Az új gazdasági korszak egyre inkább kirajzolódik: a növekedés folyamatos, ugyanakkor a munkaerő-felvétel jelentősen visszaesett, és az új belépők számára szinte lehetetlen bejutni a munkaerőpiacra. A Goldman Sachs 2025 végére vonatkozó előrejelzése világosan megfogalmazza ezt az új rendszert, ahol a termelékenység végzi a nehéz munkát, miközben a bérköltségek alig változnak. Ez az úgynevezett „munka nélküli fellendülés” egy strukturális átalakulást jelez.
A vállalati döntéshozók már előre léptek
A vállalatok vezetői már korán felismerték az új helyzetet. A pénzügyi igazgatók elsődleges célként a költségek szorítását tűzték ki, nem pedig a létszám bővítését. Ennek eredményeként a tőkét elsősorban az automatizálásba fektették be. Egy friss felmérés szerint a cégek 69%-a az hatékonyság növelését tartja prioritásnak, és közülük sokan kifejezetten az mesterséges intelligenciát (AI) jelölték meg, mint eszközt a manuális munkafolyamatok kiváltására.
A technológiai vezetők is hasonlóan ambiciózus célokat tűztek ki: 2024 végére „teljes integrációt” ígérnek az AI rendszerekben, amely akár 20-30%-os termelékenységnövekedést is eredményezhet.
A munkaerőpiaci adatok tükrében
A statisztikák egyértelműen mutatják az átalakulást: a legtöbb iparágban negatívvá vált a munkaerő-felvétel, kivéve az egészségügyet, amely továbbra is növekszik. Jerome Powell Fed-elnök „alacsony felvétel, alacsony elbocsátás” kifejezéssel írta le ezt az állapotot – kevesebb új belépő, kevesebb kilépő, egy látszólag nyugodt piac, ahol valójában semmi sem mozdul.
Az új diplomások számára ez falat jelent
A JOLTS (Job Openings and Labor Turnover Survey) adatai megerősítik ezt a befagyást: egyre kevesebb belépési lehetőség nyílik meg, miközben a hosszú távú munkanélküliek aránya fiatalabb korosztályokban nő. Ez különösen aggasztó jelenség azok számára, akik most végeznek és próbálnak elhelyezkedni.
Goldman Sachs mint példa és figyelmeztetés
A Goldman Sachs nemcsak előre jelezte ezt a trendet, hanem aktívan alkalmazza is azt. Több ezer alkalmazottjuk számára vezettek be egy AI-alapú asszisztenst, amely jelentősen csökkenti azokat az egyszerűbb feladatokat, amelyek korábban gyakornokok betanítására szolgáltak. A bank korábbi becslése szerint világszerte több százmillió munkahely van veszélyben az AI miatt, különösen a fehérgalléros területeken – például pénzügy, adminisztráció és kiskereskedelem.
Figyelmeztetés és cselekvés egyszerre: ez olyan helyzetet teremt, mintha egy gyújtogató hívná ki a tűzoltókat miközben még kezében tartja a gyufát. Ugyanakkor hitelességet ad ennek az előrejelzésnek, hogy közben ők profitálnak is ebből a változásból: nő a termelékenységük, javulnak a profitmarzsok és emelkedik a részvényesi hozam.
A termelékenység és egyenlőtlenség ördögi köre
A termelékenység növekedése azonban nem mindenki számára kedvező. A jövedelem munkaerő részaránya folyamatosan csökken – vagyis egyre kevesebb jut közvetlenül a dolgozóknak. Ez egy önmagát erősítő folyamat: minél hatékonyabbá válik a technológia, annál nagyobb részt hasít ki magának a tőke tulajdonosa. Ez gyengíti a munkavállalók alkupozícióját és tovább növeli a tőkefelhalmozást.
Az IMF elemzése szerint ezért sürgős szükség van arra, hogy progresszívebbé tegyük a tőkebevételek adóztatását – hiszen ezekből származik szinte kizárólagos haszon azoknak, akik birtokolják az automatizáló gépeket és rendszereket.
Generációs feszültségek és munkaerő-piaci realitások
A menedzserek gyakran panaszkodnak arról, hogy nehéz együtt dolgozni Z generációs munkavállalókkal – egy felmérés szerint majdnem háromnegyedük így vélekedik. Ugyanakkor ez a generáció nagyra értékeli a tanulási lehetőségeket és fejlődést keres munkáltatóiban. Amikor azonban rájönnek arra, hogy nincs valódi előrelépési lehetőség („hamis karrierlétra”), gyorsan elhagynak egy céget.
- Több mint 50% aktívan keres új állást.
- Csupán kis részük tervezi hosszú távon megtartani jelenlegi munkahelyét.
Ez nem hűtlenség vagy rossz hozzáállás: ez egy racionális válasz egy olyan piaci környezetben, ahol nincs biztos előrelépési útvonal és ahol cégek nem garantálják visszafizetésként az alkalmazotti lojalitást.
