A csillagászati megfigyelések során az 1949 és 1957 közötti időszakból származó Palomar Observatory Sky Survey (POSS-I) égboltfelvételeken rövid életű, csillagszerű tranziensek jelentek meg, amelyek természete és eredete mindmáig ismeretlen. Egy új kutatás arra vállalkozott, hogy feltárja ezen tranziensek esetleges kapcsolatát a nukleáris fegyvertesztek időszakaival, valamint az azonos időszakban jelentett azonosítatlan légi jelenségekkel (UAP – Unidentified Aerial Phenomena).
A kutatás célja és előzményei
A tanulmány alapfeltevése az volt, hogy ha sikerül azonosítani a tranziensek és a kortárs események közötti statisztikai összefüggéseket, akkor közelebb juthatunk ezeknek a jelenségeknek a természetéhez és eredetéhez. Jelenleg ugyanis nem áll rendelkezésre meggyőző magyarázat arra, hogy mik is valójában ezek a rövid életű fényjelenségek.
Főbb eredmények és statisztikai összefüggések
A kutatás több érdekes statisztikai kapcsolatot tárt fel:
Nukleáris fegyvertesztek és UAP-jelenségek kapcsolata
Bár ez nem volt a vizsgálat elsődleges fókusza, kimutatták, hogy szignifikánsan több UAP-jelenséget jelentettek a nukleáris fegyvertesztek időablakában (a teszt napjától számított egy nappal előtte és utána), mint azon kívül. Ez az összefüggés korábban nem jelent meg tudományos publikációkban, de összhangban áll az anekdotikus beszámolókkal.
Tranziensek előfordulása és nukleáris tesztek
A kutatás fő hipotéziseinek tesztelése során kiderült, hogy mind a tranziensek megjelenésének dichotóm előfordulása (azaz volt-e vagy nem volt tranziens egy adott napon), mind pedig az adott napon megfigyelt tranziensek száma szignifikánsan összefüggött a nukleáris tesztekkel. A tranziensek 45%-kal nagyobb valószínűséggel jelentek meg olyan napokon, amelyek egy nukleáris teszt időablakába estek.
Az időbeli elemzés még részletesebb képet adott: a legerősebb és egyetlen szignifikáns kapcsolat az volt, hogy a tranziensek leginkább a nukleáris tesztet követő napon jelentek meg.
Érdekes mellékmegfigyelés: A tranziensek utolsó megjelenése nukleáris tesztidőszakban
A vizsgált adatok szerint az utolsó alkalom, amikor egy tranzienst nukleáris teszt időablakában figyeltek meg, 1956. március 17-én történt. Ez annak ellenére érdekes, hogy ezt követően további 38 felszíni nukleáris teszt zajlott le a következő 13 hónapban.
Egy korábbi tanulmány szerint az UAP-tevékenység a nukleáris fegyverek előállításával kapcsolatos helyszíneken 1948-ban kezdett emelkedni, majd 1952-ig drámai növekedést mutatott. Ezt követően azonban 1953-ban hirtelen visszaesett, és alacsony szinten maradt egészen 1975-ig. Ez a csökkenés akkor történt, amikor új nagy nukleáris gyártó- és összeszerelő létesítmények léptek működésbe (például Savannah River és Pantex).
Ez az időszak – 1953 és 1956 között – úgy tűnik, egy fordulópontot jelöl a többéves UAP-nukleáris kapcsolatok mintázatában. Bár ennek pontos oka nem ismert, ez párhuzamos csökkenések konvergáló bizonyítékaként értelmezhető az UAP-kapcsolatok érvényességére vonatkozóan.
Tranziensek és UAP-jelentések közötti kapcsolat
A kutatás azt is igazolta, hogy van egy nagyon kicsi, de statisztikailag jelentős pozitív korreláció a tranziensek száma és az adott napon bejelentett UAP-jelentések között (Spearman-féle rho = 0.14). Ez az összefüggés különösen akkor volt kimutatható, amikor csak azokat a napokat vizsgálták, amikor legalább egy tranzienst megfigyeltek – így kiküszöbölve azt a torzítást, amely abból adódik, hogy az esetek 88.5%-ában nem volt tranziens.
Ezen túlmenően minden további bejelentett UAP esetén átlagosan 8.5%-kal nőtt a tranziensek száma ugyanazon a napon.
