Az emberiség történetében a természet értékét sokáig pusztításában mérték. Az ipari forradalom és a gazdasági növekedés azonban mára olyan kihívások elé állította bolygónkat, amelyek újragondolást követelnek a természettel való kapcsolatunkban és annak gazdasági megítélésében.
A természet értékének korábbi felfogása és annak következményei
A nyugati közgazdaságtan alapítói a természetet gyakran úgy kezelték, mint egy „állandó mezőt”, amelyet termelő eszközként kizsákmányolni vagy átalakítani kell – legyen szó mezőgazdaságról vagy ipari kapacitás bővítéséről. Ez a szemlélet az ipari növekedést helyezte előtérbe, amely ugyan sok millió ember anyagi jólétét javította, de egyben súlyosan veszélyeztette azokat a bolygórendszereket, amelyekre civilizációnk épül.
Az iparosodás következtében a légkör szén-dioxid-szintje megemelkedett, az óceánok elsavasodtak és túlhalászottá váltak, valamint szinte minden ökoszisztéma károsodott vagy elpusztult. Ez alapvető fenyegetést jelent közös jövőnkre nézve – egy valóságot, amelyet a hagyományos közgazdaságtan eddig nagyrészt figyelmen kívül hagyott.
Gazdasági növekedés és a természet közötti ellentmondás
Robert Solow, a gazdasági növekedés elméletének egyik atyja egyszer azt írta, hogy „a világ gyakorlatilag meglenne természeti erőforrások nélkül is, így azok kimerülése csak esemény, nem katasztrófa”. Ez a hozzáállás jól tükrözi azt az érzéketlenséget, amely sok modern közgazdász gondolkodását jellemzi.
Ezzel szemben Mahbub ul-Haq, az Emberi Fejlődési Index egyik megalkotója hangsúlyozta, hogy az ökológiai vitákat emberi perspektívából kell nézni, hogy elkerüljük azokat a szélsőséges környezetvédőket, akik inkább fákat mentenek meg, mint embereket. Azonban az Antropocén korban már nem választható el egymástól a fa fejlődése és az ember fejlődése: a természet aktív szereplővé vált életünk alakításában.
Az ökológiai termelés mint új gazdasági modell
Ahogy a természet háttérből aktív erővé válik, egyre nagyobb gazdasági értéket lehet előállítani annak fenntartásával és fejlesztésével, mint kizsákmányolásával. Egy álló erdő többet érhet, mint egy ledöntött fák halmaza – ezt csak most kezdjük igazán felismerni.
Ennek érdekében a modern közgazdaságtannak két fontos irányban kell fejlődnie:
- El kell vetnie azokat az értékdefiníciókat, amelyek elválasztják az embert a természettől.
- El kell fogadnia egy új fejlődési modellt, amely felismeri az ökológiai termelést mint gazdasági termelést.
A gazdaság mérésének problémái: A GDP korlátai
A bruttó hazai termék (GDP) – amely egy ország határain belül előállított áruk és szolgáltatások értékének közelítő mérőszáma – eredetileg háborús tervezéshez és jóléti állam kiépítéséhez jött létre az Egyesült Államokban. Ma azonban ez a mutató olyannyira meghatározóvá vált, hogy gyakran objektív világtényezőként kezelik, holott valójában emberi alkotás, amely alkotói elfogultságait tükrözi.
A GDP számos káros tevékenységet pozitívként számol el (például légszennyezést vagy dohányreklámokat), miközben kihagyja a társadalmilag létfontosságú nem piaci tevékenységeket (például háztartási munkát). Robert Kennedy már 1968-ban rámutatott erre: „A GDP számolja például a levegőszennyezést is pozitív gazdasági teljesítményként.”
António Guterres ENSZ-főtitkár 2021-ben még élesebben fogalmazott: „A GDP abszurd módon nő túlhalászáskor, erdőirtáskor vagy fosszilis tüzelőanyagok égetésekor. Természetet pusztítunk el, de ezt vagyonnövekedésként könyveljük el.”
A GDP mérési módszertanának eltérései és következményei
Bár léteznek nemzetközi szabványok (pl. ENSZ Nemzeti Számlák Rendszere), mégis jelentős eltérések vannak országok között. Kína például még mindig erősen támaszkodik anyagmérleg-alapú rendszerre, amely alulértékeli a szolgáltatásokat (egészségügy, oktatás), míg más országok engedik illegális tranzakciók (pl. kábítószer-kereskedelem) beszámítását is.
Ezek az eltérések nem csupán technikai kérdések: befolyásolják azt is, hogy milyen politikai prioritások kerülnek előtérbe. Például feministák régóta hangsúlyozzák, hogy a GDP nem méri az otthoni gondozói munkát, amely döntően nőkre hárul és alapvető fontosságú társadalmi jólétünk szempontjából.
