Az utóbbi évtizedekben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a szélsőjobboldali pártok nem csupán marginális szereplők a politikai színtéren, hanem egyre nagyobb befolyást gyakorolnak a közbeszédre és a mainstream politikára. Egy friss német kutatás rávilágított arra, hogy a hagyományos pártok – akaratlanul is – segítik a szélsőjobboldal térnyerését azzal, hogy átvették és terjesztették azok témáit és retorikáját.
A kutatás háttere és módszertana
A berlini székhelyű társadalomtudományi központ (Berlin Social Science Center) kutatói több mint két évtizeden átívelő, automatizált szövegelemzést végeztek 520 408 cikken keresztül hat német napilapban. Az eredményeket az European Journal of Political Research publikálta.
A vizsgálat célja az volt, hogy feltérképezze, miként változott a mainstream pártok kommunikációja a szélsőjobboldali témák előretörésével, különösen az integráció és migráció kérdésében.
A szélsőjobb napirendjének mainstreambe való átvétele
A kutatók megállapították, hogy míg a 1990-es évek végén a szélsőjobb még marginális témákat képviselt, addig az ezredforduló után egyre inkább olyan kulcskérdéseket vett elő, mint a migráció és az integráció. Ezzel párhuzamosan a hagyományos pártok is átalakították kommunikációjukat, reagálva ezekre a témákra.
Ez azonban paradox módon erősítette is a szélsőjobboldali nézetek terjedését, hiszen legitimálta azokat és jelezte a választóknak, hogy ezek az álláspontok elfogadottak és relevánsak.
A demokráciára gyakorolt következmények
Teresa Völker, a kutatás társszerzője és politikai szociológus hangsúlyozta: „A mainstream pártok politikai kommunikációja kulcsszerepet játszik a szélsőjobb választási sikereiben. Ezt a tényezőt eddig alábecsülték.”
Még akkor is, ha a hagyományos pártok kritizálták a szélsőjobbot, valójában figyelmet adtak nekik, ami tovább növelte azok láthatóságát. „A figyelemért folytatott harcban az számít igazán, aki meghatározza a napirendet” – tette hozzá Völker.
Az európai jelenség: nem csak Németországban tapasztalható
Daniel Saldivia Gonzatti politikai szociológus szerint ez a normalizációs folyamat nem kizárólag Németországra jellemző. Hasonló tendenciák figyelhetők meg például az Egyesült Királyságban vagy Franciaországban is.
„Gyakran előfordul, hogy a szélsőjobb valamilyen provokatív kijelentést tesz, amely körül egy hétig tartó médiafelhajtás alakul ki. Mindenki megdöbben rajta, de közben ez kerül címlapokra. Még ha ellensúlyozzuk is ezt, valójában ismételjük azt” – magyarázta Gonzatti.
A politikai vezetők retorikájának radikalizálódása
Nem ritka az sem, hogy vezetők keményebb hangnemet ütnek meg annak érdekében, hogy megfeleljenek vagy lekövessék a szélsőjobboldali diskurzust. Például Olaf Scholz volt német kancellár 2023-ban kijelentette: „ideje nagyszabású kitoloncolásokat végrehajtani azokkal szemben, akiknek nincs joguk Németországban maradni”, és sürgette ezek gyorsabb végrehajtását.
Hasonló példák találhatók más európai országokban is, ahol különösen migrációs kérdésekben egyre inkább átvették a szélsőjobboldal nyelvezetét – egy olyan visszhangkamrát létrehozva, amely korábban elképzelhetetlen lett volna.
Kinek van irányító szerepe? Az agenda-setting kérdése
Saldivia Gonzatti szerint az alapvető probléma az, hogy ki határozza meg a politikai diskurzus hangnemét és témáit. Ha egy mérsékelt párt olyan kulturális kérdésekről beszél – mint migráció vagy integráció –, amelyek ritmusát és kereteit a szélsőjobb diktálja, akkor valójában átveszi annak napirendjét.
A mainstream pártok reakcióinak következményei
Egyes pártok még tovább mentek: megpróbálták lemásolni a szélsőjobb keményvonalas programját annak ellenére, hogy kutatások szerint ez inkább erősíti a szélsőjobboldali szavazók táborát.
Völker rámutatott arra is, hogy ez az átvétel fokozatos folyamat volt: „A közvélemény nem változik egyik napról a másikra. De ha minden második héten negatív keretben halljuk ugyanazt a migrációs narratívát – amelyet nemcsak a szélsőjobboldali pártok terjesztenek, hanem például a Szociáldemokraták is –, akkor ez természetesen tovább terjed.”
A normalizáció folyamata és annak társadalmi hatásai
A tanulmány megerősíti korábbi kutatások eredményeit arról, hogy miként vált egyre elfogadottabbá és megszokottabbá a szélsőjobb jelenléte:
- Mainstream pártok koalíciókba léptek velük;
- A tömegtájékoztatás jelentős figyelmet szentelt nekik;
- Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy nézeteik beépüljenek a politikai diskurzusba.
Kutatói meglepetések és további következtetések
Érdekes módon nem csak jobboldali pártok reagáltak erősebben a szélsőjobb napirendjére; az ellenzéki erők is jelentős mértékben befolyásolták egymást ebben. A kutatás szerint ez nem kormányzó pártokra korlátozódik.
Völker szerint Európa-szerte hasonló tendenciák figyelhetők meg, kivéve néhány északi országot. Ott ugyanis már túlléptek azon az első fázison, amikor csak kulturális kérdések domináltak; ma már sokkal több témában jelen van a szélsőjobb hatása.
Milyen tanulságokat vonhatunk le?
A kutatás egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy:
- A mainstream pártoknak saját diskurzust kell kialakítaniuk, különösen migráció és integráció témájában;
- Nem szabad folyamatosan reagálniuk és követniük kellene a szélsőjobboldal által diktált napirendet;
- „Ez olyan mint egy tánc: ha te reagálsz egy szélsőjobboldali karmesterre, akkor nem te döntöd el milyen zene szól.”
Összegzés
A német kutatás világosan rámutat arra az összetett problémára, amely napjaink európai politikáját jellemzi: miként válhatnak egyes témák és retorikai elemek önkéntelenül is eszközzé egy radikális ideológia terjedésében. A demokratikus közbeszéd egészsége érdekében elengedhetetlen, hogy a hagyományos politikai erők tudatosan alakítsák saját narratívájukat anélkül, hogy utólagosan követnék vagy legitimálnák az extrém nézeteket.