A Linux fejlesztők egyik jól ismert szokása, hogy gyakran újra feltalálják a kereket. Ez nem csupán egy titok vagy „elefánt a szobában”, hanem egy egész repülő, irányított bárka, amely tele van minden ismert és ismeretlen ormányos állattal: az ambelodontoktól és stegodonoktól kezdve a deinothereken, elefántokon, mamutokon és más masztodonokon át.
A Linux és a GNU eszközök eredete – újrateremtés vagy innováció?
Valójában maga a Linux, valamint a hozzá kapcsolódó GNU eszközök is nyílt forráskódú (FOSS) újrateremtései meglévő, zárt forráskódú programoknak. Több mint három évtized folyamatos fejlesztése után azonban csak egyetlen Linux létezik, és nagyon kevés valódi alternatíva akad a GNU eszközökre is. Egyes területeken sikerül összetartani a rendszert, mások viszont látványosan kudarcot vallanak.
Az egyik legszembetűnőbb példa: az asztali környezetek
Az egyik leglátványosabb terület, ahol ez megmutatkozik, az az asztali környezet – azaz az operációs rendszer felhasználói felületének leginkább szem előtt lévő része. Ahogy korábban már részletesen tárgyaltuk, a mai FOSS asztali környezetek túlnyomó többsége ugyanazt a dizájnt követi, amely eredetileg a Windowsból származik.
Közel húsz évvel ezelőtt a Microsoft fenyegetőzött perrel emiatt. Bár végül nem történt meg a pereskedés, nem azért mert hiányzott volna az alapja: ahogy 2013-ban részletesen kifejtettük, a jelek egyértelműek voltak. A per elmaradása inkább annak volt köszönhető, hogy nem volt világos, kit lehetne beperelni, illetve hogy egy közösségi fejlesztésű projekt ellen lehet-e egyáltalán jogi lépéseket tenni.
Mit értünk Windows-szerű dizájn alatt?
Kifejezetten a Windows 95-re utalunk – hiszen az összes későbbi Windows verzió ezt az alapdizájnt örökölte. Amikor a Windows 95 húszéves lett, a The Register egy kis megemlékezést írt róla, amelyben jól látható ez az alapvető felépítés:
- Egy panel fut végig a képernyő egyik hosszú szélén.
- Balról jobbra haladva először egy alkalmazásindító gomb található.
- Ezt követi egy sor gomb az éppen megnyitott ablakok számára.
- Végül egy mélyedésben elhelyezkedő „rendszertálca” helyezkedik el az óra és értesítési ikonok számára.
- Ezek közül néhány vezérlőként is funkcionál például a hangerő szabályozására.
- Az indító gomb hierarchikus menüt nyit meg: fő alkalmazások és rendszervezérlési funkciók vannak legfelül, alatta pedig mappákba rendezett további funkciók.
- Egy ikon-alapú fájlkezelő tartozik hozzá, amely opcionálisan bal oldali panelen mutatja a könyvtárfa struktúrát.
Ez a dizájn akkoriban forradalmi volt: semmi sem rendelkezett mindezekkel az elemekkel egyszerre. Bár korábban is léteztek hasonló funkciók – például RISC OS Icon Bar vagy NeXTstep Dock –, ezek csak részben fedték le ezt az egységes élményt.
A Windows 95 mérete és hatása
A 21. század mércéjével mérve a Windows 95 rendkívül kicsi volt: első kiadása mindössze 13 floppy lemezre fért rá (kevesebb mint 25 MB). Az eredeti Windows Explorer mindössze 200 kB kódot tartalmazott. Bár apró volt, mesterműnek számított, és olyan módon határozta meg a számítógépes felhasználói felületet, amely csak 22 évvel később ismétlődött meg az iPhone megjelenésével.
Fontos megjegyezni: A szerző személyes kedvencei között szerepelnek olyan klasszikus GUI-k is, mint a MacOS, RISC OS vagy BeOS – mégis úgy véli, hogy ezt a dizájnt máig nem sikerült felülmúlni.
A Windows Explorer egyszerűsége és innovációja
Az Explorer dizájnja nemcsak vizuálisan volt egyszerű és letisztult; bizonyos implementációs elemei is azok voltak. Például Windows 3.x és NT.x alatt a Program Manager csak egy hierarchiaszintet támogatott: alkalmazásokat csoportokba kellett rendezni .GRP fájlformátumban, amelyek nem lehettek egymásba ágyazva. Az Explorer viszont bevezette a parancsikonokat (.lnk fájlokat), és az indítómenü egyszerű könyvtárfa struktúrán alapult: ikonok parancsikonok voltak, almappák pedig almenük.
A Linux természetesen saját verziót fejlesztett ebből, de sokkal bonyolultabb formában.
Windows-szerű asztali környezetek Linuxon
A Linuxon szinte nevetségesen sokféle Windows-stílusú asztali környezet létezik – ez igaz több BSD disztribúcióra is. Ezek többsége C nyelven íródott és Gtk eszközkészletet használ widgetekhez (menük, dialógusablakok stb.).
- Xfce
- MATE (a GNOME 2 forkja)
- LXDE
- Cinnamon (Linux Mint saját fejlesztése)
- Budgie (GNOME-központú Vala nyelven)
A GNOME 3 radikálisan eltért ettől a dizájntól, de még mindig elérhető GNOME Classic és GNOME Flashback módokban hasonló elrendezés. A Cinnamon eredetileg testreszabások gyűjteménye volt (MSGE), majd teljes fork lett belőle. Zorin OS ezzel szemben több kiterjesztést használ anélkül, hogy fork-olná magát a kódot.
