A politikai nézetek és a gondolkodási rugalmasság közötti kapcsolat régóta izgatja a pszichológusokat és társadalomtudósokat. Egy friss, nagyszabású kutatás azonban arra világít rá, hogy bár a konzervatívok és az ideológiai szélsőségesek valamelyest kevésbé hajlamosak meggondolni magukat új bizonyítékok hatására, ezek az eltérések rendkívül kicsik. A Political Psychology folyóiratban megjelent tanulmány szerint az általános, széles körű állítások, amelyek erős összefüggést feltételeznek egy személy politikai nézetei és kognitív merevsége között, valószínűleg túlzóak.
Az „ellenfél együttműködés” módszere: pártatlan tudományos vizsgálat
A kutatás egy különleges tudományos megközelítés keretében készült, amelyet „ellenfél együttműködésnek” (adversarial collaboration) neveznek. Ebben a módszerben egymással ellentétes nézeteket valló kutatók dolgoznak együtt egy olyan vizsgálat megtervezésén, amelyet mindannyian elfogadhatónak tartanak versengő elméleteik tisztességes tesztjeként. Ez a megközelítés csökkenti azokat az elfogultságokat, amelyek akkor merülhetnek fel, amikor a tudósok saját előzetes elméleteiket támogatni kívánó vizsgálatokat terveznek.
A cél egy régóta vitatott kérdés végleges megválaszolása volt: vajon a merev gondolkodásmód összefügg-e egy adott politikai ideológiával?
Három fő hipotézis a politikai gondolkodás merevségéről
Shauna Bowes, az Alabama Egyetem Huntsville-i campusának adjunktusa, a tanulmány egyik vezető szerzője így foglalta össze: „Hosszú múltra tekint vissza a politikai ideológia és a merevség kapcsolatának vizsgálata. Ez a kutatási terület tele van vitákkal és komplex irodalommal. Az ellenfél együttműködés lehetőséget ad arra, hogy eltérő véleményű tudósok pontosabb és árnyaltabb eredményeket érjenek el.”
1. A „jobboldali merevség” hipotézis
Egy régebbi elképzelés szerint a konzervatív ideológia alapja egy kevésbé rugalmas gondolkodásmód és nagyobb bizonyosságigény. Ezért állítólag a konzervatívok kevésbé hajlandók változtatni véleményükön új bizonyítékok hatására.
2. A szimmetria modell
Ezzel szemben ez az elmélet azt állítja, hogy a csoporthoz tartozás iránti pszichológiai motivációk és a társadalmi büntetés elkerülése bármely politikai oldalon merev gondolkodáshoz vezethetnek. Így nincs alapvető ok azt feltételezni, hogy egyik oldal rugalmasabb lenne a másiknál; az eltérések inkább az adott témától függenek.
3. A „szélsőségek merevsége” hipotézis
E szerint nem az számít, hogy valaki bal- vagy jobboldali-e, hanem hogy mennyire szélsőséges az ideológiája. A szélsőséges nézetek egyszerű, világos válaszokat kínálnak összetett társadalmi problémákra, ami nagyfokú bizonyosságot eredményezhet és csökkentheti az alternatív nézőpontok elfogadását.
A merevség mérése: kihívások és megoldások
A kutatás egyik legnagyobb nehézsége volt meghatározni és mérni a „merevséget”. Ez a fogalom sokféleképpen értelmezhető, ráadásul számos korábbi mérőeszköz kritizált volt azért, mert már eleve politikailag elfogult kérdéseket tartalmazott.
Ezért a kutatócsoport először áttekintette a merevség mérésének több tucat módszerét. Hosszas szűrés után egyetlen olyan mérési módot választottak ki közösen, amelyet mindenki érvényesnek és pártatlannak tartott: az evidenciák alapján történő hitfrissítés mértékét.
Ez azt jelenti, hogy megmérték, mennyire változtatja meg valaki véleményét egy állításról miután új bizonyítékokat kap rá. Az alacsonyabb hitfrissítés nagyobb merevséget jelez.
A kutatás menete és eredményei
Előteszt: kiegyensúlyozott politikai állítások kiválasztása
Több mint 2000 résztvevő bevonásával előtesztet végeztek annak érdekében, hogy olyan politikai állításokat találjanak, amelyek kiegyensúlyozottan képviselik mindkét oldal érveit ugyanazon témában. Például egy állítás szerint a liberálisok jobb intelligenciateszteken teljesítenek társadalmi kérdésekben, míg ennek párjaként azt állították, hogy a fiskálisan konzervatív emberek teljesítenek jobban.
Ezek elemzésével kiválasztották azokat az állításokat, amelyek nem mutattak általános elfogultságot egyik irányba sem – így biztosítva a fő vizsgálatok tisztességességét.
