Harmincnyolc évvel az eredeti után, A Futó Ember ismét képernyőre került, és egy olyan világban játszódik, amely mintha utolérte volna az eredeti film abszurditását. Az új változatban a főszerepet egy jóval karcsúbb, de nem kevésbé figyelemre méltó színész, Glen Powell alakítja, aki Ben Richards szerepében tűnik fel.
Ben Richards karaktere és a történet alapja
Richards egy olyan férfi, akit különböző munkahelyeiről fegyelmezetlenség miatt rúgtak ki, miközben egy beteg kisgyermeket gondoz. Egy producer felismeri benne az „objektíven legdühösebb embert, aki valaha is jelentkezett” a műsorba, így kényszerítik bele Amerika kedvenc halálos vagy halj meg játékshow-jába.
A játék show újragondolva: A valóságban kell túlélni
Az eredeti koncepciót némileg átdolgozták. Míg korábban a játékosok videójáték-szerű pályákon navigáltak egy televíziós adás hosszáig, Richardsnak most a való életben kell túlélnie harminc napon keresztül. Ezt folyamatosan figyelik lebegő kameradroidek, miközben fegyveres „vadászok”, magánrendőrök és az általános közönség üldözi őt. Az emberek egy saját fejlesztésű applikáció segítségével követik és filmezik a futókat okostelefonjaikon.
Minél tovább él meg és minél több üldözőt képes likvidálni, annál több pénzt keres. Egy hatalmas rajongótábor, az úgynevezett Running Fans támogatja (vagy éppen kifütyüli) őt, akik naponta 24 órában a képernyőkhöz tapadva követik az eseményeket. Glen Powell karaktere hasonlóan alakul Schwarzenegger Richardjához: az ellenségből szeretett népi hős lesz, aki kamerák előtt bohóckodik és ezzel növeli a nézettséget.
Edgar Wright rendezése és a műfaj újragondolása
Az új Futó Ember forgatókönyvét és rendezését Edgar Wright (Hot Fuzz, Scott Pilgrim vs. the World) jegyzi. A film egyszerre merít az eredeti filmből, Stephen King regényéből és a jelenkori valóságból is. Egy olyan modern Amerikát mutat be, ahol egy játékshow elnök irányítja az országot, és ahol az ICE (bevándorlási és vámhatóság) csapatai Dr. Phil McGraw-val együttműködve deportálási razziákat alakítanak át valóságshow-vá.
A szatíra határai: Mikor válik valósággá a fikció?
A szatíra alapvetően karikatúrákra épül – azonban az új Futó Ember alig túloz. Vajon tényleg ennyire távol állna tőlünk egy halálos játékshow ötlete? Gondoljunk csak arra, hogy a Netflix dél-koreai thriller sorozata, a Squid Game (amely maga is A Futó Ember formátumának egy változata) milyen hatalmas sikert aratott – olyannyira, hogy létrejött egy hivatalos Squid Game-stílusú versenyalapú reality show is.
Egy másik példa: MrBeast nevű YouTuber tízezer dollárral csábít versenyzőket arra, hogy kígyókkal teli kádban üljenek – ez már önmagában is mutatja a valóságshow-k extrém irányba való elmozdulását. Nemrég élőben láthattuk azt is, ahogy Cam Skattebo, a New York Giants újonc futójátékosa bokáját 45 fokban kificamította egy rivális szurkolók által zsibongó bárban – mintha egy láthatatlan csavarkulccsal történt volna mindez.
Összegzés: A Futó Ember mai üzenete
A Futó Ember új változata nem csupán szórakoztatás; sokkal inkább tükörképe annak a társadalmi helyzetnek és médiafogyasztási kultúrának, amelyben élünk. Az emberi dühöt és túlélési ösztönt állítja középpontba egy olyan világban, ahol a valóságshow-k határai elmosódnak a valódi élet veszélyeivel.
Ez az adaptáció arra késztet minket, hogy elgondolkodjunk: vajon meddig mehet el a szórakoztatás? És hol húzódik meg az a pont, amikor a fikció már nem is annyira elképzelhetetlen?
