Az éghajlati aggodalmak közepette a bányászati óriások a vízenergia felé fordulnak, csökkentik a kibocsátást, és új fenntarthatósági mércéket állítanak fel az iparág számára.
A dél-sulawesi Sorowako buja dzsungelei között egy jelenet bontakozik ki, amely magába foglalja a bányászat változó arcát. Piros szikrák szállnak, mint a hőálló öltönybe öltözött munkás, aki egy nikkelkohóhoz kötődik. Ez a Vale globális bányászati óriás tulajdonában lévő létesítmény évente 75 000 tonna nikkelt termel. Az akkumulátorokhoz, elektromos járművekhez és számos egyéb termékhez nélkülözhetetlen fémet egy három vízierőművel működő létesítményből szerzik be.
Tapintható az irónia. Míg az olvasztási folyamat jelentős üvegházhatású gázokat bocsát ki, az energiaforrás viszonylag tiszta. Ez az elmozdulás a tisztább energia felé a bányászati műveletekben olyan időszakban történik, amikor a világ az éghajlatváltozás elleni küzdelem sürgős szükségességével küzd. A megújulóenergia-megoldásokhoz nélkülözhetetlen ásványok, például a nikkel és a kobalt iránti kereslet rohamosan nő.
A McKinsey & Company, egy globális tanácsadó cég szerint a bányászati tevékenységek a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 4–7%-át teszik ki. Van azonban egy ezüst bélés. Sok bányászati vállalat most a megújuló energiaforrások felé fordul, részben a fenntarthatóbb ellátási láncokat kereső ügyfeleik igényei miatt.
A Vale Indonesia, a Vale nemzetközi bányászati behemót leányvállalata jó példa erre. A Sorowako-ban, egy érintetlen tó mellett található a cég kohói teljes egészében vízenergiával működnek. Ez az elmozdulás lehetővé tette a Vale számára, hogy évente több mint 1,115 millió tonna CO2-egyenértékkel csökkentse kibocsátását ahhoz képest, mintha dízelt használnának. A vállalat büszkén állítja, hogy üvegházhatást okozó gázok kibocsátása közel 20%-kal csökkent 2017 óta.
Ahogy azonban a megújuló energiaforrások megoldásaihoz, például akkumulátorokhoz és napelemekhez elengedhetetlen anyagok iránti globális kereslet nő, úgy nő a bányászok és finomítók szénlábnyoma is. Ez a paradoxon rávilágít az ipar dekarbonizálására irányuló proaktív intézkedések fontosságára.
Világszerte a bányászati vállalatok tudomásul veszik. Chilében napelemes erőművek látják el a bányászati ágazatot, amely jelentős szerepet játszik a réz és lítium előállításában. A kanadai Raglan Mine az elmúlt években a szélenergiát is felkarolta.
Szakértők szerint a fejlettebb technológiára, az ügyfelek részéről érkező nyomásra és a tiszta energiapolitikák érvényesítésére van szükség ahhoz, hogy továbblépjünk a fenntarthatóbb bányászati és finomítási gyakorlatok irányába, miközben növeljük a termelést, hogy lépést tudjunk tartani a szennyező fosszilis tüzelőanyagoktól való elállás globális igényeivel.
Michael Goodsite, az Adelaide-i Egyetem professzora úgy véli, hogy az ipar tanul az ipari forradalom hibájából. Optimistán tekint a jövőre, és kijelenti, hogy a fosszilis tüzelőanyagokról az alternatív energiaforrásokra való átállás értékes tanulságokkal szolgálhat mások számára.
Indonézia, a világ vezető nikkeltermelője is átalakuláson megy keresztül. Az AP News szerint az ország a fenntarthatóság felé tett erőfeszítéseit olyan globális óriáscégek támogatták, mint a Volvo, a Mercedes, a Hyundai és az Apple. Ezek a vállalatok fenntartható forrásból származó anyagokat keresnek, hogy teljesítsék környezetvédelmi kötelezettségeiket. Ennek az elkötelezettségnek a bizonyítéka a Ford Motor Co. és a Vale Indonesia közötti közelmúltbeli együttműködés egy 4,5 milliárd dolláros nikkelfeldolgozó üzem létrehozása érdekében.
A kihívások azonban továbbra is fennállnak. A Vale Indonesia vezérigazgatója, Febriany Eddy kiemelte, hogy a vállalat bizonyos műveletei során továbbra is a szénre támaszkodik. Bár tisztább alternatívaként képzeli el a cseppfolyósított földgázra (LNG) való átállást, elismeri, hogy ez nem a tökéletes megoldás. Az LNG-ről mint „híd-üzemanyagról” jelenleg is folyik a vita, és aggodalomra ad okot annak környezeti hatásai miatt.
A megújuló energiára való átállás a bányászatban nem mentes pénzügyi akadályoktól. A megújuló infrastruktúrába való kezdeti beruházás ijesztő lehet. A Vale sorowakói vízi gátak évtizedekbe telt, mire pénzügyileg életképessé váltak. A hosszú távú előnyök mind környezeti, mind gazdasági szempontból azonban tagadhatatlanok.
Aimee Boulanger, az Initiative for Responsible Mining Assurance munkatársa hangsúlyozza a megújuló energia potenciálját a zöld finanszírozás és a jövőbeli befektetők vonzásában. A környezeti felelősségvállalásra való globális összpontosítás, különösen a világjárvány után és az éghajlati válság közepette, még soha nem volt ennyire hangsúlyos.
Azonban nem minden vállalat vesz részt a fedélzeten. Sokan, különösen Kínában, továbbra is a költségeket részesítik előnyben a fenntarthatósággal szemben. Michael Goodsite úgy véli, hogy a befektetők és a fogyasztók feladata a változás előmozdítása. A fosszilis tüzelőanyagokról való átállásnak a bányászatban ára lesz, de a bolygó hosszú távú előnyei felbecsülhetetlenek.