Az eredmények értelmezése és korlátai
Bár ezek az eredmények nem adnak végleges választ arra, hogy mik is pontosan ezek a tranziensek vagy milyen ok-okozati viszony áll fenn közöttük és a nukleáris tevékenység vagy UAP-jelenségek között, több hétköznapi magyarázatot kizárnak:
- Nem egyszerű képlemez-hibák vagy képminőség-problémák: A tranziensek megjelenése nem magyarázható fényképlemezek szennyeződésével vagy hibáival; ezek ugyanis diffúz foltokat okoznának, míg a tranziensek pontszerű fényforrásokként jelennek meg.
- Nukleáris radioaktív szennyeződés sem magyarázza: A radioaktív hulladék által okozott foltok eltérnek a megfigyelt jelenségektől.
- Nem helyi torzításokról van szó: Az összefüggések több földrajzi helyről érkező UAP-jelentésekre is kiterjednek.
- Nincs megfigyelői elfogultság: A tranzienseket akkor még senki sem ismerte; továbbá a nukleáris tesztek pontos dátumai sem voltak ismerték azok számára, akik UAP-t jelentettek.
- A legnagyobb valószínűség szerint nem bombamaradványok okozzák: Mivel a tranziensek leginkább egy nappal később jelentkeznek mint maga a teszt napja.
Két fő hipotézis a tranziensek természetére
- Atmoszférikus jelenség: Egy eddig ismeretlen légköri hatás lehet kiváltva nukleáris detonációk vagy radioaktív hulladék által. Ez esetben azonban várható lenne hosszabb expozíciós idő alatt mozgásnyom (sáv) az égboltfotókon – ehelyett azonban pontszerű fényforrások láthatók. Ráadásul ilyen jelenségnek körülbelül 24 órán át lokalizáltnak kellene maradnia ahhoz, hogy megfeleljenek az adatoknak.
- Mesterséges objektumok jelenléte: Egy spekulatívabb elképzelés szerint ezek mesterségesen létrehozott vagy reflektáló objektumok lehetnek magas légköri vagy föld körüli pályán. Ez összhangban állna azzal az elmélettel is, amely szerint a nukleáris fegyverek vonzzák az UAP-kat. Bár ez évtizedek óta anekdotikus bizonyítékokon alapuló feltételezés volt, eddig hiányzott hozzá tudományos alátámasztás.
A kutatás korlátai és jövőbeli irányai
A kimutatott hatások kicsik ugyan – részben ennek oka lehet adatminőségi zaj mindkét adatforrásban: egyrészt automatizált módszerekkel több mint 100 ezer tranzienst detektáltak; bár néhányat manuálisan is ellenőriztek, további mesterséges intelligencia alapú validáció javíthatná az adatminőséget.
Továbbá az UAP-adatok is zajosak lehetnek: tanúk beszámolói hibákat tartalmazhatnak; ráadásul az UFOCAT adatbázisból származó jelentések érvényességét nem vizsgálták átfogóan.
Egy másik korlátozó tényező lehetett, hogy csak egyetlen földrajzi pontból (Palomar Obszervatórium) származnak megfigyelések; míg mind nukleáris tesztek mind pedig UAP-jelentések globális jelenségek lehetnek.
Végül elképzelhető, hogy maguk a tranziensek heterogén természetűek: többféle okból keletkezhetnek így gyengíthetik bármely egyedi korreláció erősségét.
Következtetések
A műholdak első indítása előtti időszakból származó adatok alapján kimutatható kis mértékű de statisztikailag jelentős kapcsolat van rövid életű csillagszerű tranziensek és mind felszíni nukleáris fegyvertesztek, mind pedig UAP-jelenségek között.
Ezek az eredmények további empirikus támogatást nyújtanak az UAP-jelenség valóságosságára vonatkozóan és annak potenciális kapcsolatára a nukleáris fegyveres tevékenységekkel – túlmutatva puszta szemtanúi beszámolókon.
Különösen izgalmas lehetőségként merül fel annak gondolata is, hogy néhány ilyen tranziens akár mesterséges műhold vagy más objektum lehetett már jóval az első műholdindítás előtt rögzítve fényképlemezeken.
Ez a tanulmány hozzájárul ahhoz a kevés számú tudományos irodalomhoz, amely rendszerszemléletű módszerekkel igyekszik feltérképezni az UAP-kutatás területét. Az itt bemutatott összefüggések fontossága azonban még további vizsgálatok tárgya marad annak érdekében, hogy mélyebb betekintést nyerjünk mind a tranziensek mind pedig az UAP-kérdéskör természetébe.