Friss tudományos kutatás rámutat arra, hogy a kreatív gondolkodás nem csupán az alkotó folyamatokban fontos, hanem jelentősen támogatja a tanulást is. A Penn State Egyetem és a Paris Brain Institute kutatói által végzett vizsgálat szerint az asszociatív gondolkodás – vagyis az új, távoli kapcsolatok létrehozásának képessége – kulcsszerepet játszik abban, hogy a diákok hatékonyabban jegyezzék meg az új információkat, például idegen nyelvi szókincset.
A kreativitás és a tanulás kapcsolata – miért fontos ez?
A kreativitást hagyományosan elengedhetetlennek tartják mind az oktatásban, mind a szakmai életben. Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a kreativitás pozitívan korrelál az iskolai teljesítménnyel. Azonban keveset tudunk arról, hogy pontosan milyen kognitív mechanizmusok révén támogatja a kreativitás a tanulást.
A mostani tanulmány szerzői azt feltételezték, hogy az asszociatív gondolkodás lehet az összekötő kapocs. Ez a képesség lehetővé teszi, hogy különböző ötleteket vagy fogalmakat kapcsoljunk össze – egy olyan jellegzetesség, amely gyakran megjelenik a kreatív gondolkodásban. A kutatók úgy vélték, hogy ez az asszociációs készség különösen hasznos lehet olyan feladatoknál, amelyek új kapcsolatok kialakítását igénylik, például idegen szavak és azok magyar megfelelőinek megtanulása során.
Az asszociatív gondolkodás mint közvetítő tényező
Bár elméletileg ismert volt a kapcsolat a kreativitás és a tanulás között, korábban nem vizsgálták közvetlenül, hogy az asszociatív gondolkodás valóban összeköti-e ezt a két területet. A kutatók célja volt ezt a hiányt pótolni: megvizsgálták, vajon azok a diákok, akik magasabb szinten képesek távoli fogalmakat összekapcsolni, jobban teljesítenek-e tanulási feladatokban.
Ezen túlmenően azt is tesztelték, hogy ez az összefüggés fennáll-e akkor is, ha figyelembe veszik az általános intelligenciát – amelyről ismert, hogy befolyásolja mind a tanulást, mind a kreativitást.
A kutatás menete és módszerei
A vizsgálat két részből állt, melyben összesen 291 egyetemi hallgató vett részt. Mindkét esetben egy nyelvtanulási feladatot kellett teljesíteniük: litván és angol szópárokat kellett megtanulniuk és 24 óra elteltével visszaemlékezniük rájuk.
Első vizsgálat
146 hallgató vett részt ebben a fázisban. A nyelvtanulási feladat mellett egy szótársítási tesztet is kitöltöttek, amely az asszociatív gondolkodást mérte. Ebben sorozatos főneveket mutattak nekik (például „csizma”), majd olyan igéket kellett mondaniuk, amelyek jelentésükben kapcsolódnak ugyan hozzájuk, de nem tipikusak (például „utazni” helyett „viselni”).
Ezeket a válaszokat egy számítógépes modell elemezte aszerint, hogy mennyire távoli vagy újszerű volt az adott főnév-ige párosítás. Minél nagyobb volt ez a szemantikai távolság, annál kreatívabbnak számított az asszociáció.
Az eredmények azt mutatták: azok a diákok, akik több ilyen távoli kapcsolatot tudtak létrehozni, jobban emlékeztek vissza mind közvetlenül a tanulás után, mind 24 órával később. Ez még akkor is igaz maradt, amikor figyelembe vették intelligencia szintjüket.
Második vizsgálat
145 új résztvevővel bővítették tovább a kutatást. A nyelvtanulási és szótársítási feladatokon túl kreatív írás- és rajzolási feladatokat is végeztek el. Ezeket automatizált rendszerekkel értékelték abból a szempontból, hogy mennyire újszerűek és integráltak az ötletek.
