Az Egyesült Államokban 1948 óta a házas párok többsége közösen adózik, ám ez a gyakorlat számos problémát okoz, különösen a nők gazdasági helyzetében. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a közös adózás történetét, hatásait és az egyéni adózás előnyeit.
Bevezetés: A közös adózás kialakulása és jelenlegi helyzete
Az Egyesült Államokban 1948 óta a legtöbb házas pár közösen nyújtja be szövetségi jövedelemadó-bevallását, nem pedig külön-külön (Kasprak, 2013). 2022-ben az Internal Revenue Service (IRS) közel 55 millió közös bevallást dolgozott fel, ami az összes bevallás mintegy harmadát teszi ki, és az összes bevalló körülbelül felét, valamint a házas bevallók több mint 95 százalékát jelenti (IRS, 2022).
Bár az amerikaiak számára természetesnek tűnik a közös adózás, az OECD 38 tagállama közül csak kilenc ország nem az egyént tekinti kizárólagos adóegységnek (OECD, 2024). Ez az eltérés komoly kérdéseket vet fel az amerikai adórendszer igazságosságával kapcsolatban.
A közös adózás indokai és kritikái
A közös adózás fő indoka az úgynevezett „együtt kezelt erőforrások” elve: feltételezik, hogy a házas felek jövedelmeiket egyesítik, közösen rendelkeznek felettük, és így pontosabban tükrözi anyagi helyzetüket. Ez az elmélet azonban számos problémát rejt magában.
- Gazdasági egyenlőtlenségek: A rendszer jutalmazza az egykeresős családokat és bünteti az egyenlőbb jövedelemeloszlású házasságokat.
- Nők gazdasági korlátozása: A második keresőként dolgozó házas nők magasabb margiális adókulccsal szembesülnek, ami csökkenti munkaerő-piaci részvételüket.
- Faji egyenlőtlenségek: A fekete párok nagyobb valószínűséggel szenvednek el házassági büntetést, ami tovább mélyíti a társadalmi különbségeket.
- Társadalmi előítéletek: A törvényhozók régóta használják a közös adózást családi értékek megőrzésére és a házasság ösztönzésére.
A közös adózás működése: büntetések és bónuszok
A „házassági büntetés” akkor áll fenn, ha egy pár magasabb összeget fizet közösen, mint külön-külön. Ezzel szemben „házassági bónuszról” beszélünk, ha kevesebbet fizetnek együtt.
Példák a gyakorlatból
Ann és Bob, akik évente fejenként 50 000 dollárt keresnek, ugyanannyit fizetnek közösen vagy külön-külön – tehát számukra semleges a rendszer.
Christine és Dan esetében viszont Dan 80 000 dollárt keres teljes munkaidőben, Christine pedig 20 000 dollárt részmunkaidőben. Külön-külön több adót fizetnének (11 333 dollár), míg együtt csak 8 590 dollárt – így számukra jelentős házassági bónusz keletkezik.
A történeti háttér: hogyan alakult ki a közös adózás?
Az első amerikai jövedelemadórendszer kezdetén (1918) már lehetőség volt közös bevallásra, de ez inkább adminisztratív könnyítés volt. Az igazi áttörést az 1948-as Revenue Act hozta meg, amely bevezette a modern értelemben vett közös adóbevallást eltérő adósávokkal (Bittker, 1974; Beck, 1990).
Ekkor vált lehetővé az úgynevezett jövedelem-megosztás („income splitting”), amely jelentős kedvezményeket biztosított azoknak a pároknak, ahol egyik fél magasabb jövedelemmel rendelkezett (McCaffery, 1997).
A házassági büntetések és bónuszok társadalmi hatásai
Bár az elmúlt évtizedekben számos törvény próbálta csökkenteni vagy megszüntetni a házassági büntetéseket (pl. Economic Growth and Tax Relief Reconciliation Act of 2001), ezek inkább bónuszokat eredményeztek bizonyos párok számára (TPC, 2024).
Egy gyermekkel rendelkező pár esetében például előfordulhat olyan helyzet is, hogy ha nem lennének házasok és egyikük jogosult lenne a Head of Household státuszra vagy gyermekadó-kedvezményre, akkor összességében kevesebb lenne az adófizetésük – így még mindig léteznek büntetések is.