A környezetgazdaságtan kritikája és korlátai
A hagyományos környezetgazdaságtan főként arra fókuszál, hogyan csökkentsük az emberi tevékenység által okozott károkat – például adók vagy szabályozások révén –, de nem kínál átfogó modellt arra nézve, hogyan lehetne a természetet aktívan hasznosítani és fejleszteni.
Kína példája jól mutatja ezt: bár 2004-ben bevezették a „zöld GDP” számítást (amely levonja a környezeti károkat), politikailag nehézségekbe ütközött ez az irányvonal. A zöld GDP ugyanis csökkenti a hivatalos növekedési adatokat – ami sok érdekcsoport számára elfogadhatatlan volt –, így ez a kezdeményezés visszaszorult.
Az „environmentalizmus of fear” – félelem-alapú környezetvédelem kritikája
Az elmúlt évtizedekben kialakult egy olyan környezetvédelmi szemléletmód is, amely elsősorban védekezik és félelemből cselekszik: megpróbálja megóvni a természetet annak sérülékenysége miatt. Ez azonban passzív hozzáállás marad ahhoz képest, hogy a természet nem csupán sérülékeny entitás, hanem értékteremtő forrás is.
Az ökológiai termelés fogalma és jelentősége
Az ökológiai termelés azt jelenti, hogy nem csak csökkentjük a károkat (például karbonsemlegesség vagy műanyagmentesség), hanem aktívan növeljük a természetből származó pozitív gazdasági értékeket. Ez magában foglalja például:
- Bambusz alapú anyagok fejlesztése műanyag helyettesítésére Kínában;
- Növényi alapú textilanyagok előmozdítása Európában;
- A természetes élményből fakadó egészségügyi előnyök kihasználása;
- A városi hűtés vagy árvízvédelem természetes megoldásainak alkalmazása;
- Vízerőművek működésének támogatása egészséges vízgyűjtők által.
A bruttó ökoszisztéma-termék (GEP) mint új mérőszám
A GEP célja láthatóvá tenni azt az „infravalue”-t (láthatatlan értéket), amit az ökoszisztémák biztosítanak. Ez egyfajta párhuzamos mutatója lehet a GDP-nek: míg utóbbi az ember által létrehozott tőkét méri (gyárak, kórházak), addig a GEP az erdők, mangrove mocsarak és más természeti tőkék által nyújtott szolgáltatások összegét mutatja be.
Kína vezető szerepet tölt be e mutató alkalmazásában: több nagyvárosban már használják döntéshozatalhoz és beruházások irányításához. Például Shenzhen városának közel fele megmaradt zöldterületként annak ellenére is, hogy intenzív gazdasági fejlődést produkál.
A természet gazdasági értékének felismerése – szükségszerű változás
Mivel nem ismerjük pontosan a természet adományainak árát, döntéshozók gyakran figyelmen kívül hagyják azok értékét és pusztításuk költségeit. Ez azonban tovább fokozza az ökoszisztémák degradációját.
Bár érzelmi vagy erkölcsi alapon is védhetjük környezetünket, ezek önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy megállítsák bolygónk pusztulását. Gazdasági érvekre van szükség ahhoz, hogy ez valódi döntési szemponttá váljon mind állami mind magánszinten.
Árazni kell mindkét oldalt: negatív és pozitív hatásokat egyaránt
Már léteznek olyan mechanizmusok (például kibocsátási kvóták vagy adók), amelyek árazással próbálják csökkenteni a környezetkárosító tevékenységeket. Ugyanilyen sürgős feladat lenne árazni és támogatni azokat az ökoszisztéma-szolgáltatásokat is, amelyek pozitívan járulnak hozzá gazdaságunkhoz.
Közgazdaságtan újragondolása: A természet integrálása
Ha elfogadjuk azt az egyszerű tényt, hogy fák fejlődése elválaszthatatlan emberek fejlődésétől, akkor maga a közgazdaságtan is átalakulhat – kevésbé lesz ember-ellenes vagy kizsákmányoló tudományág. Ez különösen fontos mostanság, amikor digitális innovációk ugyan új értékformákat teremtenek (például kriptovaluták vagy mesterséges intelligencia), de ezek gyakran kevésbé kapcsolódnak fizikai valóságunkhoz.
Záró gondolatok: A fenntartható civilizáció záloga
A természet nem egy múzeumi tárgy vagy könnyen pótolható komponens; létfontosságú tőkénk része. A GEP-hez hasonló mutatók segíthetnek abban, hogy láthatóvá váljon ennek valódi értéke és ösztönzőleg hassanak döntéseinkre.
Ez pedig kulcsfontosságú lépcsőfok lehet abban az átalakulásban, amely biztosíthatja civilizációnk fennmaradását ebben az új földtörténeti korszakban – az Antropocénben.
Forrás: https://www.noemamag.com/investing-in-the-ecosystems-that-sustain-us/