Az Analyses of Social Issues and Public Policy című tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány jelentős bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy az amerikaiak hogyan gondolkodnak nemzetük múltjáról vagy jövőjéről, az összefüggésben áll attitűdjeikkel a bevándorlókkal és a politikai jelöltekkel szemben. A kutatás kimutatta, hogy a nemzeti nosztalgia – vagyis a múltbeli állapotok iránti érzelmi vágyódás – erősebb támogatást jósol Donald Trump iránt, valamint nagyobb előítéleteket eredményez. Ezzel szemben a nemzeti prostalgia, azaz a jobb jövő iránti érzelmi vágyódás, csökkenti az előítéleteket és alacsonyabb Trump-támogatást jelez előre.
A kutatás háttere és céljai
A tanulmány szerzői, Angel Armenta, Kevin McAweeney és Demitri Aguilar egy közös nyilatkozatban elmagyarázták, hogy miért választották a nemzeti nosztalgia és prostalgia vizsgálatát. „Korábbi irodalmakból ismert, hogy a nemzeti nosztalgia összefügg a konzervatív politikai jelöltek támogatásának növekedésével és csoportok közötti ellenségeskedéssel” – mondták. Ugyanakkor arra is rámutattak, hogy bár egyre több kutatás bizonyítja a jövőorientáltság pozitív hatásait (például egészségügyi vagy oktatási sikerek terén), keveset tudunk arról, hogyan kapcsolódik a nemzeti prostalgia a politikai támogatáshoz vagy csoportközi ellenségeskedéshez.
Továbbá megfigyelték, hogy az elmúlt két amerikai elnökválasztás során a republikánus jelölt erősen támaszkodott nemzeti nosztalgikus üzenetekre („Make America Great Again”), míg a demokrata jelölt inkább nemzeti prostalgikus üzeneteket használt („Our best days still lie ahead”). Ezért céljuk volt bővíteni a korábbi kutatásokat úgy, hogy integrálják a nemzeti prostalgiát is, amely elméletileg ellentétes hatást fejt ki a nosztalgiával szemben.
A kutatás módszere: Két tanulmány áttekintése
1. Tanulmány: Nemzeti nosztalgia, prostalgia és előítéletek
Az első vizsgálatban 177 felnőttet toboroztak az Egyesült Államok különböző részeiről egy online platform segítségével. A mintában túlnyomórészt fehér férfiak szerepeltek, átlagéletkoruk 34 év volt. A résztvevők kérdőíveket töltöttek ki, amelyek mérni próbálták nemzeti nosztalgiajukat, nemzeti prostalgiájukat, politikai ideológiájukat, optimizmusukat és bevándorlókkal kapcsolatos attitűdjeiket.
A nemzeti nosztalgia mérésére olyan kérdéseket használtak, amelyek arra irányultak, hogy milyen gyakran hiányolják vagy gondolnak vissza az amerikai társadalom múltbeli állapotára. A nemzeti prostalgia hasonló megfogalmazású kérdéseket tartalmazott, de ezek az ország elképzelt jövőbeli állapotára fókuszáltak.
Ezen túlmenően felmérték a résztvevők vágyát saját kulturális csoportjuk védelmére és hajlamukat arra, hogy negatívan ítéljék meg a bevándorló külső csoportokat. Ezeket korábban validált skálák segítségével mérték, amelyek például az „amerikai életmód” megőrzésére vonatkozó attitűdöket és az illegális bevándorlókkal szembeni negatív véleményeket vizsgálták.
Az adatok elemzését követően kiderült, hogy akik magas szinten éreztek nemzeti nosztalgiát, nagyobb valószínűséggel fejezték ki saját csoportjuk védelmének igényét és negatív véleményeket fogalmaztak meg a bevándorlókról. Ezzel szemben azok, akik erős nemzeti prostalgiát mutattak, kevésbé voltak hajlamosak csoportvédelmi attitűdökre és kevésbé minősítették le az idegen csoportokat.
Kiemelendő, hogy a nemzeti prostalgia előítéletcsökkentő hatása csak akkor jelentkezett statisztikailag szignifikánsan, amikor a nemzeti nosztalgiát is figyelembe vették az elemzésben. Ez egy úgynevezett „elnyomóhatás” (suppression effect), amely arra utalhat, hogy egy személy egyszerre érezheti mindkét érzelmet, de azok eltérően működnek attól függően, melyik dominánsabb.
„Az első tanulmányban tapasztalt elnyomóhatás meglepő volt számunkra,” – mondták a kutatók. – „Ez arra utalhat, hogy a nemzeti prostalgia előnyei csak akkor érvényesülnek igazán, ha nincs jelen erős nemzeti nosztalgia.”
2. Tanulmány: Nemzeti érzelmek és elnökválasztási támogatás
A második vizsgálat során 110 latin-amerikai származású résztvevőt vontak be az Egyesült Államok-Mexikó határvidékéről. Minden résztvevőnek folyékonyan kellett beszélnie angolul. Az adatgyűjtés közvetlenül a 2020-as elnökválasztás előtt zajlott.
