(Fotó: Joe Sohm/Visions of America/Universal Images Group via Getty Images)
Bevezető: A Big Tobacco tanulsága és a Big Tech kihívása
A múlt században a dohányipar problémája nem az volt, hogy túl magas árat szabott meg termékeire, hanem az, hogy a cigaretták túl olcsók voltak. Ezért is vezettek be adókat és szigorú szabályozásokat, mert a dohányzás nemcsak az egyéni egészségre volt káros, hanem társadalmi szinten is súlyos következményekkel járt. A cigaretták fogyasztása külső károkat (externalitásokat) okozott, és belső konfliktusokat (internalitásokat) is generált az egyénben – például amikor valaki szeretett volna leszokni, de az addikció miatt nem tudott.
Hasonlóan, napjainkban a közösségi média platformokkal kapcsolatos vita elsősorban nem pusztán méretük vagy piaci erejük miatt zajlik. Ezek a cégek azért lettek óriásiak, mert magukban hordozzák a problémát: az internetfüggőség és annak társadalmi hatásai.
A Big Tech mérete és versenyhelyzete
Valóban, ezek a vállalatok gazdaságilag dominánsak, és alapítóik rendkívül gazdagok, akik politikai befolyásukat is gyengítették. Azonban az antitröszt szabályozások hagyományos keretei – amelyek arra fókuszálnak, hogy egy cég képes-e tartósan árképzési hatalmat gyakorolni – kérdésesek ebben az esetben.
- Google<!–: korábban egyeduralkodó volt a keresőpiacon, de most a ChatGPT komoly fenyegetést jelent számára.
- Meta: dominanciáját megingatta a TikTok megjelenése.
- Közösségi média: a hagyományos baráti tartalmakat megjelenítő platformok háttérbe szorulnak a rövid videós ajánlórendszerek (Reels, TikTok, YouTube) javára.
- Sora, az OpenAI videó-generáló platformja pedig további zavarokat okozhat ezen a piacon.
Ez azt mutatja, hogy verseny van bőven – de nem ez maga a probléma.
A valódi probléma: Az internetfüggőség és társadalmi károk
A modern internet addiktív jellege komoly pszichológiai és társadalmi károkat okoz. Kutatások kimutatták:
- Jelentős külső hatások érik azokat is, akik nem használják például a TikTokot vagy Instagramot – sokan FOMO (félelem attól, hogy kimaradnak valamiből) miatt használják ezeket az oldalakat.
- Az emberek boldogabbak, ha fizetnek nekik azért, hogy távol maradjanak a közösségi médiától.
- Társadalmi szinten előzetes bizonyítékok vannak arra, hogy az addiktív közösségi média káros hatással van világszerte – bár ökológiai vizsgálatok nehézkesek.
Az internet szolgáltatók korábban passzív tartalomközvetítőként működtek, ezért mentesültek felelősség alól. Ez azonban mára megváltozott: a közösségi média cégek aktív tartalomkurátorokká váltak. Ezek az alkalmazások slot gépszerű pontossággal tesznek minket függővé, miközben mesterséges intelligencia segítségével hamis valóságot is képesek generálni.
Mi lehet a megoldás?
A válasz nem az óriáscégek felszámolása vagy az állami beavatkozás közvetlen beszédszabályozás formájában. Sokkal inkább arról van szó, hogy el kell venni tőlük azt a speciális jogi védelmet (például az Egyesült Államokban a Communications Decency Act 230-as szakasza), amely eddig mentesítette őket felelősség alól. Így végre azok is pert indíthatnának ellenük, akiket ezek a termékek károsítanak.
A figyelem mint célpont: algoritmusok és függőség
Chris Hayes „The Sirens’ Call” című könyve rámutat arra, hogy a közösségi média algoritmusainak elsődleges célja figyelmünk megragadása. Ez hasonló ahhoz az ellentmondáshoz, amikor valaki szeretne kevesebbet dohányozni vagy egészségesebben étkezni, de nem képes rá addikció miatt.
Jerusalem Demsas kulturális megközelítése is kiemeli ezt: létezik egy magasabb rendű énünk, amely csökkenteni szeretné közösségi média használatunkat, és egy alapvető énünk, amely végtelen görgetésre vágyik. Ilyen helyzetekben szabályozásra és társadalmi elköteleződésre van szükség egy jobb egyensúly eléréséhez.
A mesterséges intelligencia és megerősítéses tanulás szerepe
Matt Lackey szerint a számítástechnika történetében megtanultuk: ha egy gépet tiszta jutalomjel alapján tanítunk (megerősítéses tanulással), akkor képes legyőzni embert különböző játékokban (sakk, go stb.). A figyelem „játéka” is ilyen tiszta jutalomjel – minél tovább maradsz egy alkalmazásban vagy annál többet kattintasz –, így ezt is hamarosan mesterséges intelligencia fogja uralni.
A Netflix algoritmusa már most is ilyen módon működik: jutalomként értékeli az appon töltött időt. Jelenleg még emberi tartalommal versenyeznek ezek az algoritmusok, de hamarosan AI által generált tartalommal kell számolnunk – amelyet ugyanazok a platformok készítenek majd elénk személyre szabva.