Első tanulmány: 2500 amerikai résztvevővel
- A résztvevők értékelték több politikai állítás igazságtartalmát.
- Ezt követően hiteles forrásból származó rövid információt kaptak az adott állítás alátámasztására (például egy egyetemi kutatás eredményét).
- Újra értékelték ugyanazt az állítást.
- A két értékelés közötti különbséget használták hitfrissítési pontszámként.
Eredmények: Gyenge, de statisztikailag jelentős összefüggést találtak: a társadalmilag vagy általánosan konzervatív személyek kissé kevésbé frissítették hiedelmeiket új bizonyíték hatására mint a liberálisok. Az általános politikai szélsőségesség is összefüggött kisebb hitfrissítéssel. Azonban ezek az eltérések nagyon kicsik voltak – például egy standard deviációnyi növekedés konzervativizmusban vagy szélsőségességben kevesebb mint 1,5 pontnyi változást eredményezett egy 200 pontos skálán.
Második tanulmány: több mint 3700 résztvevővel és több szélsőséges szereplővel
A második vizsgálat célja volt az első eredmények megerősítése és továbbfejlesztése. Több extrém nézetű résztvevőt vontak be, valamint interaktívabb formában mutatták be az evidenciákat – például blogbejegyzés formájában egy kutatóintézettől.
Eredmények: Hasonló mintázatok jelentkeztek: ismét gyenge kapcsolatot találtak általános és társadalmi konzervativizmus valamint kisebb hitfrissítés között. A szélsőségesség minden mérőszáma szignifikánsan kapcsolódott kisebb hitfrissítéshez; különösen a jobboldali szélsőségesek mutattak valamivel nagyobb merevséget mint baloldali társaik. Mindezek ellenére ezek az összefüggések továbbra is aprók voltak és gyakorlati szempontból elhanyagolhatók.
Kombinált elemzés: több mint 6000 résztvevő adatai alapján
A két tanulmány adatait összevonva megerősítették korábbi eredményeiket: bár konzervativizmus és szélsőségesség enyhe csökkenést mutatott abban, hogy valaki mennyire hajlandó változtatni véleményén bizonyíték hatására, ezek az összefüggések következetesen nagyon kicsik voltak.
Közös következtetések és javaslatok
- A közép- és mérsékelt nézeteket vallók mutatták a legnagyobb hitfrissítési hajlandóságot (legkisebb merevséget).
- A jobboldali csoportok – különösen a szélsőjobboldaliak – kissé merevebbek voltak.
- Mivel azonban ezek az eltérések gyengék és nem mindig következetesek különböző ideológiai mérőszámok esetén sem, gyakorlati jelentőségük kérdéses.
- A kutatócsoport arra ösztönzi további vizsgálatok készítőit, hogy ne általánosságban keressék „ki merevebb”, hanem fókuszáljanak konkrét kontextusokra és témákra, ahol ez erősebben megjelenhet.
Korlátozások és jövőbeli irányok
A tanulmány amerikai résztvevőkkel készült egy adott időszakban; eredményei nem feltétlenül általánosíthatók más országokra vagy politikai korszakokra. Csak egyfajta merevséget – hitfrissítés – vizsgáltak; más formák (például személyiségjegyek) nem kerültek górcső alá.
Szerzői megjegyzések: „Csak hitmerevséget vizsgáltunk – ez csak egy aspektusa a merevségnek –, ezért nem szeretnénk általánosítani mindenféle merevségre vonatkozóan,” mondta Bowes. „Hasznos lenne további formákat is megvizsgálni politikai ideológiával összefüggésben, valamint feltárni olyan körülményeket is, ahol ez az összefüggés erősebb lehet.”
Záró gondolatok
A „An adversarial collaboration on the rigidity-of-the-right, symmetry thesis, or rigidity-of-extremes: The answer depends on the question” című tanulmány szerzői Shauna M. Bowes vezetésével arra hívják fel a figyelmet, hogy bár léteznek enyhe tendenciák arra vonatkozóan, hogy bizonyos politikai csoportok kevésbé nyitottak lehetnek új információkra, ezek mértéke jóval kisebb annál, mint amit korábban sokan feltételeztek.
Ezért érdemes óvatosan bánni azokkal az általánosító kijelentésekkel, amelyek erős kapcsolatot sugallnak politikai nézetek és gondolkodási merevség között. A jövőbeni kutatásoknak inkább arra kell fókuszálniuk, hogy milyen konkrét helyzetekben jelenik meg igazán ez a jelenség – így érthetjük meg mélyebben emberi gondolkodásunk komplexitását politikai kontextusban is.