A résztvevőket megkérdezték arról is, melyik jelöltre kívánnak szavazni (Donald Trump vagy Joe Biden), valamint kitöltötték ugyanazokat a kérdőíveket nemzeti nosztalgia és prostalgia témában mint az első tanulmányban. Továbbá begyűjtötték adataikat nemükre, életkorukra, politikai ideológiájukra vonatkozóan és arra is rákérdeztek, hogy Donald Trumpot mennyire társították az amerikai bevándorlási hatóságokkal.
Az eredmények azt mutatták, hogy a magasabb nemzeti nosztalgia nagyobb valószínűséggel jelezte Donald Trump támogatását. Ezzel szemben a magasabb nemzeti prostalgia alacsonyabb Trump-támogatást jósolt előre. Érdekesség azonban, hogy egyik érzelem sem jósolta elő Joe Biden támogatását statisztikailag szignifikánsan – még akkor sem, ha figyelembe vették más tényezőket (politikai konzervativizmus, kor, nem).
„Meglepett minket, hogy a nemzeti prostalgia nem jósolta Biden támogatását,” – nyilatkozták a kutatók. – „Ez arra utalhat, hogy Biden inkább a status quo fenntartójaként volt érzékelhető és kevésbé változásokat hozó jelöltként.”
Érzelmek szerepe politikai attitűdökben és társadalmi viszonyokban
A szerzők szerint a nemzeti nosztalgia egy múltba tekintő érzelemként működik, amely kulturális veszteségérzetet kelt. Ez gyakran vezethet ahhoz, hogy az emberek más csoportokat – például bevándorlókat – hibáztatnak társadalmi hanyatlásért vagy problémákért.
Ezzel szemben a nemzeti prostalgia arra ösztönöz bennünket, hogy elképzeljük hazánk jobb jövőjét; ez pedig csökkentheti az idegenekkel vagy újonnan érkezőkkel szembeni ellenségeskedést.
- Nemzeti nosztalgia: Kapcsolódik konzervatív jelöltek támogatásához és csoportközi ellenségeskedéshez.
- Nemzeti prostalgia: Csökkenti ezeket az előítéleteket és csökkenti konzervatív jelöltek támogatását.
A tanulmány jelentősége és további kutatási irányok
A kutatás hozzájárul ahhoz is, hogy jobban megkülönböztessük a prostalgiát más jövőorientált fogalmaktól. Míg általános optimizmusról vagy jövőbeli következmények mérlegeléséről már sok szó esett korábban is, addig a nemzeti prostalgia egy érzelmileg gazdagabb és kollektívabb módja annak, ahogyan egy közösség gondolkodik jövőjéről. Ez ötvözi a reményt és a nemzet identitását egyedi keretbe helyezve politikai és társadalmi attitűdök megértéséhez.
Bár az eredmények erős bizonyítékot szolgáltatnak e két érzelem eltérő szerepére, fontos megjegyezni néhány korlátot is:
- A vizsgálatok korrelációs jellegűek voltak; így ok-okozati összefüggést még nem lehet biztosan megállapítani.
- Kísérleti vagy longitudinális kutatások szükségesek annak tisztázására, vajon valóban okozza-e a nemzeti prostalgia az előítéletek csökkenését vagy Trump-támogatás visszaesését.
- További vizsgálatok segíthetnek pontosabban meghatározni a határokat nosztalgia és prostalgia között; hiszen egyes emberek egyszerre élhetik át mindkettőt.
- Különösen érdekes lehet feltárni azt is, amikor valaki olyan jövőt képzel el magának (prostalgiát), amely hasonlít is valamennyire múltbéli állapotokra (nosztalgikus elemekkel keveredve).
„Jövőbeni céljaink között szerepel kísérleti tervek kidolgozása annak érdekében, hogy ok-okozati kapcsolatot állapítsunk meg nemzeti prostalgia és csoportközi viszonyok között,” – írták a szerzők. – „Továbbá szeretnénk feltárni azt is, hogyan befolyásolja az emberek szubjektív érzése arról, miként alakíthatják országuk jövőjét intergroup kapcsolataikat.”
Zárszó
A „National prostalgia is associated with decreases in ingroup protection, outgroup derogation and support for Donald Trump’s presidency” című tanulmány szerzői Angel D. Armenta, Demitri Aguilar, Kevin McAweeney mellett Hannah Volpert-Esmond és Michael A. Zárate voltak. Munkájuk új perspektívát kínál arra vonatkozóan, miként formálják érzelmeink hazánk múltjáról vagy jövőjéről politikai döntéseinket és társadalmi viszonyainkat.
Forrás: https://www.psypost.org/national-prostalgia-is-associated-with-lower-support-for-donald-trump/