2015-ben a párizsi klímaegyezmény elfogadásával új korszak kezdődött a globális szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében. Ebben a cikkben részletesen áttekintjük, hogyan alakultak a világ CO2-kibocsátási trendjei azóta, milyen szerepet játszanak az országok által vállalt nemzeti hozzájárulások (NDC-k), valamint milyen valószínűségi előrejelzések készültek a jövőre vonatkozóan. Elemzésünk során különös figyelmet fordítunk a világ legnagyobb gazdaságaira: Kínára, az Egyesült Államokra és Németországra, továbbá kitérünk más jelentős országokra is.
1. A globális CO2-kibocsátás alakulása 2015 óta
A párizsi megállapodás idején az NDC-1-ek átlagosan évi 0,8%-os csökkenést céloztak meg a CO2-kibocsátásban, ami kilenc év alatt összesen 7%-os csökkenést jelentett volna. Ezzel szemben a valóságban 5,6%-os növekedés következett be, ami évi átlagban 0,6%-os emelkedést jelentett. Ez az érték nagyon közel áll a 2015 előtti időszak (1960–2015) trendjein alapuló medián valószínűségi előrejelzéshez (5,3%).
A szénintenzitás azonban más képet mutat: a medián előrejelzés 20%-os csökkenést prognosztizált 2015 és 2024 között, míg az NDC-1-ek ennél nagyobb, 31%-os csökkenést céloztak meg. A tényleges csökkenés 25% volt, ami meghaladja a vártat, de még mindig belefér a valószínűségi előrejelzés 90%-os intervallumába. Ez éves szinten 3,1%-os javulást jelent, ami jóval gyorsabb az 1960–2015 közötti 1,1%-os átlagos csökkenésnél.
2. Miért nőtt mégis a kibocsátás?
A paradoxon oka a világ GDP-jének gyors növekedése, amely vásárlóerő-paritáson (PPP) számolva 41%-kal emelkedett (évi átlagban 3,9%). Ez meghaladta a szénintenzitás javulását (3,1%/év), így összességében nőtt a kibocsátás. Ez jól példázza a klímaváltozás komplexitását és azt a „szuper gonosz problémát”, hogy miközben sok ország gazdasági növekedést szeretne elérni, ez visszalépést okozott az emissziók csökkentésében.
3. Nemzetközi példák: Kína, USA és Németország
- Kína: Az NDC-1-et szénintenzitás-csökkentésben határozta meg (36% csökkenés 2024-ig), amit túlteljesített (37%). Ennek ellenére kibocsátása 18%-kal nőtt, köszönhetően gyors gazdasági növekedésének.
- Egyesült Államok: Az USA közel került NDC-1 céljához: kibocsátása 10%-kal csökkent az előírt 15%-hoz képest. Ez jobb eredmény volt a korábbi medián előrejelzésnél (+2%), jelezve az intézkedések hatását. Szénintenzitása jelentősen javult (32% csökkenés).
- Németország: Jelentős eredményt ért el: kibocsátása 28%-kal csökkent az NDC-1 által előírt 9%-kal szemben, miközben szénintenzitása is 37%-kal mérséklődött.
Bár mindhárom ország hasonló mértékben javított szénintenzitásában (32–37%), abszolút értékben nagy különbségek vannak:
- Németország rendelkezik a legalacsonyabb szénintenzitással.
- Az USA szénintenzitása mintegy 50%-kal magasabb Németországnál.
- Kína szénintenzitása több mint háromszorosa Németországénak.
Ezek az eltérések jelentős potenciált jeleznek Kína és az USA számára további gyors fejlődésre.
4. Egyéb országok helyzete: India, Japán, Oroszország és Egyesült Királyság
A többi nagy gazdaság esetében is hasonló elemzések készültek. Az éves CO2-kibocsátás és szénintenzitás alakulását tekintve ezek az országok is változó teljesítményt mutatnak. Részletes adatok alapján India és Japán esetében további kihívások vannak az emissziók mérséklésében, míg Oroszország és az Egyesült Királyság valamivel kedvezőbb helyzetben vannak.
5. Jövőbeli kibocsátási előrejelzések és bizonytalanságok
A korábbi adatok alapján (1960–2015) a medián előrejelzés szerint a globális éves kibocsátások csak mintegy 10%-kal csökkennének évszázad végéig. Az újabb adatok (1960–2024) alapján azonban már egy jelentősebb, akár 64%-os csökkenés is várható.
A bizonytalanság is jelentősen csökkent:
- A nagyon valószínű tartomány szélessége 56 Gt-ról 18 Gt-ra esett vissza – ez egy 75%-os csökkenés.
- Míg korábban elképzelhető volt akár évi 71 Gt kibocsátás is 2100-ban, most már valószínűtlennek tűnik az ennél magasabb érték.