LXDE fejlesztése évekig szünetelt, mivel fő fejlesztője áttért az LXQt-re – amely Qt-t használ C++-ban –, de mostanában ismét frissítések érkeznek. Raspberry Pi OS továbbra is használ LXDE komponenseket. Hasonlóan Qt alapú KDE Plasma mellett tovább élnek KDE 3.5 forkjai is (pl. Trinity Desktop).
Kínai asztali környezetek és további alternatívák
Kínában két további Windows-szerű asztali környezet népszerűbb: Uniontech Deepin Desktop Environment-je és Kylin disztribúciók UKUI-ja. Ezek vegyesen használnak Gtk-t és Qt-t különböző komponensekhez.
Mélyebbre merülve: további ablakkezelők és desktop projektek
- Enlightenment és forkjai (E16, Moksha) saját Enlightenment Foundation Libraries-t használnak Gtk helyett.
- Equinox Desktop Environment (EDE), amely FLTK-t használ – ez utóbbi mostanában ismét aktív fejlesztés alatt áll.
- XPde, amely Kylix-et (Delphi Linux verzióját) használta – már elhalt projekt.
- Lumina, FreeBSD-re készült C++/Qt alapokon; manapság Linuxon is fut.
- Aura, ChromeOS minimalista desktopja.
- IceWM, JWM (Joe’s Window Manager) aktív fejlesztés alatt állnak; FVWM95 is kapott frissítést nemrégiben.
Bár ezek inkább ablakkezelők mint teljes értékű desktop környezetek, mégis megtartják azt az ismert tálca-indító menü elrendezést és jelen vannak modern disztribúciókban (pl. antiX vagy Damn Small Linux).
Több mint két tucat Windows-szerű UI – hatalmas erőforrás-pazarlás?
Mindezek alapján legalább 23 különböző Windows-stílusú asztali környezetről beszélhetünk Linuxon és BSD-n egyaránt. Több programozási nyelv és grafikus toolkit keveredik közöttük – de jóval kevesebb mint 23 nyelv vagy toolkit –, ami óriási mennyiségű időt és energiát emészt fel újra feltalálni ugyanazt az alapvető koncepciót: egy kerek dolgot egy tengely végén.
A valós probléma: funkcionalitás és egyszerűség hiánya
A legtöbb ablakkezelő nem éri el a Windows 95 Explorer funkcionalitását; egyik desktop sem ragadja meg annak egyszerű eleganciáját teljes egészében. Például bár Windows 95 lehetőséget adott arra, hogy tetszőleges képernyőszélre helyezzük át a tálcát, csak egyetlen tálcánk lehetett; annak hossza vagy tartalma nem változtatható szabadon – csak több sorba rendezhető volt.
Példa párhuzam: Vi klónok vs. Vim
Egy másik példa erre az erőforrás-pazarlásra az editorok világából érkezik: Bill Joy Vi szerkesztője 1976-ban jelent meg; annak ellenére hogy szerzője személyesen sosem kedvelte igazán Vi-t vagy Vim-et (Vi Improved), ez mára több tízezer vagy akár százezer felhasználó kedvence lett.
Képzeljük el azonban azt a helyzetet, ha nem lenne csak Vim, hanem 23 különböző Vi klón létezne párhuzamosan minden disztribúcióban – mindegyik saját konfigurációs fájlformátummal, eltérő billentyűparancsokkal és különböző bővítményrendszerekkel! Ez kaotikus lenne és valószínűleg egyik sem érné el Vim funkcionalitását sem.
Közös nevező keresése – együttműködés helyett versengés?
Nincs mód arra sem, hogy ezeket a különböző Windows-szerű Linux desktopokat összevonjuk akár három-négy darabra sem. Nem lehet egyszerűen összekapcsolni C-ben írt programot C++-ban vagy Valában írtakkal; Gtk-s alkalmazást Qt-szal stb.
Viszont együttműködni tudnának!
A Unix filozófia alapjai ma is érvényesek lehetnek
A Unix filozófia lényege egyszerűségben rejlik: ezeknek az asztali komponenseknek – tálca, fájlkezelő, szövegszerkesztő stb. – nincs szükségük bonyolult üzenetváltásra egymással. A felhasználók szabadon választhatnák például azt is:
- MATE panel Xfce ablakkezelővel kombinálva;
- Cinnamon fájlkezelőt használva;
- Buddgie start menüjével együtt működve.
Mindezek közös beállítási formátumot használhatnának; ugyanazokat konfigurációs fájlokat olvashatnák; megérthetnék ugyanazokat az alapvető funkciókat három évtizeddel ezelőtt lefektetve – például hol van az elsődleges panel elhelyezve stb.
“Nem kellett akkor sem átrendezni a Titanic fedélzetén lévő székeket… És most sincs erre szükség.”
Következtetés: rengeteg elvesztegetett munkaóra és tehetség
Közel két tucatnyi különböző Windows-stílusú UI elkészítése óriási pazarlás programozói erőforrásból: több száz vagy akár ezer ember dolgozott keményen évtizedeken át… de mindegyik más projekten dolgozott így egyik sem ért el igazán nagy sikert vagy egységes nagyszerűséget.
Példaként említhetjük KDE Plasma gigantikus menürendszerét (36 indítómenü). A KDE első kiadása óta eltelt már 27 év; közben pedig úgy tűnik Microsoft folyamatosan profitált ebből az egészből nevetve.
A FOSS világ ennél sokkal jobbat tudna alkotni – ideje elkezdeni valóban próbálkozni!
Forrás: https://www.theregister.com/2025/11/10/deduplicating_the_desktops