Ebben a fázisban különbséget tettek kétféle asszociáció között:
- Szabad asszociáció: ahol bármilyen kapcsolódó igét mondhattak.
- Célzott asszociáció: ahol kifejezetten arra kérték őket, hogy kreatívan és újszerűen kapcsoljanak össze fogalmakat.
A kutatás kimutatta: csak a célzott asszociációk voltak előrejelzői annak, hogy ki hogyan teljesített 24 óra múlva a szófelidézésben. Ez arra utal, hogy nem elég pusztán gyors vagy evidens kapcsolatokat létrehozni; az átgondolt és szándékos kreatív gondolkodás segíti igazán a tanulást.
Kreativitás – tanulás kapcsolatának mélyebb megértése
A statisztikai elemzés azt is feltárta, hogy az asszociatív gondolkodás részben magyarázza meg azt az összefüggést, amelyet korábban tapasztaltak a kreativitás (melyet rajzolási és írásbeli feladatokkal valamint személyiségjegyekkel mértek) és a tanulási eredmények között.
Amikor kontrollálták az intelligenciát is, kiderült: az asszociatív gondolkodás teljes mértékben magyarázza ezt az összefüggést. Más szóval: a kreativitás elsősorban azon keresztül támogatja a tanulást, hogy képesek vagyunk távoli és jelentőségteljes kapcsolódások kialakítására.
„Az asszociatív gondolkodás közvetíti a kreativitás és tanulás közötti kapcsolatot” – mondta Simone Luchini PhD hallgató. „Az számít igazán, mennyire vagyunk képesek távoli fogalmakat összekapcsolni emlékezetünkben.”
Gyakorlati következtetések és jövőbeli irányok
A kutatás rámutat arra is, hogy fontos különbséget tenni spontán asszociációk és tudatosan irányított kreatív gondolatok között. Bár sokszor gyorsan eszünkbe jutnak egyszerű kapcsolatok anélkül, hogy erőfeszítést tennénk érte, ezek kevésbé segítik elő hosszú távú memóriánkat.
Ebből következik egy fontos pedagógiai üzenet: ha ösztönözzük diákjainkat arra, hogy rugalmasabban és kreatívabban gondolkodjanak – például célzott asszociációs gyakorlatokon keresztül –, javíthatjuk új információk elsajátítását és megtartását.
Korlátozások
Bár izgalmas eredményeket hozott ez a kutatás, vannak korlátai is:
- A vizsgált tanulási feladat kizárólag idegen nyelvi szókincs memorizálása volt – nem biztos tehát, hogy más tantárgyaknál (pl. matematika vagy természettudományok) ugyanez érvényesül.
- A mintavétel pszichológia szakos egyetemi hallgatókra korlátozódott; így nem garantált ezeknek az eredményeknek általánosíthatósága más korosztályokra vagy kulturális környezetekre.
- A kutatás online zajlott; ezért tervezik további vizsgálatok elvégzését valós osztálytermi környezetben is.
További kutatási irányok
A szerzők javasolják továbbá annak feltárását is, milyen agyi mechanizmusok állnak e hatások mögött. Az agyi folyamatok jobb megértése segíthet abban is, hogy miért képesek egyes emberek jobban tanulni kreativitásuk révén másoknál.
Záró gondolatok
Kreativitásunk mérése hasonló módon történik mint más személyiségjegyek vagy intelligencia esetében: bár fejleszthető képességről van szó, létezik egy stabil alapú kreatív potenciál is. Ezt pszichológiai tesztekkel mérve lehet beazonosítani és így irányítani tudjuk további kutatásainkat.
A „Creativity supports learning through associative thinking” című tanulmány szerzői:
- Simone A. Luchini
- James C. Kaufman
- Benjamin Goecke
- Oliver Wilhelm
- Yoed N. Kenett
- Daisy Lei
- Mathias Benedek
- Janet G. van Hell
- Roger E. Beaty