A 230-as szakasz módosításának szükségessége
A Communications Decency Act 230-as szakasza eddig védelmet nyújtott azoknak a platformoknak, amelyek felhasználói tartalmat közvetítenek. Ez tette lehetővé az internet mai formáját – ha minden oldalért felelősséget kellett volna vállalniuk minden posztért, megszűntek volna komment szekciók, blogok és közösségi oldalak.
Azonban ma már nem passzívan közvetítik ezeket a tartalmakat ezek a cégek; aktívan ajánlanak és kurálnak olyan tartalmakat algoritmusaikkal, amelyek sokszor mérgezők vagy addiktívak. Ezért érdemes lenne eltörölni vagy módosítani ezt a jogi védelmet azon platformokra nézve, amelyek megerősítéses tanuláson alapuló ajánlórendszereket használnak.
Bírósági esetek és precedensek
- Force v. Facebook (2019): A másodfokú amerikai bíróság úgy ítélte meg, hogy Facebook algoritmusa semleges ajánlórendszerként jogosult védelemre.
- Dyroff v. Ultimate Software Group (2019): Hasonló döntés született a kilencedik körzetben.
- Anderson v. TikTok Inc. (2023): A harmadik körzet viszont úgy döntött, hogy TikTok aktívan ajánlott veszélyes tartalmat (például „Blackout Challenge”), így nem passzív szolgáltatóként kell kezelni őket – ezzel kinyitva az utat pereskedés előtt.
A szólásszabadság és szabályozás finom egyensúlya
A szólásszabadság alapvető érték egy demokráciában; ezért nagyon körültekintően kell kezelni minden módosítást. Természetesen minden beszéd továbbra is védett maradna – rágalmazási perekhez magasabb bizonyítási teher kellene –, de az algoritmusokra vonatkozó speciális védelem eltörlése nem jelentené automatikusan cenzúrát vagy beszédkorlátozást.
Egy ilyen módosítás csak azt jelentené, hogy azoknak a cégeknek felelősséget kell vállalniuk azért a tartalomért és hatásért is, amit algoritmusaik aktívan terjesztenek – különösen akkor, ha tudatosan maximalizálják felhasználóik időtöltését akár káros következmények árán is.
Mesterséges intelligencia termékek felelőssége: pereskedés mint szabályozási eszköz
Kelsey Piper írása kapcsán felmerült vita szerint AI fejlesztők ellen per indítása növelné ugyan költségeiket és lassítaná fejlődést, de ez szükséges lépés lehet annak érdekében, hogy ezek a cégek internalizálják termékeik által okozott károkat.
- Ha például önvezető autók balesetet okoznak (pl. Waymo), akkor Alphabetnek kell vállalnia érte felelősséget.
- Ha egy nyelvi modell veszélyes önkárosító tanácsokat ad tinédzsereknek, akkor annak fejlesztője legyen felelős érte.
- Ha AI által generált videótartalom bűncselekményhez vezet vagy sérülést okoz – legyen felelős annak alkotója.
- Ha fekete dobozos algoritmus depressziót vagy káros viselkedést generál gyerekek között – perelhető legyen annak fejlesztője.
Tort liability mint rugalmas szabályozási eszköz
Catherine Sharkey jogászprofesszor szerint termékfelelősségi perek („tort liability”) megfelelő eszközei lehetnek az AI szabályozásának ebben az új technológiai környezetben. Ez lehetővé teszi:
- a legköltséghatékonyabb szereplő felelősségre vonását („cheapest cost avoider”), jelen esetben magukat az AI fejlesztőket;
- a jogi visszacsatolást és fokozatos szabályozási fejlődést;
- a különböző technológiák eltérő kockázatainak differenciált kezelését;
- a nagyobb cégek esetében pedig biztosítja azt is, hogy ténylegesen legyen miből kártérítést fizetniük – ellentétben kisvállalkozásokkal vagy egyéni taxisofőrökkel.
Záró gondolatok: A jelenlegi rendszer kudarcai és szükséges változtatások
Bár javaslataim nem feltétlenül véglegesek vagy tökéletesek minden részletükben, világosnak tűnik:
- a jelenlegi szabályozási keretek nem képesek megfelelően kezelni azt a kártételt, amit nagy tech cégek okoznak;
- a jogi védelem csökkentése mellett fontos lenne kötelezni ezeket a vállalatokat arra is, hogy internalizálják termékeik negatív hatásait;
- a társadalom érdeke megköveteli ezt ahhoz, hogy ne csak profitáljunk az innovációból, hanem minimalizáljuk annak árnyoldalait;
- a digitális függőség elleni küzdelemhez elengedhetetlen lesz együttműködés államokkal, civil szervezetekkel és magánszektorral egyaránt.
Összességében tehát eljött az idő: ideje újragondolni hogyan kezeljük jogilag és társadalmilag azt az internetet és digitális platformokat,
amelyek ma már nem csupán passzív szolgáltatók — hanem aktív alakítói életünknek és figyelmünknek.
Csak így érhetjük el azt az egészségesebb digitális környezetet,
amely mindannyiunk javát szolgálja hosszú távon.
Forrás: https://www.theargumentmag.com/p/treat-big-tech-like-big-tobacco