhető meg az élvezett kategóriák számában.
Ezzel párhuzamosan változik magának az aktivitásnak a jellege is:
- Kisgyermekkorban inkább fizikai és képzeletbeli játékokon keresztül jelenik meg a rekreációs félelem – például verekedős játékokban, ijesztős szerepjátékokban vagy bújócskában.
- Serdülőkorban inkább médiaalapú élmények dominálnak – horrorfilmek nézése, ijesztő tévésorozatok követése, videojátékok játszása vagy akár ijesztő tartalmak fogyasztása közösségi oldalakon.
- Minden korosztályban népszerű maradnak azok az élmények is, amelyek sebességhez vagy magassághoz kötődnek; azonban ezek gyakorisága csökken az életkor előrehaladtával.
A társas környezet szerepe
A rekreációs félelem elsősorban társas élményként jelenik meg:
- Kisgyermekkorban leginkább szülők, gondozók vagy testvérek társaságában zajlanak ezek az események.
- Serdülőkorra barátok és kortársak válnak fő társakká ezekben a kalandokban.
- Bár magányos részvétel ritkább volt összességében, ez nőtt az életkorral párhuzamosan.
- A szülők válaszaiból kiderült: 11 éves kortól gyakrabban nem tudják pontosan megmondani, hogy gyermekük kivel vagy hol vesz részt ilyen tevékenységekben – ami az önállósodás jele lehet.
A fejlődési összefüggések magyarázata
A kutatók szerint ezek a változó mintázatok összhangban vannak a gyermekek általános fejlődési folyamataival. Az adott életkornak megfelelő kognitív és fizikai képességekhez igazodnak azok a tevékenységek, amelyeket gyermekként vonzónak találnak:
- Például az ijesztős szerepjátékok csúcspontja megegyezik azzal az időszakkal, amikor ez a fajta játék domináns tanulási forma.
- A videojátékok iránti növekvő érdeklődés összhangban áll finommotoros képességeik fejlődésével és figyelmi kapacitásuk növekedésével.
A rekreációs félelem funkciója: érzelmi fejlődés és társas kapcsolatok
A szerzők úgy vélik, hogy ezeknek a viselkedéseknek fontos szerepe lehet:
- Kockázatos játék elmélete: Az önként vállalt kontrollált félelemmel való találkozás segíthet megtanulni saját határaikat és fejleszteni megküzdési stratégiáikat.
- Érzelmi szabályozás gyakorlása: A kontrollált környezetben átélt félelem hozzájárulhat ellenálló képesség kialakulásához és későbbi szorongások megelőzéséhez.
- Társas kötődés erősítése: Egy intenzív vagy ijesztő élmény megosztása családtagokkal vagy barátokkal biztonságos légkört teremthet arra, hogy bátran felfedezzék ezt az érzelmet. Mások jelenléte segíti az érzelmi reakció kezelését is.
Korlátozások és jövőbeli irányok
A kutatás néhány korlátot is felvet:
- Személyes perspektíva hiánya: Az adatok kizárólag szülők beszámolóin alapulnak; így előfordulhatnak pontatlanságok vagy hiányosságok különösen idősebb gyermekek esetében.
- Kulturális korlátok: A vizsgálat Dániában zajlott le; más kultúrák eltérően viszonyulhatnak ehhez a jelenséghez. Ezért szükséges további kutatásokat végezni különböző kulturális környezetben is.
- Következő lépések: Fontos lenne közvetlenül a gyermekeket is bevonni vizsgálatokba annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjunk motivációikról és érzéseikről.
Záró gondolatok
A „Recreational Fear Across Childhood. A Cross-Sectional Study of Scary Activities that Children Enjoy” című tanulmány szerzői Mihaela Taranu mellett Mathias Clasen, Fernando E. Rosas, Helen Dodd és Marc Malmdorf Andersen voltak. Munkájuk új megvilágításba helyezi azt a természetes emberi hajlamot, hogy már gyerekként is keressük azt az izgalmat jelentő félelmetes helyzetet – nemcsak túlélési mechanizmusként vagy negatív érzelemként tekintünk rájuk. Ez pedig hozzájárulhat egészséges érzelmi fejlődésünkhöz és társas kapcsolataink erősítéséhez is.