Az emberi készségek szerepe és alternatív pályák
Körülbelül háromnegyedük úgy véli, hogy mesterséges intelligencia alapjaiban fogja átalakítani szerepkörüket. Emiatt olyan emberi készségekre helyezik át hangsúlyt, mint:
- kommunikáció
- vezetés
- empátia
- kapcsolati háló építése
Egyesek inkább szakmunkák felé fordulnak fejlett gyártásban (ahol jó fizetés érhető el négy évnyi felsőfokú képzés nélkül), vagy közszolgálati pályákra váltanak – ahol stabilitásuk miatt nőtt az érdeklődés több mint 40%-kal.
Egészségügy: menedék vagy csak időnyerés?
Az egészségügy jelenleg menedéknek számít ezen változások közepette. Az öregedő társadalom miatt folyamatosan magas marad az igény ellátásra; ugyanakkor az adminisztratív robotizációt lassítja az adatfragmentáció és szabályozási akadályok (például HIPAA). A műtéti adatok kevesebb mint 10%-a publikus – ez is gátolja az algoritmusok terjedését.
Fontos azonban tudni: ezek nem alapvető korlátok, hanem mérnöki kihívások. Amint megoldódnak például az adatvédelmi szabványok és egységes elektronikus egészségügyi nyilvántartások (EHR) bevezetésre kerülnek, gyorsan kitárulhat az automatizáció előtt álló tér.
Ekkor várhatóan súlyos automatizációs sokk éri majd ezt a szektort is – különösen adminisztratív pozíciókat, diagnosztikai folyamatokat és logisztikai tevékenységeket érintve.
A politika tévútjai és szükséges reformok
A jelenlegi gazdaságpolitikai eszközök többsége csak tüneti kezelést nyújt: például monetáris politikai intézkedések inkább csak árnövekedést okoznak anélkül, hogy új munkahelyeket teremtenének vagy bővítenék az előrelépési lehetőségeket.
Eddigi „munka nélküli fellendülések” esetén volt idő arra, hogy cégek átszerveződjenek és újra felvegyenek dolgozókat. Az AI azonban alapvetően más: tartósan csökkenti az emberi munka iránti igényt egységnyi termelés mellett – nem csupán átmeneti késleltetésről van szó.
A technológia terjedése rendkívül gyors: kevesebb mint két év alatt közel félig integrálták AI-t számos területen – ez gyorsabb ütemű változás mint bármely korábbi technológiai hullám esetén. Az érintett munkakörök pedig főként fehérgalléros kognitív pozíciók voltak eddig biztonságosnak gondolva – ez pedig most megszűnik.
A megoldás kulcsa: fiskális reformok és társadalmi támogatás
- Megfelelő munkanélküli biztosítás: modernizált rendszer portabilitással és bérbiztosítással azok számára is, akik kénytelenek alacsonyabb fizetésű pozícióba lépni.
- Szakmai képzés és átképzés támogatása: valódi finanszírozás szektorális képzésekhez és gyakornoki programokhoz.
- Adórendszer reformja: amely képes visszaforgatni a tőkebevételekből származó többletet humán tőkébe való befektetésre.
- Esetleges univerzális alapjövedelem mérlegelése: nem utópiaként hanem matematikai szükségszerűségként kezelve.
Az IMF világosan fogalmaz: vagy most osztjuk újra ezt a többletet társadalmilag igazságosan vagy később fizetünk érte magas társadalmi törések formájában.
Z generáció: racionális alkalmazkodás egy torz piacon
A cégek optimalizálták működésüket outputra fókuszálva – nem pedig arra, hogy hogyan integrálják be új munkavállalóikat. Az AI ezt még felgyorsította. Az egészségügy ugyan időt nyer ebben a folyamatban de nem immunis rá.
A Z generáció nem naiv; egyszerűen sarokba szorították őket egy olyan rendszerben ahol már automatizálták azt az „indító sávot”, amin elindulhatnának karrierjükben. Így számukra az álláskeresés inkább piac mint életre szóló kapcsolat – gyors mozgásról, készségek megszerzéséről és fizetés fejlesztéséről van szó anélkül hogy feltételeznék cserébe ugyanazt kapják vissza cégeiktől.
Kitekintés: mi vár ránk?
Az idő ellenünk dolgozik:
- A felvételi szűkület már jelen van;
- a fiskális reformok viszont évekre vannak;
- a késlekedés nem technokrata bosszantás hanem generációs vagyonátrendezés;
- a piac eredményei mellett ez politikai kudarc is;
- a gazdaság megtanulta növekedni anélkül hogy arányosan teremtene munkahelyeket;
- a fiatalok pedig hamarabb értik meg ezt mint azok akik azt hirdetik: minden rendben van.
Egyetlen probléma marad: ha nincs hová alkalmazkodniuk ezeknek az embereknek mert maga a munkaerő-kereslet szerkezete tolódik el tartósan emberi input nélkülire – akkor minden személyes rugalmasság csak kegyetlen tréfa lesz. Nem lehet tömegesen „készségekkel” kiszabadulni az elavultságból.
Zárógondolat:
A gazdasági növekedés folytatódhat úgy is, hogy közben bezárulnak ajtók fiatal munkavállalók előtt. Ez nem recesszió; ez rendszerváltás. És azok akik ebbe lépkednek bele hamarabb értik meg ennek szabályait mint azok akik azt hirdetik: minden rendben van.
A gépek nyernek – de már kezd kopni annak látszatja is hogy ez tiszta verseny lenne.