- A nettó nulla kibocsátás elérése ezen trendek mellett még ebben a században sem valószínű.
6. Mikor tetőzik majd a globális kibocsátás?
A legvalószínűbb tetőzés éve 2024, de ennek valószínűsége csak körülbelül 22%. A kibocsátások várhatóan legkésőbb 2045-ig tetőznek, de nagy bizonytalanság övezi ezt az időpontot.
7. Klímaváltozásra gyakorolt hatások – várható hőmérséklet-emelkedés
A globális átlaghőmérséklet várható emelkedése 2100-ra jelenleg körülbelül 2,4 °C, ami kissé alacsonyabb mint az előző becslés (2,6 °C). A legvalószínűbb tartomány most 1,7–3,2 °C.
Bár jelentős kibocsátáscsökkenés várható évszázad végére, ez csak kis mértékben mérsékli a hőmérséklet-emelkedést.
- A legnagyobb kockázatú forgatókönyv szerinti >3 °C-os melegedés esélye jelentősen csökkent (26%-ról 9%-ra).
- A <2 °C-os melegedési cél elérésének esélye viszont alig változott (~17%).
8. Az NDC-k teljesítésének esélyei országonként
A jelenlegi adatok alapján Németország (97%), Japán (50%) és Franciaország (36%) javították esélyeiket arra, hogy teljesítsék első körös NDC-céljaikat. Kína esélye is nőtt (18%-ról 26%-ra). Az USA esélye nagyon alacsony (1%), bár ez részben annak köszönhető, hogy NDC-je rövid távú célokat tartalmazott.
A párizsi egyezmény értelmében öt évente frissíteni kell az NDC-ket; ezek második körét nevezzük NDC-2-nek. Ezek általában ambiciózusabbak – emiatt sok ország esetében kisebb esély van azok teljesítésére: Kína (8%), USA (0%), Németország (22%), India (0%), Japán (0%), Oroszország (61%) és Egyesült Királyság (21%).
9. További erőfeszítések szükségesek a 2 °C-os cél eléréséhez
A jelenlegi „Folytatás” forgatókönyv szerint kumulatív CO2-kibocsátás várhatóan 1366 Gt CO2 lesz 2100-ig. Ehhez évi átlagosan 2,2%-os csökkenési ütem szükséges.
Egy 80%-os valószínűségű sikerhez azonban csak max. 845 Gt CO2-nyi emisszió engedhető meg – ez évi mintegy 4,2%-os csökkenést igényel.
| Ország | NDC-1 szükséges növelése (%) – Likely 2 °C célhoz | NDC-1 szükséges növelése (%) – Very likely 2 °C célhoz | NDC-2 szükséges növelése (%) – Likely 2 °C célhoz | NDC-2 szükséges növelése (%) – Very likely 2 °C célhoz |
|---|---|---|---|---|
| Kína | 13% | (adat hiányzik) | (adat hiányzik) | (adat hiányzik) |
| Egyesült Államok | 14% | (adat hiányzik) | (adat hiányzik) | (adat hiányzik) |
| Németország | 36% | (adat hiányzik) | (adat hiányzik) | (adat hiányzik) |
| India | 19% | (adat hiányzik) | (adat hiányzik) | (adat hiányzik) |
| Japán | 6% | (adat hiányzik) | (adat hiányzik) | (adat hiányzik) |
Különösen Japán esetében jelentős kihívást jelent az ambíció növelése: NDC-1-ről NDC-2-re való áttérés során emissziócsökkentési vállalása majdnem megkétszereződött – ez tízszeresére növeli éves csökkentési ütemét rövid távon.
Összegzés és kilátások
Bár az elmúlt években sikerült jelentős javulást elérni a szénintenzitás terén – különösen Kína és Németország példája mutatja –, ez nem volt elegendő ahhoz, hogy globálisan mérsékeljük vagy megfordítsuk a CO2-kibocsátások növekedési trendjét. A gyors gazdasági növekedés ellensúlyozta ezen erőfeszítéseket.
A jövőbeni kilátások ugyanakkor biztatóbbak: újabb adatok alapján nagyobb mértékű emissziócsökkenést prognosztizálnak évszázad végére és kisebb bizonytalansággal számolnak. Ugyanakkor még mindig komoly kihívást jelent elérni azt a mértékű kibocsátáscsökkentést, amely biztosítaná a párizsi egyezmény céljainak teljesülését – különösen annak érdekében, hogy ne lépjük túl a globális átlaghőmérséklet emelkedésének kritikus küszöbét (maximálisan +1,5–2 °C-ot).
Minden országnak tovább kell erősítenie vállalásait és intézkedéseit annak érdekében, hogy megfeleljenek nemzetközi klímacéloknak és minimalizálják bolygónk jövőbeli károsodását.