A faji egyenlőtlenségek súlyosbítása
A kutatások szerint (Brown, 2021; Holtzblatt et al., 2023) a fekete párok nagyobb valószínűséggel szenvednek el házassági büntetést és arányosan nagyobb mértékben érinti őket ez a probléma mint fehér társaikat. Ez tovább növeli a már meglévő társadalmi-gazdasági különbségeket.
A második kereső büntetésének hatása
A második keresőként dolgozó személyek – akik többségében nők – magasabb margiális adókulccsal találkoznak közös bevallás esetén. Ez azt jelenti, hogy minden plusz keresett dollár után aránytalanul nagyobb adót kell fizetniük (OTA, 2015).
Például Christine esetében nőtt a margiális adókulcs házasságkötés után Danhez képest. Ez jelentős visszatartó erőt jelenthet női munkavállalók számára.
Nők gazdasági helyzetének romlása és munkaerő-piaci részvételének csökkenése
A nők átlagosan kevesebbet keresnek férfi társaiknál (deCourcy & Gould, 2025), ráadásul anyaságuk és gondozói szerepeik miatt még inkább korlátozottak munkaerő-piaci lehetőségeikben (IWPR, 2024).
A magasabb margiális adók tovább csökkentik munkavállalási hajlandóságukat (McClelland & Mok, 2012), ami hosszú távon anyagi kiszolgáltatottsághoz vezethet mind otthon, mind pedig munkahelyen.
A családon belüli egyenlőtlenségek növekedése
A „második kereső” státuszú nők gyakran alacsonyabb jövedelmük miatt több otthoni munkát vállalnak át férjüktől (Goldin, 2021). Ez tovább mélyíti gazdasági függőségüket és csökkenti döntési szabadságukat akár válás vagy családon belüli erőszak esetén is (Kornhauser, 1993; Cunha, 2016).
A házasság ösztönzésének hatástalansága és igazságtalansága az adórendszerben
Bár politikai szándék van arra vonatkozóan, hogy az adórendszer ösztönözze a házasságot (pl. Trump „baby boom” tervei), nincs bizonyíték arra, hogy ez valóban befolyásolná az emberek döntéseit (CBO, 1997; Horowitz et al., 2019).
Továbbá a házassági bónuszok főként jobb anyagi helyzetű pároknak járnak – így ez inkább regresszív támogatási forma (Reeves & Pulliam, 2020).
Az egyéni adózás előnyei és megvalósíthatósága
Sok országban már régóta alkalmaznak egyéni alapú jövedelemadót (OECD, 2024). Az egyéni bevallás egyszerűsítené az adminisztrációt és csökkentené az igazságtalanságokat.
- Könnyebb lenne visszatérítés nélküli („return-free”) rendszer bevezetése.
- Csökkenne az ártatlan félre hárított tartozások száma.
- Nincs szükség arra sem, hogy párokat egymáshoz kapcsoljanak az IRS rendszerében.
- Nagyobb átláthatóságot biztosítana vagyon- és jövedelemkezelés terén.
Kihívások és további lépések
Az átállás nem lesz egyszerű: új szabályokra lesz szükség például jövedelem-megosztásra vagy gyermekek utáni kedvezményekre vonatkozóan. Ugyanakkor ez lehetőséget teremt arra is, hogy igazságosabbá tegyük az egész rendszert (McMahon, 2011).
Következtetés: Miért ideje véget vetni a közös adózásnak?
A közös bevallás rendszere mára elavulttá vált. Bár eredetileg gazdag férfiak kedvezményezésére alakult ki, ma már számos igazságtalanság forrása:
- Bünteti az egyenlőségre törekvő párokat;
- Jutalmazza az egykeresős családokat;
- Korlátozza nők munkaerő-piaci részvételét;
- Mélyíti faji és nemi egyenlőtlenségeket;
- Megnehezíti nők gazdasági függetlenségét és biztonságát;
- Bonyolulttá teszi az adminisztrációt;
- Nem ösztönzi hatékonyan sem a házasságot sem pedig gyermekvállalást.
Egyéni alapú bevallási rendszerrel egyszerűbbé válna az adórendszerünk; igazságosabb lenne mindenki számára; növelné női munkavállalók részvételét; valamint közelebb hozná Amerikát más fejlett országokhoz. Ideje újragondolni ezt a rendszert!
Forrás: https://rooseveltinstitute.org/publications/its-time-to-end-joint-tax-filing/