A hüllők gyakran rossz hírnévnek örvendenek. Hányszor láttunk már kígyót a gonosz szimbólumaként vagy más pikkelyes állatot a negatív szerepében? A nyugati kultúrákban a hüllőket gyakran a bűnnel és árulással társítjuk, ami a zsidó-keresztény hagyományból ered. Ez azonban téves lenne, ha azt gondolnánk, hogy ez a szemlélet minden kultúrában uralkodó volt. Krokodilok, kígyók, teknősök – mindegyikük istenként, őrzőként vagy átalakulás szimbólumaként jelent meg különböző népi hagyományokban.
Kulturális gazdagság és negatív előítéletek
Bár a hüllők gazdag kulturális jelentéssel bírnak, sok népi hiedelem továbbra is negatív képet fest róluk. A folklór hatása ugyan befolyásolja az emberek véleményét, de ennek pontos mértékét nehéz meghatározni. Valójában a hüllőkkel szembeni ellenérzés egy evolúciós és szociokulturális tényezők kombinációjából ered.
Evolúciós kutatások főemlősökön azt sugallják, hogy velünk született félelem bizonyos kígyófajta jegyek iránt annak potenciális veszélyessége miatt. Emellett az arckifejezések hiánya és az emberi megjelenéstől való eltérés hozzájárul ahhoz, hogy idegennek és kevésbé intelligensnek tekintsük őket.
Végül pedig a hüllők rendkívül változatos csoportot alkotnak, amelyről viszonylag keveset tudunk – ez a tudatlanság pedig tovább erősítheti rossz megítélésüket és bánásmódjukat.
A kígyók kulturális hatása
A kígyók különösen nagy hatást gyakoroltak számos kultúrára. Például az alábbi képen egy fogságban tartott Agkistrodon bilineatus (cantil) látható egy madridi állatkertben (Faunia).
Rejtve, de jelen vannak: a hüllők társadalmi helyzete
Bár gyakran elkerülik a figyelmet az emlősökkel és madarakkal szemben, a hüllők mindennapjaink részei. Az Európai Unió legfrissebb (2022-es) jelentése szerint az állatkísérletekben részt vevő állatok mindössze 0,1%-a volt hüllő – ez több mint 4500 egyedet jelent, ami négy év alatt közel 200%-os növekedést mutat.
Fontos megjegyezni, hogy ezek az adatok csak az engedélyezett kísérleti eljárásokban részt vevő állatokat tartalmazzák, így nem számolják bele az ideiglenesen befogott vagy más módon tartott példányokat.
Sajnos sok esetben ezek az állatok nem megfelelő körülmények között élnek, amelyek nem elégítik ki alapvető szükségleteiket. Ez nemcsak az átmenetileg tartott állatok problémája; a házi kedvencként tartott vagy állatkertekben élő hüllők gyakran egész életüket fogságban töltik.
Több tanulmány is rámutat arra, hogy ezeknek az állatoknak ritkán biztosítják megfelelő életfeltételeiket, ami egészségügyi vagy viselkedési problémákhoz vezethet. Ilyen például a terrárium üvegével való ismétlődő érintkezés, amely sérüléseket okozhat az orr területén.
Környezeti gazdagítás: új lehetőség a jólét javítására
A környezeti gazdagítás olyan módszerként alakult ki, amely enyhíti a fogságban tartott állatok monotonitását és hiányosságait. Célja nem csupán az alapvető szükségletek kielégítése, hanem hogy az állatok virágozzanak és természetes viselkedésüket mutathassák.
Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy változtatásokat vezetünk be az élőhelyükön – például játékokat, mászóstruktúrákat vagy érzékszervi és társas stimulációt –, amelyek elősegítik természetes viselkedési formáik megjelenését.
A kulcs azonban nem csupán új elemek bevezetése, hanem azok fajspecifikus igényekhez igazítása és hatékonyságuk folyamatos ellenőrzése.
Tudományos kutatás: környezeti gazdagítás hatása lagartijákon
Saját doktori kutatásomból kiindulva vizsgáltuk a hüllők környezeti gazdagításának jelenlegi helyzetét európai állatkertekben. Bár sok helyen alkalmaztak valamilyen gazdagítást, ezek gyakran csak alapvető szükségletek kielégítésére korlátozódtak – például megfelelő hőmérsékleti gradiens biztosítása.
Kísérleti jelleggel két Podarcis nembe tartozó gyíkfaj számára terveztünk és értékeltünk különböző gazdagítási módszereket:
- Szaglási stimuláció: papírdarabokra vitt más egyedek illatait helyeztük el a terráriumban – ezek természetes ingerek, amelyeket vadon rendszeresen vizsgálnak.
- Fizikai kihívás: egy fatuskót helyeztünk el lyukakkal ellátva, amelyeken mászni kellett és felfedezni élelmet keresve.
- Strukturális és termikus komplexitás növelése: több magassági platform beépítése a terráriumba.
A viselkedési és fiziológiai eredmények
A gazdagított környezetben megfigyeltük, hogy a gyíkok kevesebbet dörzsölték magukat az üveghez – így csökkentve az orrsérülések kockázatát –, valamint több időt töltöttek mozgással és nyelvük kinyújtásával. Ezek olyan viselkedések voltak, amelyek fokozott felfedező aktivitást jeleznek új ingerekre reagálva.
Ezen túlmenően mértük a stresszhormonként ismert kortikoszteron szintjét nem invazív módon ürülékből. Az eredmények azt mutatták, hogy bár fogságban tartás során általában nőtt ez a hormon szintje idővel, a gazdagítási periódusok alatt ez nem következett be – ami arra utalhat, hogy a környezeti gazdagítás csökkenti a stresszreakciót.
A jövő kihívásai és lehetőségei
Ezek az eredmények hozzájárulhatnak ahhoz, hogy eloszlassuk a hüllőkről kialakult sztereotípiákat. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy ezek az állatok komplex kognitív képességekkel rendelkeznek és társas életet élnek – sőt akár játékos viselkedést is mutathatnak –, valamint jóval több igényük van annál, mint amit eddig feltételeztünk róluk.
Bár még sok tennivaló vár ránk ezen a területen, egyre nagyobb érdeklődést tapasztalunk olyan állatok iránt is, amelyeket korábban figyelmen kívül hagytunk. Ez különösen fontos jelenlegi helyzetük miatt:
- A legtöbb fogságban tartott hüllő fajkereskedelemből származik – ez egy jövedelmező üzletág bizonyos szereplők számára, de rengeteg életet követel.
- A kereskedelemben akár 36%-uk is érintett lehet illegálisan vagy szabályozatlanul.
- Sok faj biológiájáról alig tudunk valamit mégis tárgyként kezeljük őket gyűjteményekben.
- A kereskedelem során gyakran rossz higiéniai körülmények között tartják őket anélkül, hogy figyelembe vennék tér-, táplálkozási vagy klimatikus igényeiket.
- Az eladást követően akár 70%-os korai elhalálozási arány is előfordulhat.
- A kereskedelem ökológiai károkat is okozhat: túlhalászás vagy invazív fajok betelepedése formájában.
Környezeti gazdagítás mint oktatási eszköz
Ezen összefüggések tükrében a környezeti gazdagítás nem csupán egy eszköz az állatok jólétének javítására; lehetőség arra is, hogy edukáljunk és tudatosítsunk bennünket embereket arról, milyen komplex viselkedési mintázatokkal rendelkeznek ezek az élőlények. Amíg fogságban tartjuk őket – legyen szó házikedvencről vagy állatkerti lakóról –, kötelességünk biztosítani számukra méltó életfeltételeket.