Szitakötő (Azure Darner) a Lake Clark Nemzeti Parkban és Preserve-ben, Alaszkában. Jóváírás: NPS
Egy új tanulmány meglepő eredményeket tárt fel a higanyszennyezéssel kapcsolatban: az ökoszisztémánként jelentősen eltér, hogy honnan származik és hogyan mozog a környezetben. A szárazabb területeken a legtöbb higany eső és hó révén rakódik le. A nedvesebb, erdős területeken a levegőből származó gáznemű higany a levelekhez tapad, amelyek aztán lehullanak és a méreganyagot a talajba szállítják.
Az US Geological Survey, a National Park Service, az Appalache Mountain Club tudósai és a nyilvános résztvevők egy váratlan indikátor, a szitakötők vizsgálatával tették ezt a felfedezést. Eredményeiket ma tették közzé az Environmental Science & Technology folyóiratban .
A higanyszennyezés globális aggodalomra ad okot, mind természetes forrásokból , mind emberi tevékenységből ered. A higany felhalmozódik az élő szervezetekben, és egyre koncentráltabbá válik, ahogy a táplálékláncban felfelé halad a kisebb állatoktól a nagyobbak felé. A toxin károsíthatja mind az embereket, mind az állatokat, károsíthatja a fiatalok agyfejlődését, befolyásolhatja a felnőttek egészségét és megzavarhatja a szaporodást.
A tanulmány a Dragonfly Mercury Project nevű országos programot használta, amely nyilvános résztvevőkkel együttműködve szitakötőlárvákat gyűjt össze higanyelemzés céljából. Polgári tudósok és közösségi önkéntesek 150 nemzeti parkban segítettek összegyűjteni és megmérni a szitakötők lárváit több mint 750 helyről, így egy szórakoztató szabadtéri tevékenységet értékes tudományos adatokká változtattak.
A mintákat a legkorszerűbb műszerrel elemezték, amely képes különböző típusú higany kimutatására szitakötőlárvákban. A különböző forrásokból származó higany kémiai aláírása olyan egyedi, mint az ujjlenyomat, és felhasználható annak feltárására, hogyan jutott el a higany a területre. Ez az együttműködési erőfeszítés segíthet az erőforrás-gazdálkodási döntések megalapozásában, miközben javítja a közvélemény környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos tudatosságát.
A nyilvános résztvevők segítenek a szitakötőlárvák összegyűjtésében és a terepi adatok rögzítésében. A park munkatársai azon dolgoznak, hogy bevonják a diákokat, a természetvédelmi alakulatokat, a gyakornokokat és másokat ebbe a gyakorlati kutatási tapasztalatba. Jóváírás: NPS
Sarah Janssen, az USGS tudósa és a tanulmány vezető szerzője a következőket mondta: „Ezek az úttörő eredmények átformálták a higanynak a védett területeken belüli, különösen a száraz ökoszisztémákon belüli szállításával kapcsolatos megértését. A legmodernebb technológia alkalmazásával és a nyilvános résztvevőkkel való együttműködéssel sikerült meglepő eredményeket tár fel, amelyek megváltoztathatják a higany globális szintű megfigyelését és kezelését.”
Míg a korábbi tanulmányok a halak és madarak higanyszintjének mérésére összpontosítottak, a legújabb kutatások azt mutatják, hogy a szitakötőlárvák költséghatékonyabb, hozzáférhetőbb és szélesebb körben elterjedt pontos mutatói a higanyszennyezettségnek.
Lárvákként a szitakötők szinte minden vízi élőhelyen megtalálhatók, beleértve azokat a területeket is, ahol ritkák a halak, például a sivatagokban. Annak megértése, hogy a higany hogyan mozog a különböző ökoszisztémákon, kritikus fontosságú annak előrejelzésében, hogy a szervezetek koncentrációja hogyan reagál a csökkenő higanykibocsátásra.
Richard Haeuber, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének tiszta levegővel és árammal foglalkozó részlegének tudósa elmondta: „Ez a tanulmány jelentősen javítja annak megértését, hogy a különböző ökoszisztémák hogyan fogadják be a légköri higanyt. Új betekintést nyújt az erőforrás-gazdálkodási ügynökségek számára a megfigyelési módszereik jobb összehangolásához és optimalizálásához. meghatározott helyeken a higany elsődleges forrásai és útjai alapján.”
A tanulmány következményei túlmutatnak az Egyesült Államok határain, mivel az eredmények megalapozhatják a higanyszennyezés kezelésére irányuló globális erőfeszítéseket a Minamatai Egyezmény értelmében . Ennek a nemzetközi szerződésnek az a célja, hogy megvédje az emberi egészséget és a környezetet a higany káros hatásaitól, és hasznos lehet az ökoszisztéma-specifikus higanylerakódásokkal kapcsolatos betekintés, valamint a szitakötők globális megfigyelőeszközként történő használata.
Ezeket az eredményeket kiegészítve a tudósok a közelmúltban meglepően magas higanyszintet fedeztek fel a sivatagi szitakötőkben, megkérdőjelezve azokat a korábbi feltételezéseket, amelyek szerint a száraz területeken alacsony a higanyszennyeződés kockázata. Ez rávilágít a száraz régiók további tanulmányozásának fontosságára a higany és a szennyezőanyagok körforgása szempontjából.